Hiába a félmilliós átlagbér, tehetetlenek a lakásvásárlók: van, ahol tizenegy évnyi fizetés kell egy családi házhoz

Papíron egyre jobban élünk, hiszen az adatok alapján eltűntek a bruttó félmillió forint alatti átlagkeresetek az országból. A budapesti XII. kerületben és a fővárosi agglomeráció egyes részein, például a Budakeszi járásban a bérek már az egymillió forintot is meghaladják, de Dunakeszi és Pilisvörösvár térsége is súrolja ezt a lélektani határt. A fizetések látszólagos felzárkózása azonban kellemetlen igazságot takar, ugyanis míg a legjobban és legrosszabbul kereső régiók között legfeljebb kétszeres a bérkülönbség, addig az ingatlanárakban akár ötszörös eltérés is tapasztalható.

Ezt a kettősséget jól szemlélteti egy átlagos, 80 négyzetméteres családi ház esete. Dunakeszin a nettó átlagbér alig duplája a sarkadinak, a házak négyzetméterára viszont több mint az ötszöröse. Emiatt ugyanaz az ingatlan Sarkadon 44 havi, míg Dunakeszin 132 havi teljes nettó fizetést igényel. Ami az egyik térségben nagyjából három és fél évnyi munkát jelent, az a másikban tizenegy évet emészt fel.

A megfizethetőségi válság a hitelfelvétel során válik igazán szembetűnővé, hiába érhető el segítségként az Otthon Start Program legfeljebb 50 millió forintos, 3 százalékos kamatozású kölcsöne.

Sarkadon a 20 százalékos önerő mellett szükséges 12,2 millió forintos hitel havi törlesztőrészlete mindössze 58 ezer forint. Ez a helyi nettó átlagbér 17 százalékát teszi ki, így a hitel gond nélkül, akár tisztán piaci feltételekkel is könnyedén felvehető lenne.

Ezzel szemben Dunakeszin a 20 százalékos önerő befizetése után is mintegy 68 millió forintos hitelre lenne szükség, ami jócskán meghaladja az állami hitelplafont. A különbözetet piaci kamatozású kölcsönnel kell kiegészíteni, így a kedvezményes konstrukcióval kombinálva is havi 361 ezer forintra ugrik a törlesztőrészlet. Ez a teher a helyi, 632 ezer forintos nettó átlagbér 56 százalékát emésztené fel, amit a jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató szigorú szabályai alapján a bankok már nem engedélyezhetnek.

Mindez azt jelenti, hogy a drágább agglomerációs övezetekben hiába áll rendelkezésre a szükséges önerő, az átlagkeresők számára a 3 százalékos állami hitel nem csupán kényelmi támogatás, hanem az egyetlen esély arra, hogy egyáltalán megvalósulhasson a lakásvásárlás. Az elszabadult ingatlanárak miatt azonban sokszor már ez a mentőöv sem elegendő a saját otthon megteremtéséhez.