Rengeteg külföldre utazó magyar keresi ezt a dolgot: a többség nincs tisztában azzal, hogy nem is létezik

„Szeretnék repülésre utasbiztosítást kötni, nem az ott tartózkodásra. De csak egy blokkban vállalják” – írta egy kommentelő nemrég a Pénzcentrum egyik biztosításról szóló cikke alatt. A felfogás egyszerre vet fel pszichológiai kérdéseket (pl. mi az, amitől jogosan tartunk vagy félünk), valamint a biztosítási piac sajátosságaihoz kapcsolódó kérdéseket.  

Mivel a repüléstől való félelem az egyik legismertebb fóbia, talán nem meglepő, hogy sokan jobban félnek tőle, mint magától a külföldön eltöltött pár naptól vagy héttől. A számok ugyanakkor nem ezt a logikát igazolják. Egy kereskedelmi repülőgép fedélzetén elszenvedett súlyos baleset rendkívül ritka esemény, miközben egy kéthetes nyaralás alatt sokkal több hétköznapi kockázattal – megbetegedéssel, közlekedési balesettel, sérüléssel, ételmérgezéssel – lehet szembesülni. Ha tehát valaki kifejezetten a repülőútra szeretne biztosítást, miközben a kint tartózkodásra nem, tulajdonképpen fordítva méri fel a veszélyt, mint ahogy az statisztikailag indokolt lenne. 

De hogy ez a felvetés miért tér vissza ilyen makacsul az emberek fejében, és mit lehet ezzel a biztosítási piacon valójában kezdeni, azt érdemes alaposabban is megnézni. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Egy vagyont bukik, aki elköveti ezt a hibát: súlyos csapdára figyelmeztetik a külföldre utazó magyarokat

Minden utazási dokumentumot, szerződést, számlát, banki bizonylatot, e-mailt és hivatalos SMS-t érdemes megőriznie annak, aki utazásszervezőn keresztül indul külföldi nyaralásra.

Miért féljük jobban a repülést, mint a nyaralás többi részét?

A jelenség mögött több pszichológiai mechanizmus is áll. Az egyik a kontrollvesztés érzése: repülés közben az utas fizikailag semmit nem tehet a saját biztonságáért, míg autóban ülve, gyalogosan közlekedve vagy akár úszás közben legalább az az illúzió megmarad, hogy a saját cselekedeteink befolyásolják a kimenetelt. A másik tényező a médiavisszhang aránytalansága: egy repülőgép-szerencsétlenség napokig a hírek élén marad, míg a sokkal gyakoribb közúti balesetek vagy külföldi egészségügyi vészhelyzetek jellemzően észrevétlenül maradnak a nagyközönség számára. Ez az úgynevezett rendelkezésre állási heurisztika: minél könnyebben eszünkbe jut egy esemény, annál valószínűbbnek érezzük, holott a tényleges gyakoriság ezt nem támasztja alá. 

Sokan egyébként nem veszik figyelembe azt, hogy a repülőgép-balesetek nem feltétlenül végződnek halállal. Leszállás közbeni incidens, erős turbulencia, fedélzeti egészségügyi esemény vagy kényszerleszállás mind okozhat sérülést anélkül, hogy az utas életét veszítené. Ám éppen ezek az árnyaltabb kockázatok azok, amelyekre nem lehet külön, önálló terméket vásárolni: ha valakit a fedélzeten baleset ér, az a klasszikus utasbiztosítás baleseti fedezetébe tartozik, nem egy elkülönült „repülésbiztosításéba”. 

Mit lehet valójában megvásárolni, és mit nem 

Először is tisztázni kell, hogy a „repülésbiztosítás” kifejezés alatt a legtöbben nem ugyanazt értik. A magyar és a nemzetközi piacon is legalább háromféle, egymástól jól elkülöníthető terméktípus bújik meg emögött. 

• Az első a repülőjegyhez vagy az utazás lemondásához kötődő biztosítás, amelyet gyakran sztornó- vagy útlemondási biztosításnak neveznek. Ez akkor fizet, ha az utazó valamilyen előre meghatározott ok – jellemzően betegség vagy más váratlan esemény – miatt még az indulás előtt kénytelen lemondani az utat, és a légitársaság nem téríti vissza a jegy árát. Ilyet Magyarországon is lehet kötni, több utazási irodánál és biztosítónál is elérhető külön, önálló termékként. 
• A második kategória a járatkésésre és járattörlésre szóló fedezet, amely a légitársaság hibájából eredő kellemetlenségek – elmaradt csatlakozás, plusz szállásköltség, elveszett munkaidő – anyagi kompenzálására szolgál. Ez jellemzően független attól, hogy az utazó köt-e egyáltalán klasszikus utasbiztosítást. 
• A harmadik, és a kommentelő szempontjából a legfontosabb kategória maga az utasbiztosítás, amely a külföldön bekövetkező megbetegedésre, balesetre, kórházi kezelésre, hazaszállításra és poggyászkárra nyújt fedezetet. 

Ez utóbbi a termék definíciója szerint az egész külföldi tartózkodásra vonatkozik, nem lehet belőle kivágni és külön megvásárolni csak a repülés óráira szóló, önálló egészségügyi és baleseti csomagot. Olyan piaci termék, amely kizárólag a légi út idejére nyújtana orvosi és baleseti fedezetet, a kint tartózkodásra viszont nem, jelenleg nem létezik sem a hazai, sem a nemzetközi biztosítási kínálatban. 

Ennek van egy logikus oka is. Egy kereskedelmi légitársaság fedélzetén történő súlyos baleset esetén ugyanis nem is elsősorban a magánbiztosítás lép működésbe.

A nemzetközi légiközlekedési egyezmények, így a Montreali Egyezmény alapján a légitársaság saját felelősségbiztosítása és a rá vonatkozó jogszabályi kötelezettségek eleve helytállási kötelezettséget rónak a fuvarozóra, ha az utasnak a fedélzeten baja esik – legalábbis papíron. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Hiába fizet, egyetlen forintot sem lát a biztosítótól, akinek emiatt törlik a nyári járatát: rengeteg magyar utazó ráfázhat idén

A közel-keleti konfliktusok, az emelkedő üzemanyagárak és a járattörlések miatt egyre több utazó teszi fel a kérdést, fizet-e a biztosító bizonyos esetekben.

Példák és ellenpéldák 

A valóság néha felülírja azt, amit a jogszabályok és a felelősségi rendszerek ígérnek. Jó példa erre egy idén nyáron történt eset. Egy Thesszalonikiből a németországi Memmingenbe tartó Ryanair-járaton nem sokkal a felszállás után meghibásodott az egyik hajtómű, egy leváló alkatrész pedig betörte az egyik utasablakot. A hirtelen kabinnyomás-vesztés következtében a 61 éves szerb utast, Ljubiša Karovićot részben kiszippantotta a nyíláson keresztül jövő a légáramlat, és csak a felesége, valamint más utasok segítségével sikerült visszahúzni a fedélzetre.  

A férfi súlyos égési sérüléseket, zúzódásokat, átmeneti féloldali bénulást, valamint fül- és szemsérülést szenvedett, hetekig nyakmerevítőt kellett viselnie, és elmondása szerint azóta is szorongás fogja el a repülés gondolatától. A Ryanair a beszámolók szerint egyelőre nem fizetett kártérítést a férfinak, az ügy jelenleg jogi útra terelődött. 

Ez az eset jól mutatja, hogy a repülés sem egy száz százalékban biztonságos terep, és hogy a papíron létező felelősségi rendszer nem mindig fordul le a gyakorlatban azonnali és zökkenőmentes kártalanításra. Ugyanakkor fontos leszögezni: ez a példa kirívó. Egy hajtóműhiba miatt kitörő ablak és az azt követő közel-tragédia rendkívül ritka esemény egy olyan iparágban, amely repülések millióit bonyolítja le évente – a statisztikák továbbra is egyértelműen azt mutatják, hogy a repülés az egyik legbiztonságosabb közlekedési forma, még akkor is, ha egy-egy ilyen eset hetekig a hírek élén marad. 

Ha viszont a kockázatot nem a repülés, hanem a teljes utazás felől nézzük, érdemes egy másik, ezzel párhuzamba állítható esetet is felidézni – amely pontosan azt szemlélteti, hogy utazás közben bármi megtörténhet, és nem feltétlenül a fedélzeten. 2021 nyarán egy magyar nő a családjával a Bledi-tó közelében fekvő, népszerű szlovéniai Vintgar-szurdokban túrázott, amikor egy lezuhanó kődarab fejen találta – szó szerint úgy, mintha a fejére esett volna egy tégla, ezúttal épp egy szikla formájában.

A nő olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy hetekig kómában feküdt, és a munkaképességét azóta sem nyerte vissza. A károsult ezt követően a szlovén államot mint a terület tulajdonosát, a Triglav Nemzeti Parkot, valamint a belépőjegyeket értékesítő gorjei turisztikai egyesületet is beperelte, összesen mintegy 480 ezer eurós, több mint 190 millió forintnak megfelelő kártérítést követelve. A per végül egyezséggel zárult, a pontos összeget azonban nem hozták nyilvánosságra. 

A két eset együtt jól mutatja a kockázatok valódi arányát. A Ryanair-incidens ritka, kirívó és médiafigyelmet vonzó – éppen azért, mert szinte soha nem történik ilyesmi. A Vintgar-szurdokban történt baleset viszont sokkal inkább illik abba a kockázati mintázatba, amelybe a legtöbb utazó nyaralás közben belefuthat: egy hétköznapinak tűnő túraútvonal, egy rosszul karbantartott turistalátványosság vagy akár egy közönséges séta is okozhat olyan súlyos, hosszú távú következményekkel járó sérülést, amelyre pontosan a klasszikus utasbiztosítás nyújt védelmet. 

Mit tehet, aki mégis csak a repüléstől fél? 

Aki mindenáron csökkenteni szeretné a biztosítás költségét, technikailag megteheti, hogy a klasszikus utasbiztosítást nem a teljes nyaralásra, hanem csak az utazás napjaira – tehát az oda- és a visszaút napjára – köti meg. Ez a megoldás az adott napokon teljes körű baleseti és sürgősségi egészségügyi fedezetet nyújt, vagyis egy repülőtéri vagy fedélzeti baleset esetén is fizet a biztosító, miközben a díja jellemzően minimális, akár néhány száz forint naponta. 

Csakhogy ez a megtakarítás megtévesztő. Ha a nyaralás közepén, a biztosítással nem fedezett napokon történik egészségügyi vészhelyzet, egy külföldi kórházi kezelés vagy egy hazaszállítás költsége könnyen milliós nagyságrendű lehet – ehhez képest a teljes tartózkodásra szóló utasbiztosítás napi díja elenyésző tétel a nyaralás teljes költségvetésében.  

Aki tehát azért fontolgatja a 'csak a repülésre' szóló biztosítást, mert valójában spórolni szeretne, jobban jár, ha inkább a teljes útidőre köti meg a védelmet – hiszen éppen a nyaralás érdemi része, nem pedig a fel- és leszállás pillanatai jelentik a legnagyobb kockázatot