Szenzációs áttörés a magyar kutatóktól: a világon először sikerült szaporítani a 360 millió éves ősi gerinces fajt

A magyarországi természetvédelmi kutatás történetében is ritka jelentőségű eredményt ért el a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete: először sikerült dunai ingolát (dunai ingola) mesterséges körülmények között szaporítani, majd a szaporulat egy részét visszatelepíteni természetes élőhelyére. A program – amely a Halászatfejlesztési Tanszék és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében zajlott – a kutatók szerint nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is úttörőnek számít.

Az ingolák a ma is élő legősibb gerincesek közé tartoznak: testfelépítésük és életciklusuk több százmillió éve alig változott. A szakirodalom szerint állkapocs nélküli, angolnaszerű testük és szívókorongszerű szájszervük különleges evolúciós „időkapszulává” teszi őket.

A faj életmenete is szokatlan: a lárvák évekig az üledékben élnek, szerves törmelékkel táplálkoznak, majd metamorfózison átesve rövid ideig ivarérett, szaporodó formává alakulnak, amely a szaporodást követően elpusztul.

Hogyan zajlott a szaporítás?

A MATE kutatói a Rába folyóból gyűjtöttek be ivarérett egyedeket, majd részben hormonális indukcióval, részben természetes érési folyamatokra alapozva nyertek ivartermékeket (ikra és sperma). A megtermékenyítés „száraz termékenyítési eljárással” történt, ezt követően az embriókat kontrollált körülmények között nevelték a legérzékenyebb fejlődési szakaszokig.

A kutatási program egyik kulcseleme az volt, hogy a fejlődésben előrehaladott, közvetlenül kelés előtti ikrákat és fiatal lárvákat visszajuttassák a természetes élőhelyre, ahol azok már természetes környezetben fejlődhetnek tovább.

Visszatelepítés: több mint 10 ezer egyed

A projekt során a kutatók összesen mintegy 10 105 egyedet juttattak vissza a természetbe. A visszatelepítések célja az volt, hogy a legérzékenyebb korai életszakaszokat mesterséges védelemben átvészelő egyedek nagyobb eséllyel maradjanak életben a természetes környezetben.

A MATE szerint ez a faj esetében az első dokumentált, természetvédelmi célú ex situ szaporítási és visszatelepítési program a világon.

Nemzetközi együttműködésben zajló kutatás

A programban több hazai és külföldi intézmény is részt vett, köztük egyetemi és természetvédelmi szervezetek. A kutatók célja nem csupán a faj megőrzése, hanem annak jobb megértése is, hogy milyen környezeti feltételek mellett képes fennmaradni egy ilyen különleges életciklusú faj. A projekt hátterében az is áll, hogy a dunai ingola állománya több vízrendszerben visszaszorulóban van, így a szaporítási eredmények hosszabb távon természetvédelmi beavatkozások alapját is képezhetik.

A szakemberek szerint a mostani siker nemcsak egy ritka faj megmentésében jelent előrelépést, hanem általában a folyami ökoszisztémák helyreállításában is új módszertani irányt mutathat. A kutatás ugyanis azt bizonyítja, hogy bizonyos ősi, speciális életciklusú fajok esetében a természetvédelmi beavatkozás már nemcsak élőhelyvédelemről, hanem aktív szaporítási és visszatelepítési technológiákról is szólhat.

A MATE és partnerei jelenleg is folytatják a dunai ingola szaporodásbiológiájának vizsgálatát, amely a jövőben további természetvédelmi programok alapját adhatja.