Kinyírja a hőség a tujákat: itt az új sláger, az aszálytűrő „csodasövény”, de van vele egy bökkenő

Egyre több hazai kertben látni ugyanazt a szomorú képet: barnuló tuják, elszáradt ciprusok, felkopaszodó sövények és olyan növények, amelyek néhány éve még gond nélkül átvészelték a nyarakat, most sorra száradnak el vagy hullatják leveleiket. A HelloVidék még nyár elején írt arról, hogy a klímaváltozás és a megváltozó termőhelyi viszonyok miatt érdemes újragondolni, milyen növényeket ültetünk egyáltalán a kertjeinkbe. A klasszikus smaragdtuja mellett ugyanis egyre több helyen a ciprusfélék, köztük a sövényként kedvelt leylandi ciprusok is megsínylik a szélsőséges időjárást. Ruborits Tamás, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. munkatársa, a Jeli Arborétum okleveles főkertésze korábban arról beszélt a HelloVidéknek, hogy a smaragdtuja hosszú távú fenntartása Magyarországon egyre nehezebb. Megfelelő öntözéssel és növényvédelmi beavatkozásokkal ugyan lehet segíteni rajta, de szerinte ez nem feltétlenül jelent hosszú távon fenntartható megoldást.

Ha a tuja és már a ciprus sem bírja, akkor mit ültessünk helyette?

Ruborits Tamás, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. munkatársa szerint a smaragdtuja ugyan mesterséges beavatkozásokkal – például növényvédelmi kezelésekkel vagy folyamatos párásítással – ideig-óráig életben tartható, de ez nem tekinthető fenntartható iránynak. Mint korábban fogalmazott, a smaragdtuja „annyira nem idevaló”, hogy hosszú távon inkább el kellene engedni, és olyan fajokat kellene választani helyette, amelyek vegyszeres segítség nélkül is stabilabban megmaradnak a házikertekben.

A Jeli Arborétum főkertésze három növényt is kiemelt, amelyeket kifejezetten alkalmasnak tart sövényként: a babérmeggyet, a korallberkenyét és a tiszafát.

Az utóbbi időben ugyanakkor egyre többször kerül szóba egy másik, kifejezetten szárazságtűrő faj, a keskenylevelű ezüstfa. De valóban ez lehet a kiszáradó tuják megmentője, vagy ennek a növénynek is van egy kevésbé ismert árnyoldala?

A témáról nemrég a Meglepetés magazin is írt, szárazságtűrő sövénynövényként bemutatva a keskenylevelű ezüstfát. A növény valóban figyelemre méltó: kevés öntözéssel is beéri, jól viseli a szárazságot, illatos virágokat hoz, és megfelelő körülmények között sövényként is nevelhető. Első pillantásra tehát akár úgy is tűnhet, hogy megvan a tuja aszálytűrő utódja. Mielőtt azonban mindenki ezüstfát ültetne a kiszáradt tuják helyére, érdemes alaposabban is megnézni, mit tud valójában ez a különleges növény – és milyen hátrányokkal kell számolni.

Ezüstösen csillog, illatos és a szárazságot is bírja

A keskenylevelű ezüstfa, vagyis az Elaeagnus angustifolia valóban érdekes növény. Hosszúkás, keskeny levelei ezüstösen csillognak, apró, sárgás virágai pedig kellemes illatot árasztanak. Nyáron különleges látványt adhat, ősszel pedig apró, ezüstös-sárgás terméseket hoz. Az RHS növényadatbázisa szerint a keskenylevelű ezüstfa lombhullató, napos fekvést kedvel, jó vízáteresztő talajban fejlődik, és jól tűri a száraz talajt. Sövényként és takarást adó növényként is alkalmazható.

Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy nem valódi tujahelyettesítő, ha valaki egész évben zárt, zöld növényfalat szeretne. Az ezüstfa ősszel lehullajtja a leveleit, így télen nem biztosít olyan takarást, mint egy örökzöld sövény. Nyáron viszont éppen a különleges, ezüstös lombja miatt lehet látványos. A virágai kicsik és nem feltűnőek, az illatuk azonban annál karakteresebb. A szárazságtűrése miatt könnyű lenne azt mondani: megvan a tuja utódja. Csakhogy itt jön a történet kevésbé ismert része.

Van egy komoly árnyoldala az ezüstfának

Bármennyire jól viseli is a szárazságot, nem lehet a keskenylevelű ezüstfát úgy ajánlani, mint minden magyar kertbe ideális tujahelyettesítőt. A faj ugyanis nem őshonos Magyarországon, és természetvédelmi szempontból is vannak vele komoly fenntartások. A Natura 2000 gyepterületekre vonatkozó hazai szabályozás a keskenylevelű ezüstfát (Elaeagnus angustifolia) a fás szárú inváziós és termőhely-idegen növényfajok között sorolja fel. Ezeknek a fajoknak a terjedését az érintett területeken meg kell akadályozni, illetve állományaikat vissza kell szorítani.

Ez nem azt jelenti, hogy egy átlagos házikertben minden esetben tilos lenne ezüstfát ültetni.

A probléma elsősorban akkor válik igazán jelentőssé, ha a növény természetes vagy természetközeli élőhelyekre, például védett területekre jut ki. Ráadásul a faj terjedésében a sarjképzésnek is szerepe lehet: a természetvédelmi kezelési előírások külön is foglalkoznak az ezüstfa visszaszorításával, és arra is figyelmeztetnek, hogy bizonyos mechanikus kezelések fokozhatják a gyökérsarjak képződését. Vagyis az ezüstfa éppen azért érdekes, mert jól példázza: a szárazságtűrés önmagában még nem tesz egy növényt ideális választássá.

Ahogy az invaziosfajok.hu oldalon olvashatjuk róla: a faj természetvédelmi szempontból elsősorban a fátlan élőhelyeken okoz problémákat, az országban jelentősége területenként eltérő lehet. Megjelenésével a fényigényes fajok lokálisan visszaszorulhatnak, a nitrogénkötő baktériumok hatására pedig a gyomnövények megjelenését segíti elő. A faj jelentős problémákat okoz például a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szikes területein.

@orionaon

♬ original sound - Orion Aon

Nem biztos, hogy az a jó növény, amelyik mindent kibír

A háttérben ugyanis nem egyetlen probléma áll. A hosszabb és gyakoribb aszályos időszakok, a hőhullámok, a téli csapadékhiány, valamint a városi környezetben jelentkező hősziget-hatás egymást erősítve terhelik a kertünkben is a növényeket. A sűrűn telepített sövények helyzete különösen nehéz lehet: a növények ugyanazon a kis területen versenyeznek a vízért és a tápanyagokért, miközben a forró, száraz időben a párologtatási veszteség is jelentős. Ezért a Kóda Dániel kertészmérnök szerint is, akivel nemrég a szárazkert témáját jártuk körbe - a jövőben nem lehet pusztán az alapján növényt választani, hogy gyorsan nő-e, szép-e, vagy egész évben zöld marad-e. Egyre fontosabbá válik a termőhely: milyen a talaj, mennyi vizet kap a növény, mennyire napos a kert, és képes-e hosszabb száraz periódusokat is átvészelni.

A sövényeknél ráadásul az is szempont lehet, hogy valóban szükség van-e mindenáron egyetlen fajból álló, tökéletesen egyforma zöld falra. A többféle növényből kialakított, változatosabb sövények nemcsak látványosabbak lehetnek, hanem a kert élővilágának is több táplálékot és búvóhelyet kínálnak. A szárazabb kertekben ezért szóba jöhetnek különböző, a termőhelyhez illeszkedő lombhullató cserjék, illetve szárazságtűrőbb örökzöldek is. A tiszafa például megfelelő körülmények között örökzöld sövényként is használható, míg más fajokkal természetesebb hatású, vegyes növényfal alakítható ki.

Ne keressük a csodanövényt: ilyen kert bírhatja a következő aszályt

"A klímaváltozás miatt egyre fontosabbá válik, hogy a kert kialakításakor ne egyetlen „csodanövényt” keressünk, amely majd kiváltja a kiszáradó tuját. Sokkal fontosabb a termőhelyhez igazított növényválasztás. Először azt érdemes megnézni, milyen a talaj, mennyire napos vagy árnyékos a terület, milyen a vízellátás, és mekkora öntözést tudunk biztosítani. Ezek után lehet kiválasztani azokat a fajokat, amelyek az adott körülmények között valóban hosszú távon is megélnek" – mondta el Kósa Dániel a HelloVidéknek.

Ráadásul a talaj állapota sem mellékes. A megfelelő szervesanyag-tartalmú talaj több vizet képes megtartani, a talaj felszínének mulcsozása pedig mérsékelheti a párolgást. Száraz körülmények között az öntözés módja is számít: a ritkább, de alaposabb vízutánpótlás általában hatékonyabb lehet, mint a gyakori, kis mennyiségű locsolás.