Egy válságos pillanatból született az ország egyik legkülönlegesebb művésztelepe: ma már Munkácsy-díjasok is ide járnak

„Meglepőnek tűnhet, de a mai Magyarországon a képzőművészeti alkotások jelentős része ilyen alkotótáborokban és művésztelepeken készül, és nem véletlenül…” – mesélte Mátyássy Gábor, a Jáki Művésztelep művészeti vezetője, aki ezúttal nem a kész műveket, hanem az alkotókat mutatta meg nekünk: kik azok, akik tíz napra birtokba veszik a jáki iskola termeit.

A képzőművész az egyik alapítója annak a közösségnek, amely immár tíz éve az ország több pontjáról hívja Jákra az alkotókat. A főként grafikusokból álló társaságban festők, egy Munkácsy-díjas szobrász, tűzzománccal dolgozó művész, fazekasmester és népviseletkészítő iparművész is dolgozik. A technikák skálája is széles: a monotípiától és rézkarctól az olaj- és akrilfestészeten át a tűzzománcig, a szobrászatig, az éremkészítésig és az ikonfestészetig sokféle irány jelen van. Mátyássy szerint éppen ez a találkozás – a különböző generációk, műfajok és látásmódok együttélése – adja a közösség egyik legnagyobb erejét.

Tíz napra a templomdombon álló iskola tantermei műhelyekké, műtermekké alakulnak. Az iskolapadok helyét vásznak, rajzeszközök, szerszámok és készülő munkák veszik át. Világbajnokság van, így esténként természetesen a közös focinézés sem marad el, de az asztal melletti beszélgetések, a sörözések és a kötetlen együttlétek ugyanúgy hozzátartoznak a tábor életéhez, mint a napközbeni alkotás.

Alkotás közben Mátyássy Gábor, a művésztelep vezetője. Fotó: Pais-H Szilvia

Mindenki saját ritmusában dolgozik, csinálja, amire év közben nem jut elég idő

Van köztük olyan alkotó is, aki professzionális tetoválóművész. Szentendréről érkezett, és ahogy meséli, számára felszabadulás itt lenni: más közeg, másfajta alkotói szabadság. Most a jáki körtemplom szobrai ihlette festményeken dolgozik. Korábban egy másik művésztelepen találkozott Bugyi Istvánnal, a Jáki Művésztelep egyik alapítójával, ő hívta meg ide. Mint meséli, a hely több szempontból is hatással van  rá: a templom közelsége, a katolikus közeg és az itt tapasztalt hangulat a témaválasztásaiban is megjelent.

„Mostanában ezek a kérdések foglalkoztatnak: hogyan lehet művészként közvetíteni, keresni valami tisztaságot anélkül, hogy az ember ráerőltesse a mondanivalóját a nézőre. Valahogy úgy, ahogy Bach szolgálta a zenéjével az Urat - én is ezt próbálom megtalálni a műveimen keresztül.”

A művész életében különleges kettősség van: tetoválóművészként dolgozik, miközben festőként is alkot: „A tetoválás a szakmám, a festészet pedig a hivatásom” – fogalmaz. Mint mondja, a két terület kölcsönösen hat egymásra. A tetoválás pontosságot, fegyelmet és a formák leegyszerűsítését tanítja, míg a festészet szabadabb alkotói gondolkodást ad hozzá.

Művésztelepből nincs sok az országban, a jáki pedig több szempontból is különleges

Ahogy Mátyássy Gábor a HelloVidéknek elmesélte, maga a művésztelep keletkezéstörténete sem mindennapi. Az egész mögött Káli István áll, aki tanári végzettséggel is rendelkezik, de agrármérnökként és vállalkozóként dolgozik. Egy válságos időszakában érkezett Jákra, és betért a templomba. Amikor később kilépett onnan, úgy érezte, valami megváltozott benne: tisztább gondolatokkal és új tervekkel folytatta útját. Ekkor határozta el, hogy valamilyen módon meghálálja azt, amit ez a hely adott neki. Így született meg a Jáki Művésztelep ötlete. Létrehozásával nemcsak egy alkotóközösséget hívott életre, hanem megpróbált valamit visszaadni annak a településnek, amely ilyen fontos élményt adott a számára. A művésztelephez azonban az ötlet önmagában kevés lett volna: kellett hozzá egy nyitott, befogadó helyi közeg is.

„Ha a jáki templom akkori plébánosa, Rátkai atya annak idején nem mondja azt, hogy igen, nyitottak vagyunk erre, mert értéket hoztok, akkor ez a művésztelep nem jöhetett volna létre. Ha az akkori polgármester, Szemes István és a mostani, Tóth Ernő nem áll mellénk, szintén nem vagyunk ma itt. 10 éve fővédnökünk V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, Dr. Székely János a Szombathelyi Egyházmegye püspöke, emellett Zakó Jenő atya és az egyházközösség is végig támogatott minket. Várjuk a megjelenést (linket), terjesztjük az országban. Bármennyire is szerettük volna, ha nincs egy befogadó közösség, nem működhetne a telep. Az, hogy támogatást és nyitottságot kaptunk, az hoz vissza minket minden évben Jákra.” – teszi hozzá Mátyássy Gábor.

Mátyássy Gábor Tóth Ernővel, Ják polgármesterével beszélget. Fotó: Pais-H Szilvia

Egy kölcsönös adok-kapok rendszer alakult ki

A művésztelep működési modellje is eltér a megszokottól: az önkormányzat, az egyház, helyi vállalkozások és magánszemélyek is támogatják a kezdeményezést. Az itt készült alkotásokból az önkormányzat és a támogatók is kapnak, cserébe a művészek tíz napon át szállást, ellátást és kiállítási lehetőséget kapnak – meséli Mátyássy Gábor.

A faluban a művésztelephez kapcsolódva évente két kiállítást is rendeznek. Az egyik a tábor nyitókiállítása, amely az adott évben részt vevő alkotók munkáit mutatja be, ősszel pedig – jellemzően októberben – egy újabb tárlaton a Jákon született műveket állítják ki a kultúrházban.

Az ide érkező művészek a helyi gyerekeknek is tartanak foglalkozásokat: papírsárkányt készítenek, festenek, különböző technikákkal ismertetik meg őket. Így a művésztelep nemcsak az alkotók tíznapos közös munkája, hanem a helyi közösség életének is része.  A tábor végén a legaktívabb résztvevőket külön is jutalmazzák. A legszorgalmasabbnak és legtehetségesebbnek választott gyerek különleges élményt kap: Veres Gábor, a művésztelep Munkácsy-díjas szobrászművész tagja a saját repülőgépével viszi el egy körre a magasba.

Különböző utak, közös nyári műhely Jákon

A Jáki Művésztelep nemcsak közösségi, hanem szakmai szempontból is érdekes találkozási pont. Ahogy Mátyássy Gábor fogalmaz, itt a hazai grafika és képzőművészet több generációja találkozik: a pályájuk elején járó alkotóktól a már elismert művészekig sokféle életút jelen van. A résztvevők között elismert alkotók, rangos hazai és nemzetközi pályázatokon szereplő művészek is dolgoznak. A közös pont nem az életkor vagy az alkotói út, hanem az, hogy mindenki ugyanabba a műhelybe érkezik dolgozni. A közösség több tagja egykor mester–tanítvány kapcsolat révén került ide. Az egykor fiatal hallgatóként érkező alkotók közül sokan mára önálló művészi pályát építettek, és saját területükön váltak meghatározóvá.

Mátyássy szerint a művésztelep egyik legnagyobb ereje éppen a sokszínűségében rejlik: különböző generációk és művészeti ágak találkoznak egy helyen. A kezdeményezés másik célja, hogy a több mint ezeréves, országosan is jelentős román kori örökség, a jáki templom valamilyen formában megjelenjen az itt születő alkotásokban.

Gyerekek épp papírsárkányt készítenek. Fotó: Pais-H Szilvia

Év közben sokszor nincs idő alkotni, Jákon viszont minden adott ehhez…

A Jáki Művésztelephez sok alkotót Szepessy Béla, a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetének vezetője kapcsol. Egyik legfiatalabb résztvevője, Oláh Csenge Barbara, a Szolnoki Művészeti Iskola tanára 2022-ben érkezett először Jákra, azóta már negyedik alkalommal tér vissza:

"A tanár úr hívott meg először ide, azóta megszerettem ezt a közösséget és magát a települést is. Nagyon jó hangulata van, szinte természetes lett, hogy nyáron itt kezdem a júliust. Év közben sokszor nincs annyi időm alkotni, amennyit szeretnék, Jákon viszont minden adott ahhoz, hogy erre figyeljek. Az pedig különleges élmény, hogy a jáki templomot több éven keresztül alkotás közben is megismerhetjük. Művészettörténeti szempontból is páratlan hely: az ember csak áll ott, és azt érzi, úristen, itt vagyunk.”

A kezdetektől résztvevő Bugyi István Debrecenből érkezik Jákra. A tábor idején egy kecskeméti pályázatra készül, amelynek témája az elmúlás, ezért mostani munkái a megszokottnál komorabb hangulatúak: kis sírkövek és egy kápolna motívumai is megjelennek rajtuk.

Alkotás közben Csenge. Fotó: Pais-H Szilvia

„Ez most egy hosszabb folyamat, előbb-utóbb elkészül. Ősszel viszont már szeretnék jáki témákat is hozni” – meséli. Mint mondja, vannak olyan művésztelepek, ahol kifejezetten helyhez kötődő alkotásokat várnak, a Jáki Művésztelep azonban szerinte éppen attól működik jól, hogy itt nincs kötelező irány.

„Nincs kimondva, hogy jáki témákat kell feldolgozni, mégis előbb-utóbb megjelennek a helyi motívumok, a hely szelleme. Nagyon jó a hangulat, kiváló művészek vannak itt. Ahol jó emberek és jó művészek összedugják a fejüket, abból rossz nem lehet.”

Szerinte az otthoni munkához képest a legnagyobb különbség a folyamatos eszmecsere.

„Otthon megvan a munka intimitása, de itt látjuk egymás alkotásait, hogyan készülnek a munkák, tanulunk egymástól, kikérjük egymás véleményét. Teljesen mindegy, hogy Szolnokról, Debrecenből vagy Egerből kell jönni: senki nem úgy gondolkodik, hogy messze van. Automatikusan jövünk. Mert jönni kell.”

„Mindig nagyon jó ide megérkezni és itt alkotni. Meglepően erős közösség alakult ki itt”

A kezdetektől itt van a Jáki Művésztelepen Kun Péter is, aki Kazárról, a Salgótarján melletti kis faluból érkezik évről évre Jákra. Ahogy mondja, ezen a vidéken mindig talál új témát: a táj, a hely története és a környezet folyamatosan ad új ötleteket.

A művésztelepnek van egy állandó magja: nagyjából 10–15 alkotó, akik a kezdetektől együtt dolgoznak, mellettük pedig évről évre új résztvevők is bekapcsolódnak.

„Mindig van egy kis változás, valaki nem jön, valaki új érkezik, de ez a mag már régóta együtt van. Olyan, mintha egy összeszokott társulat lenne.”

Kun Péter a tábor idején egy liliomot ábrázoló munkán dolgozik, amely egy tematikus pályázatra készül. Szerinte a művésztelep egyik legnagyobb értéke, hogy néhány napra minden más háttérbe kerülhet. „Itt nem a napi pörgés, nem a család vagy a munka van előtérben, hanem az alkotás. Az ember végre tényleg rá tud figyelni arra, amin dolgozik: akár reggeltől estig lehet vele foglalkozni.”

Kun Péter alkotás közben. Fotó: Pais-H Szilvia

A vidéki művészi lét nem elszigeteltséget jelent

A Jáki Művésztelep egyik különlegessége, hogy nem egyszerűen egy tíznapos alkotótábor: évről évre marad utána valami kézzelfogható a településen. „Mintegy 900 grafikai munkát hoztunk már ide, ez az országos képzőművészeti anyag a grafika prémium kategóriáját képviseli.” – meséli Mátyássy Gábor.

Az itt készült alkotásaikból egy része Káli István magángyűjteményét gazdagítja, más munkák pedig az önkormányzathoz, az egyházhoz és a támogató szervezetekhez kerülnek. „Így mindenki kap valamit abból, amit közösen létrehozunk. Nemcsak támogatást kapunk, hanem mi is értéket hagyunk itt.”

Ovisok látogatása is a hét része. (Fotó: Mátyássy Gábor)

Felmerül a kérdés: jelent-e hátrányt, hogy a hazai képzőművészeti élet erősen Budapest-központú, miközben a Jáki Művésztelep vidéken működik? Mátyássy Gábor szerint ennél a közösségnél ez kevésbé jelent akadályt. Mint mondja, a minőségi alkotói munka nem szorulhat be a földrajzi határok közé: a jó munkák országos és nemzetközi kiállításokon is megállják a helyüket. A művésztelep egyik legnagyobb ereje éppen a kapcsolati háló: az alkotók egymást segítik, információkat osztanak meg pályázatokról, kiállítási lehetőségekről.

Mátyássy Gábor szerint azonban a művésztelep célja túlmutat az alkotáson: Jákot szeretnék elhelyezni az ország kulturális térképén. „Mindenki tanulja a jáki templomot a könyvekből, ott van róla a fénykép. De szeretnénk, ha nemcsak egy kép lenne egy tankönyvben, hanem élő kulturális helyszín.” Ezért kapcsolódnak a művésztelephez más programok is: kiállítások, templomi hangversenyek, kulturális események. A cél, hogy minél több helyi lakost és látogatót megszólítsanak. Ahogy búcsúzóul fogalmaz:

„Nagyot álmodtunk annak idején. Én úgy fogalmaztam meg: Ják lehetne a művészetek Templom-hegye. Egy olyan hely, ahová ezért az élményért érdemes eljönni.”

Címlapfotó: Szombathelyi Egyházmegye/Facebook