Láthatatlan csapda fenyegeti a magyar gazdaságot: azonnal lépni kell, különben rengetegen lehúzhatják a rolót

A nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság javulása mellett a hazai fizetőeszköz árfolyamát belső tényezők is támogatják. A forint az elmúlt hónapokban sokat erősödött, euróval szembeni jegyzése jócskán eltávolodott a 2022-es történelmi mélyponttól. Ezt a felértékelődést a Magyar Nemzeti Bank stabilitást célzó, szigorú monetáris politikája alapozta meg. A jegybank ezzel szakított a korábbi évtized növekedésösztönző, az árfolyam gyengülését toleráló gyakorlatával. A folyamatnak újabb lendületet adtak az euróbevezetéssel és a gazdaságpolitikai fordulattal kapcsolatos friss politikai ígéretek, illetve várakozások. Mivel a piacok egyelőre hitelesnek tartják az infláció letörésére és a makroökonómiai stabilitásra vonatkozó célokat, a forint jó eséllyel tartósan erős pályán maradhat.

Bár a felértékelődő hazai deviza kedvez az importőröknek és a külföldre utazóknak, a hazai exportcégek számára súlyos jövedelmezőségi sokkot jelent. A forint erősödése csökkenti a devizában elért bevételek forintértékét. Ezzel párhuzamosan a belföldi költségek, például a folyamatos bérnyomás és a korábbi magas infláció utóhatásai továbbra is magasan tartják a kiadásokat. A helyzet a hazai hozzáadott értékkel dolgozó, munkaerő-intenzív kis- és középvállalkozásokat érinti a legsúlyosabban. A multinacionális nagyvállalatokkal ellentétben ők ritkán rendelkeznek természetes fedezéssel. Mivel költségeik jórészt forintban merülnek fel, a devizabevételek elértéktelenedése számukra gyors piacvesztéshez és likviditási válsághoz vezethet.

A tartósan erősödő deviza ellen a hagyományos pénzügyi védekezés, például a határidős devizaügyletek kötése csak rövid távon nyújt menedéket. Mivel ezeket a fedezeti szerződéseket időről időre meg kell újítani, az erősebb árfolyam negatív hatásai elkerülhetetlenül elérik a cégeket. A veszteségek áthárításának lehetősége szintén korlátozott, hiszen a hazai beszállítók alkupozíciója a globális értékláncokban jellemzően gyenge. A valódi kiutat ezért kizárólag a strukturális alkalmazkodás jelentheti. A vállalatoknak érdemes növelniük a devizaalapú beszerzéseik arányát, áttérniük a devizás számlázásra, és tudatosan összehangolniuk a devizában felmerülő kiadásokat a bevételeikkel.

Mivel a vállalati működés átalakítása időigényes folyamat, a rövid távú veszteségek tompításában az államnak is kulcsszerepe van. A romló jövedelmezőség miatt fellépő likviditási nehézségeket a kormányzat állami garanciavállalással és célzott hitelprogramokkal kezelheti, amíg a cégek végrehajtják a szükséges belső reformokat. Emellett elengedhetetlen a versenyképességet és a termelékenységet javító beruházások ösztönzése is. Ehhez a felszabaduló európai uniós források megfelelő pénzügyi alapot biztosíthatnának.

A régiós versenytársak tapasztalatai rávilágítanak, hogy a hazai deviza felértékelődése okozta sokk sikeresen kezelhető. Szlovákia az euróövezeti csatlakozást megelőzően a forint mostani erősödésénél jóval drasztikusabb, mintegy 25 százalékos koronafelértékelődést élt át. Az ország exportja mégsem omlott össze. Ez a sikeres vállalati alkalmazkodásnak, a makroökonómiai stabilitásnak és a hatékony állami exporttámogatásnak volt köszönhető. Hasonló utat jár be Lengyelország is, ahol a zloty jelentős erősödése ellenére az export volumene képes volt bővülni, szemben a magyar kivitel elmúlt években tapasztalt zsugorodásával. A lengyel és a szlovák példa is bizonyítja, hogy az árfolyam csupán egyetlen eleme a versenyképességnek. Megfelelő állami finanszírozással, az adminisztratív terhek érdemi csökkentésével és a szükséges beruházásokkal a magyar exportcégek is sikerrel alkalmazkodhatnak egy stabilitásorientált, erős forintra épülő gazdasági környezethez.