A leghülyébb adók: Magyarország is bohóclistás lehet?

"Pecunia non olet" - A pénznek nincs szaga

Néró római császár időszámításunk szerint 60-ban gondolt egy nagyot és megadóztatta a nyilvános illemhelyeket. A gondolat mögött az volt a logika, hogy a vizeletet előszeretettel gyűjtötték akkoriban ammóniatartalma miatt, mely alkalmassá tette a tógák fehérítésére. Az uralkodó véleménye szerint ha valaki ily módon profitál, akkor az egyértelműen adóztatandó.

A híressé vált "pénznek nincs szaga" mondás akkor született, amikor Néró utódát, Vespasianust megkérdezték, hogy miért szedi továbbra is ezt a kétes megítélésű sarcot. Ő egyszerűen felmutatott egy aranyérmét és annyit mondott "pecunia non olet".

Lélekadó: az orosz innováció

1718-ban fordult elő, hogy Nagy Péter cár mindenképp egy olyan adónemet szeretett volna bevezetni, ami alól egyszerűen sehogy sem lehetett kibújni. Ekkor vetett ki adót az emberek lelkére. (Korábban a hadsereg megreformálásának magas kiadásai miatt a háztartásokat adóztatta, mikor azonban adóelkerülési szempontból sokan összeköltöztek, létrehozta az új adót.)

A lélekadót minden férfi lakosnak fizetnie kellett, sőt ha a beszedéskor nem volt otthon, akkor a falujának kellett helyette összedobni a pénzt, így mindenki érdekelt volt abban, hogy szemmel tartsa, nem csalnak-e szomszédai. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy a hatékony beszedéshez össze kellett állítani az ország összes férfi lakosának listáját, ami akkora feladatnak bizonyult, hogy egészen 1724-ig nem készült el.

Paróka? Drága lesz!

Ifjabb William Pitt brit miniszterelnök kormányzása idején 1795-ben vetettek ki adót a szigetországban az akkor oly divatos parókák színező porára. Az ok az orosz motivációhoz hasonló volt: kellett a pénz a hadi kiadások fedezésére.

1815-ben az adó 30 mai fontnak megfelelő összeg volt, 1869-ben azonban már csak 800-an fizették, ezért megszűnt ez az adónem, mely gyakorlatilag kiirtotta a parókakultuszt a szigetországban.

Adó az ablakra? Simán befalazták...

Az előző adónál jóval tovább élt (1696 és 1851 között) a briteknél az ablakadó, mely eredetileg arra szolgált volna, hogy a nagyobb ingatlanok tulajdonosait jobban megadóztassa, mint a kisebb házban élőket. A mögöttes logika egyszerű volt: nagyobb háznak több az ablaka.

Ez a megállapítás tartotta is magát egészen ezen adó bevezetéséig, ekkor ugyanis rengeteg szigetországi ház ablakát befalazták, melyre még ma is látni példákat. Az adó megállapítása egyszerű volt: a pénz beszedői megszámolták, melyik házon hány ablak van, besorolták az épületet a megfelelő adósávba és vitték a pénzt. (A 10 ablaknál kevesebbel rendelkező házra 2 shillinget, 10-20 ablak között 6 shillinget, 20 ablak felett pedig 10 shillinget kellett fizetni.)

Ha rúgják az ajtót, a kutya ugat...

Egy 1880-as brit Almanach szerint akkortájt a kutyatartást is megadóztatták, melynél elsősorban az ellenőrzés és beszedés módja volt igencsak vicces. Az adóhivatalnok egyszerűen belerúgott az adózó bejárati ajtajába, majd összeszámolta, hogy hányféle ugatást hallott bentről, és akkora kutyaszámra vetette ki az adót.

Drága agglegényélet és egyéb szörnyűségek

Az olasz diktátor Mussoliniról kevesen tudják, hogy megadóztatta az agglegényeket. Az elmés megoldások között szerepel még egy máig érvényben lévő Massachusetts állambeli szabályozás, melynek értelmében a kecskeszakállat növeszteni akaróknak előzetesen licencdíjat kell fizetniük.

Kíváncsian várjuk, mikor sikerül itthon is előrukkolni valami olyan megoldással, ami egy hasonló listán megállja a helyét. Ötlet szinten mindenesetre már többször versenyben voltunk, már csak a megvalósítás hiányzik, egyelőre... Korábbi összeállításunkban bemutattunk már néhány olyan hazai ötletet, mellyel talán kvalifikálnánk magunkat a bohóclistára:

Képtelen adónemek: a pofátlanság határa!