Nincs értelme bíróságra menni? Az APEH úgyis nyer!

- Ha egyik családtagját invitálná az APEH vagyonosodási vizsgálatra, mit ajánlana neki?

- Tanulmányozza át pontosan a felszólítást, amit küldünk neki, mivel az még nem feltétlenül arra utal, hogy vagyonosodási vizsgálatra kerül sor. De az szerepel benne, hogy ha a vizsgálat aránytalanságot tapasztal, azaz vagyongyarapodásra és az életvitelre fordított kiadások és a megszerzett jövedelem nem állnak arányban egymással, akkor az ellenőrzés menetében átfordulhat vagyonosodási vizsgálatba. Azt is tanácsolnám, hogy állítson össze magának egy táblázatot a jövedelmeiről és a kiadásairól, és mindenképpen felkészülve, a megadott időpontban érkezzen.

- Elég lenne erre neki az adott 5-10 nap?

- Ha a bizonylatok vagy egy esetleges öröklés hagyatéki dokumentumainak a begyűjtéséhez ez nem is elég, arra mindenképp, hogy az illető átgondolja a tennivalóit, rendezze a sorait.

- Azért is sok idő kell, mert a hivatal akkor is csak okirati vagy banki bizonylattal történő bizonyítást fogad el, ha például nagyszülői ajándékról van szó. Mivel indokolják ezt?

- Hitelt érdemlően kell igazolnia az adózónak az állításait. Egy dokumentumokra épülő eljárásban nem lehet bemondásokra, vélt állításokra alapozni. Persze lehetséges, hogy a szülők ajándékoztak, ilyenkor tovább vizsgáljuk a rokon anyagi helyzetét. Előfordul ugyanis, hogy ha nem is kell illetéket fizetni, de be kell jelenteni a bankszámláról való átutalást vagy takarékbetét-ajándékozást is. Ezért is ragaszkodunk mindenképpen ahhoz, hogy ennek dokumentált nyoma legyen.

- Ehhez képest mennyire felkészültek az adózók?

- A jövedelemi adatokra vonatkozó dokumentumokat kell összeszedniük a munkáltatótól, a vállalkozásból, bankbetétről, értékpapírról, kölcsönről, ajándékozásról. Legtöbbször az ilyen források igazolásával van a probléma, az életvitelre fordított kiadások igazolásával kevésbé. Elterjedt, hogy tételes számlát kérünk az adózótól az életvitel igazolásához (például ruházati, villanyszámlát), de ez nincs így. Azt gondolom, elég méltányosak vagyunk az életviteli költségek számításakor. Ha nincsenek adatok, akkor a KSH szerint számolunk, holott ha a valós kiadásokat vennénk alapul, akkor ez lényegesen magasabb is lehetne. Persze egy úszómedencés villa tulajdonosánál már nem alkalmazhatjuk a KSH számait.

- Ha például, kiderül a bankszámlakivonatból, hogy Armani öltönyben jár az illető, akkor ez hogyan befolyásolja a becslést?

- Beszerezzük az Armani öltöny árát, és akkor évente egy-két öltönyt ilyen áron veszünk figyelembe. De szeretném megjegyezni, hogy ezt nem sűrűn alkalmazzuk.

- Tehát ezt nem vetítik ki a többi életviteli kiadásra?

- Nincs általános szabály, minden eset más, és mindig az adott körülményeket kell mérlegelni, és ez alapján megbecsülni az illető éves kiadását. Mindez a jövedelembecslés alapjául szolgál. Nem hiszem, hogy ezen a téren túl szigorúak lennénk. Nem érné meg az az időráfordítás, hogy a luxuscikkek árát tételesen kikeressük. Azt gondolom, hogy elsősorban a legértékesebb vagyontárgyakat, az ingatlanvagyont, a gépjárműveket, a befektetéseket, a cégnek adott kölcsönöket vesszük figyelembe a vagyonosodás megítélésekor, ez után következik csak a megélhetésre fordított összeg.

- Igaz, hogy ha egy cégnél körbenéznek, ahol van egy akár egy kis összegű tagi hitel, akkor szinte biztos, hogy felszólítják az illető tulajdonost vagyonosodási vizsgálatra?

- Hogy szinte biztos, azt nem mondanám. Akkor számíthat vagyonosodási vizsgálatra, ha mindezt egy veszteséges vállalkozásban teszi, vagy mindössze minimálbérre van bejelentve mellette. Az komoly ellentmondás, ha milliókat tudott kölcsönözni a cégének, de legális jövedelemforrása a bevallásai szerint nem létezett. A tagi kölcsön azonban csak az egyik, de nem az elsődleges tényező a vagyonosodási vizsgálatra történő kiválasztásnál. Leginkább azokat választottuk ki, ahol nagy az eltérés a tagi kölcsön összege és a bevallott jövedelem között.

Az elsődleges kiválasztási szempont azonban nem ez. A nagy értékű ingatlanok, nagy értékű ingóságok, a feketegazdasággal kapcsolatos feltárásaink, vagyis például a fiktív költségelszámolás, áfacsalás, láncügylet érintettjei számíthatnak ellenőrzésre. Az adócsalásból kivett pénz valahol a magánszemélyek vagyongyarapodását szolgálja, ezért ez a szempont nagyobb súllyal esik latba.

- Magyar igazságnak tartják, hogy itt csak nagyban érdemes csalni, kicsiben nem. Ha van több százmillió forint, kiviszi az illető egy offshore cégbe vagy egy magánalapítványba egy csendes-óceáni szigetre. Mit tud ezekkel az új jövedelem-eltitkolási módszerekkel az APEH kezdeni?

- A nagybani adócsalás nemcsak magyar, hanem uniós jelenség. Az unión belüli áfaelszámolás Magyarországon is jelentősen megnövelte a nagy összegű adócsalások számát. Sajnos erre az elég liberális cégtörvény is lehetőséget ad. Nincs igazán visszatartó erejű társasági jogi vagy büntetőjogi szankció. Büntetlenül ott lehet hagyni milliárdokat, legfeljebb az APEH "szégyentáblájára" kerülnek fel. Ritka az, hogy nagyon nagy összegű adócsalásért valakit büntetőjogilag is elítélnek, s ha meg is történik, nagyon hosszú idő telik el az elkövetés és az ítélethozatal között. Ezeknek a nem legális jövedelmeknek egy része valóban külföldi adóparadicsomokban landol. Azonban én azt gondolom, hogy így átmenetileg ugyan ki tudnak bújni a törvényes kötelezettségek alól, ám ezeknek a jövedelmeknek a legális gazdaságba való visszacsurgatása, legális elköltése - legalábbis az Európai Unión belül - eléggé problematikus. Ezek ugyanis már akkora pénzek, hogy nem lehet felélni, hanem vállalkozásokba kell visszaforgatni.

Véleményem szerint a leggazdagabb kör nem fog az offshore számlákhoz, cégekhez folyamodni, mert van legálisan annyi forrása, hogy ezt nem teszi meg. A középvállalkozói rétegnek pedig nincs annyi pénze, hogy erre jelentős összeget kivonjon a vállalkozásából, megélhetéséből. Ezekkel az eszközökkel az a kör él, amelyik vélhetően nem legális úton szerzett jövedelmet.

- Ha már a leggazdagabbaknál tartunk. Mi a helyzet a topkiadványokkal, a leginkább vagyonosak listáit használják a kiválasztáskor?

- Igen, ezeket a toplistákat is vizsgáljuk a bevallott jövedelmekkel összefüggésben. Itt azonban jellemzően olyan forrásadós jövedelmekről van szó, amelyek általában rendben vannak.

- Várható valamilyen változás a kiválasztási módszerekben? Sokat kritizálták, hogy számos, átlagos vagyoni helyzetű személyt is megkerestek.

- Valóban, átlagosnak nevezhető vagyongyarapodások is bekerültek a vizsgálatainkba. De például itt egy eset, ami a napokban került a kezembe. Egy építési vállalkozónál és a feleségénél öt évre négymillió forint adót állapítottunk meg, ami a szankciókkal együtt már nyolcmilliós fizetési kötelezettséget jelent. Azt ugyanis nem életszerű feltételezni, hogy ennyi év alatt a kettőjükre bevallott egymillió forint jövedelemből tudták volna elérni azt, az egyébként átlagosnak nevezhető vagyongyarapodást, amit tapasztaltunk náluk. Ha a vállalkozó nagyobb gondot fordít arra, hogy egy reális jövedelmet valljon be, akkor bizonyára nem lett volna vagyongyarapodási vizsgálat alanya.

Tavaly nagyon sok esetben a bevallott jövedelem hiánya, alacsony szintje volt a kiválasztás oka. Nem tagadom, hogy bekerültek nem igazán vagyonosnak nevezhető adózók is. Igyekszünk korrigálni a kiválasztási módszert és a nagyobb vagyonelemeket helyezni a kockázatkezelés középpontjába. Rövidesen központi kiválasztásra térünk át. Felállítunk egy sorrendet a vagyonelemek értéke és a bevallott jövedelem közti különbségek alapján, és azokat vizsgáljuk majd meg, akiknél a legnagyobb ez az eltérés. A kiválasztás országosan, és nem a régiós illetékesség alapján történik majd, így előfordulhat, hogy Budapesten sokkal több adózót szólítunk fel vagyonosodási vizsgálatra, mint például Békés megyében.

- A tájékoztatásban is várható hasonló, pozitív változás? Ma ugyanis nemigen érhető el mindenki számára érthetően, mit is kell tennie, ha vizsgálatra hívják, vagy ha lakást ajándékoz.

- Az adóhivatal a lehetőségeinek keretein belül nagy hangsúlyt fektet az adózók tájékoztatására, tavaly fejlesztettük a személyes, telefonos és elektronikus ügyfélszolgálatokat. Ezek iránt óriási igény mutatkozik. De a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán is számtalan tájékoztató előadást tartunk, és a sajtó élénk figyelme mellett zajlanak ezek az eljárások. Ugyanakkor azt gondolom, jogos talán, hogy még több figyelemfelhívásra lenne szükség. Az APEH most készülő kommunikációs stratégiájának ez is az egyik fő célja, mivel az adótudatosság nem túl magas Magyarországon, valóban van mit tennünk.

Az már más kérdés, hogy ezt be is fizetik-e? Igaz még nem telt el sok idő a vagyonosodási vizsgálatok tömeges beindulása óta, az eddigi tapasztalat szerint a megbüntetett vagyonosok 40 százaléka fizet. S hogy az eljárások vége előtt el ne tűnjenek azok a vagyonelemek (ingatlan, ingóságok) az érintett tulajdonából, az APEH egyre gyakrabban él vagyonbiztosítási eljárással. Az eljárások ugyanis akár több évig is elhúzódhatnak, ha az adózó a hivatal által biztosított jogorvoslati lehetőségeken túl bírósághoz is fordul. Tavaly 321 esetben tettek így, de az év végéig csak 27 ügy zárult le.

A bírósági ügyek száma azonban valószínűleg nőni fog: az idén már 382 új eljárás indult, és az év elejétől május közepéig 92 esetet zártak le. A legtöbb eljárás a kereset elutasításával végződött eddig (tavaly 19, az idén 62 esetben), összesen három határozatot helyezett hatályon kívül a bíró és 24 esetben rendelt el új eljárást, maga az adózó 27 ügyben állt el a keresettől. A bíróságról pedig összesen 12 ügy ment eddig tovább a Legfelsőbb Bíróságra, tíz az adózó és kettő a hivatal kezdeményezése révén.