Nagyobb veszély rejlik a kerti kutakban, mint gondolnánk: ezt minden tulajdonosnak tudnia kell

A kútamnesztia után egyszerűbbé vált a háztartási kutak legalizálása, azonban ezzel párhuzamosan nőtt a vízkészleteket és a vízminőséget érintő kockázatok mértéke. A szakértők szerint ma már nem az adminisztráció a legfőbb kérdés, hanem a vízbiztonság és a fenntartható vízhasználat.

A hazai és nemzetközi sajtó egyre gyakrabban hívja fel a figyelmet a vízkészletek romló állapotára: a sorra kiszáradó kutak és a szabályozatlan vízkivétel különösen az Alföldön és a Homokhátságon okoz súlyos problémákat, ahol a talajvízszint helyenként több métert csökkent. A WWF Magyarország szerint a kútamnesztia jogi rendezést hozott, de ökológiai értelemben növelte a nyomást a vízbázisokon, miközben a szakszerűtlen kutak a felszíni szennyeződések bejutását is elősegítik.

A jelenlegi szabályozás enyhítette az engedélyezési kötelezettségeket, különösen az 50 méternél sekélyebb kutak esetében, de ez nem garantálja a víz biztonságát. Az ivóvízre vonatkozó szigorú kémiai és mikrobiológiai határértékeket a hatályos kormányrendelet rögzíti, miközben a döntéshozók egyre inkább a vízbázisvédelem erősítésére és egy digitális monitoring rendszer kiépítésére koncentrálnak.

A legnagyobb kockázatot az úgynevezett „láthatatlan szennyezések” jelentik: a mezőgazdasági eredetű nitrát- és nitrittartalom, valamint a fekális szennyezésre utaló baktériumok, például az E. coli jelenléte. Ezek érzékszervekkel nem észlelhetők, ugyanakkor komoly egészségügyi kockázatot hordoznak, ezért a szakértők szerint a rendszeres, akkreditált laboratóriumi vizsgálat az egyetlen megbízható módja annak, hogy a kútvíz valóban biztonságos legyen.