Rengeteg magyar aggodalmaskodik ezen: még a családdal sem osztják meg

Minden mást maga mögé utasított az utóbbi hónapokban a járvány, egyértelműen a vírushelyzet és annak következményei váltak az első számú témává a családi és baráti beszélgetéseinkben - derül ki az NN Biztosító országos reprezentatív kutatásából.* Miközben továbbra is elsősorban a párunkkal, a közeli barátokkal és a közvetlen családtagokkal szeretjük megbeszélni a számunkra fontos dolgokat, nagyban megváltoztak ezek a beszélgetések is. Látványosan megnőtt a személyes találkozást nem igénylő, biztonságos kommunikációs csatornák szerepe, így mára alig minden harmadik ember ragaszkodik ahhoz, hogy élőszóban tudja megtárgyalni élete legfontosabb fejleményeit.

Ennél is fontosabb azonban, hogy a beszélgetések tartalma is nagyban átalakult. A legtöbb alkalommal valamilyen formában felbukkan a félelem: egy családtag elvesztésétől, a gazdasági válság okozta megélhetési problémától, egészségromlástól félünk leginkább. Mint a kutatásból kiderül, a félelmeink egy részét nyíltan feltárjuk a hozzánk legközelebb állók előtt, de továbbra is vannak olyan tabutémák, amelyekről vagy senkinek, vagy legfeljebb idegeneknek (például egy közvéleménykutatónak) merünk beszélni.

Ebbe a kategóriába tartoznak a saját betegségeink, illetve az időskorral, az elmúlással kapcsolatos érzések. A leginkább került kérdések, hogy hogyan boldogulhat majd nélkülünk a családunk, hogy mi lenne, ha egy családtagunk maradandó sérülést szenvedne, vagy épp mit várunk, ha idős korunkra elveszítenénk szellemi épségünket - ezekről az emberek több mint 30 százaléka nem hajlandó beszélni.

Az anyagi problémák megosztását övező gátlásainkat ezzel szemben a járvány mintha még inkább feloldotta volna. Olyannyira, hogy vezető témájává vált a járványidőszak beszélgetéseinek: egy éve még az emberek 80, ma már 87 százalékánál visszatérő elem a diskurzusokban, hogy egy gazdasági válság miatt sérülhetnek a család megélhetési kilátásai. 2019 és 2020 között 39-ről 46 százalékra nőtt azok aránya, akik nyíltan beszélnek annak lehetőségéről, hogy esetleg elveszítenék a munkahelyüket, illetve 72 helyett már 78 százalék beszél egyáltalán arról otthon, mi lenne, ha esetleg történne valami és emiatt anyagi terhek zúdulnának a családra.

A biztosító tavalyi hasonló kutatásával összevetésben az is kiderül, hogy több félelmünk is jelentősen felerősödött az elmúlt egy évben. Az egészségi állapot esetleges romlása tavaly és idén is a megkérdezettek 77 százalékát aggasztotta annyira, hogy ritkábban-gyakrabban beszédtéma lett ez otthon, idén azonban új félelemként jelentkezett a koronavírus-fertőzés, amit a válaszadók 83 százaléka említ meg a beszélgetései során. Attól, hogy elveszíti a munkáját vagy jelentősen visszaesik a jövedelme tavaly a megkérdezettek 16, idén már 20 százaléka jelezte, hogy kifejezetten tart. Ezzel párhuzamosan sokkal többen is beszélnek erről: a tavalyi 39 után idén már az emberek 46 százaléknál jött ez elő jellemző témaként.

- mondta Baranyai Dávid, az NN Biztosító igazgatósági tagja. Miközben a legtöbben romló anyagi helyzetre és borúsabb kilátásokra számítanak, a válaszadók úgy érzik, elsősorban a biztos párkapcsolat, a család nyújthat segítséget a járványhelyzet átvészelésében, de fontos a változásokhoz történő alkalmazkodás képessége, illetve a több megtakarítás is. Minden ötödik megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy egy meglévő biztosítás is megfelelő támaszt jelenthetne számára.

Bár a megbillent pénzügyi egyensúly helyreállításának jellemző eszköze a komolyabb kiadások, beruházások elhalasztása, 4 százalék mondta, hogy nagy értékű életbiztosítás megkötését tervezi, az önálló egzisztencia megalapításának korszakában lévő 24-34 évesek között pedig egyenesen 10 százalék gondoskodna ezen a módon a jövőjéről. Velük együtt 20 százalék körüli azok aránya, akik gondolatban vagy valóságban a biztosítást is a jövőtervezés eszközeként veszik számításba, és a 24-59 évesek közel harmada - különösen a gyermekesek közül - kifejezetten nyitottabbá vált rá a járvány kitörése óta, az online biztosításkötés lehetőségét sem kizárva.