Orbán megvenné az MKB Bankot, "messzire rúgta a pöttyöst" (2.)

A korábban elsősorban a vállalatiban erős, mára azonban a lakossági piacon is érzékelhető részesedéssel rendelkező MKB Bank állami megvásárlására nehéz kézenfekvő indokot találni az állam szempontjából. A bankkal ugyan közvetlen befolyást szerezhetne magának az állam a nagyvállalati és kkv-, sőt a lakossági hitelezésben is, és még akár a versenyt is fokozhatná, sokkal olcsóbban és piackonform módon megoldhatná ezt a Magyar Fejlesztési Bankon és leányintézményein keresztül történő, a korábbi gyakorlatnál intenzívebb kamattámogatási és garanciarendszerrel, illetve egy célzottabb lakáspolitikával.

Hogy éppen az MKB Bankot szemelte ki magának a kormány, az azzal indokolható, hogy a tízmilliárd eurós mentőcsomagban részesült Bayerische Landesbanknak a többi német tartományi bankhoz hasonlóan jelentős reorganizációt kell végrehajtania ezekben az években, és az MKB Bank teljes eladása nagy valószínűséggel beleillik a bankcsoport jövővel kapcsolatos elképzeléseibe, még ha nincs is erről szóló döntés. A K&H-tulajdonos belga KBC csoport, az osztrák Erste és Raiffeisen, illetve az olasz Intesa Sanpaolo és UniCredit esetében ez nem mondható el.

Függetlenül a valós szándékoktól és maguktól a szereplőktől is, egy anyabank és egy állam közötti megbeszéléssorozat híre mind a leánybank, mind az állam számára jó taktikai elem lehet: a leánybank bizonyíthatja anyabankja felé, hogy a nehéz időkben is van érdeklődő az intézmény iránt, az állam pedig demonstrálhatja, hogy kis költségvetési mozgástér mellett is vannak nagyra törő tervei. Hogy ezek valójában micsodák, és hogy az MKB-ról szóló megbeszélések kiszivárgotatásában mekkorák a taktikai-kommunikációs megfontolások, nem tudni.

Az MKB állam által történő felvásárlása mindazonáltal számos kockázatot rejt magában. A hitelportfólió további romlása esetén akár 6-12 hónapon belül egy nagyszabású konszolidációt is végre lehetne hajtani a banknál, és ennek költségei felülmúlhatják akár a vételárat is. Azt sem nagyon értjük, hogy az állam miért lenne jobb gazdája egy kereskedelmi banknak, mint az eredeti tulajdonos, hiszen egy erőltetett hitelezésnek könnyen az lehet a vége, hogy hatalmas rosszhitel-állomány képződik a banknál, amelyet végül az adófizetőknek kell állniuk.