Nagyot néztek a kutatók: eddig nem ismert új halfaj került elő a Dunából

A Duna magyarországi szakasza ismét tartogatott meglepetést a halkutatók számára. Június 29-én, az Uszódnál végzett halfaunisztikai mintavétel során egy olyan halfaj példányát fogták ki, amelynek magyarországi jelenlétét eddig nem sikerült bizonyítani. A szávai állasküsz (Alburnus sava) a Paksi Atomerőmű kibocsátásának monitorozásához kapcsolódó mintavétel során került elő – adta hírül a Pénzcentrum a  Halászat folyóirat nyomán.

A halat a Duna uszódi szakaszán, a strand alatti kövezés előtti nyílt vízben, egy küszcsapatban találták meg. A nappali mintavételhez nagy teljesítményű elektromos halmintavevő eszközt használtak.

Már korábban számítottak a megjelenésére

A felfedezés azért is érdekes, mert a szávai állasküsz magyarországi felbukkanása nem teljesen váratlan. Halkutatók már 2024-ben jelezték, hogy a délebbi folyószakaszokon tapasztalt terjedése miatt előbb-utóbb a magyarországi Duna-szakaszon is megjelenhet.

A faj a Száva teljes vízrendszerében megtalálható, és a Duna középső vízgyűjtőjében is terjedőben van. A Magyar Haltani Társaság szerint a mostani lelet ennek a gyors terjedésnek lehet az egyik fontos bizonyítéka.

A szávai állasküszöt 2017-ben írták le önálló fajként a Száva vízrendszeréhez tartozó Kulpa folyóból. Tudományos neve, az Alburnus sava is a Szávára utal. A faj folyóvízi vándorhal, vagyis életciklusa során a folyó rendszerén belül mozog, íváskor pedig a felsőbb folyószakaszokat is felkeresi.

Elsőre könnyű lenne összekeverni a küsszel

A szávai állasküsz külseje alapján nem feltétlenül tűnik különlegesnek. A közönséges küszhöz (Alburnus alburnus) hasonló, ezért laikusként könnyű lenne összetéveszteni a két halat.

A szakemberek azonban több olyan bélyeget is vizsgálnak, amelyek segítségével elkülöníthetők egymástól. Ilyen például az oldalvonal mentén található pikkelyek száma. A küsznek jellemzően kevesebb, az állasküszöknek viszont jóval több pikkelyük van ezen a szakaszon. Fontos különbség a hasi él pikkelyezettsége és az úszók szerkezete is.

A most előkerült példány sem volt kicsi: teljes testhossza 212 milliméter, az úgynevezett standard testhossza pedig 187 milliméter volt. Az oldalvonal mentén 63 pikkelyt számoltak meg rajta, ami jól illeszkedik a szávai állasküsz ismert jellemzőihez.

Nem egyszerűen egy „újonnan betelepült” halról van szó

A felfedezés értelmezésénél fontos különbséget tenni aközött, hogy egy halfaj most jelent meg először Magyarországon, vagy most sikerült először bizonyítani a jelenlétét.

Az állasküszök történeti magyarországi előfordulásáról ugyanis már korábban is születtek feljegyzések. Ezeket azonban a modern halkutatás nem tudta minden esetben megerősíteni. Több régi példányról utólag kiderült, hogy nem állasküsz, hanem közönséges küsz vagy más halfaj volt, így a szávai állasküsznek mostanáig nem volt bizonyított, jelenkori magyarországi előfordulása.

Ezért a mostani dunai példány tudományos szempontból különösen fontos: nem pusztán egy érdekes hal került elő, hanem első alkalommal sikerült bizonyítani, hogy a szávai állasküsz a Duna magyarországi szakaszán is jelen van.

Három dunai állasküszfajt tartanak számon

Az állasküsz elnevezés ráadásul nem egyetlen halfajt takar. A Duna vízrendszeréből jelenleg három állasküszfajt tartanak számon: az állasküszt (Alburnus mento), a szávai állasküszt (Alburnus sava) és az al-dunai állasküszt (Alburnus danubicus). A szávai állasküsz a Száva vízrendszerében, illetve a Duna középső vízgyűjtőjén honos. A kutatók szerint a faj terjedése azért is figyelemre méltó, mert a magyarországi megjelenését már korábban valószínűsítették.

A mostani példány így egyfajta mérföldkő a hazai halfauna kutatásában: egy újabb olyan halfaj jelenlétét sikerült igazolni, amelyről néhány éve még csak azt lehetett mondani, hogy várhatóan elérheti Magyarországot.