Súlyos milliárdokat bukik ezen a magyar állam: kiderült, kik járnak igazán jól a céges autókkal

A modern gazdaságokban a munkáltatók folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel a dolgozók nettó jövedelmét a magas bérterhek megkerülésével, kedvezményes adózású természetbeni juttatásokkal növelhetik. Míg az adókedvezménnyel támogatott szolgáltatások többsége – mint a bölcsődei ellátás vagy a SZÉP-kártya – széles társadalmi rétegek számára elérhető és hasznos, a céges autók magánhasználatához nem fűződik társadalmi érdek, ráadásul szinte kizárólag a magasabb jövedelműek kiváltsága.

Magyarországon 2009 óta a céges autók után egy fix, a jármű értékétől független cégautóadót kell fizetni. Ez nagyságrendekkel alacsonyabb terhet jelent ahhoz képest, mintha a jármű magánhasználatának értékét a cég munkabérként fizetné ki és adóztatná meg. Míg egy átlagos munkavállaló a leadózott jövedelméből tartja fenn a saját járművét, a cégek hatalmas összegeket takarítanak meg a jelenlegi szabályozással. Egy nettó 10 millió forintos autó hatéves lízingelése esetén egy vállalat közel 10 millió forint adót spórol meg ahhoz képest, mintha bérként fizetné ki ugyanezt az összeget. Ez az adómegtakarítás egy 50 millió forintos luxusautó esetében már a 40 millió forintot is elérheti. A tisztán elektromos autók ráadásul teljesen mentesülnek a cégautóadó alól, a 2025 előtt beszerzett hibrid járművek után pedig a 2026-os év végéig szintén nem kell adózni.

A statisztikák egyértelműen bizonyítják, hogy a céges autó ma itthon nem csupán munkaeszköz, hanem presztízsjuttatás. Míg a magánszemélyek tulajdonában lévő autók átlagéletkora közel 18 év, a céges autóké csupán 5,5 év. Ennél is beszédesebb, hogy a magyar utakon futó luxusautók mintegy fele céges tulajdonban van. A juttatás elterjedtségét jól mutatja, hogy míg Norvégiában a dolgozók mindössze 1,4 százaléka használ céges autót, Magyarországon ez az arány eléri a 7-8 százalékot.

Az állam nemcsak az adórendszeren keresztül, hanem közvetlen támogatásokkal is segíti ezt a szegmenst. A korábbi évek vállalati e-autó pályázatain több tízmilliárd forintot osztottak szét olyan tőkeerős nagyvállalatok és bankok között is, amelyek működéséhez és versenyképességéhez ez a támogatás egyáltalán nem volt elengedhetetlen.

A hazai szabályozás európai viszonylatban is kivételesen nagyvonalú. A legtöbb nyugat-európai államban, de még a szomszédos Csehországban, Szlovákiában és Romániában is a gépjármű újkori értékéhez kötik a fizetendő adó mértékét. Ennek eredményeként egy 50 millió forintos jármű után Szlovákiában évi 2-2,5 millió forintnak megfelelő adót szed be az állam, míg itthon ennek csupán a töredékét. Más országok, mint például az Egyesült Királyság vagy Spanyolország, a beszerzési ár jelentős részét bérjövedelemként adóztatják, Franciaország pedig a közelmúltban emelte meg drasztikusan a vonatkozó terheket.

A költségvetést érő adókiesés ezzel szemben óriási. A mintegy 450 ezer hazai céges autóból óvatos becslések szerint is körülbelül 300 ezer szolgál jelentős részben magáncélokat. Autónként évi 1,5 millió forint elmaradt adóval számolva az államkassza évente legalább 450 milliárd forinttól esik el. Ráadásul az ingyenes vagy kedvezményes árú autóhasználat jelentősen növeli a felesleges gépjárműforgalmat, súlyosbítva a torlódásokat és a légszennyezést.

Mivel az adóelkerülés ezen formája kevéssé él a köztudatban, a társadalmi nyomás is alacsony a rendszer átalakítására. A helyzet rendezéséhez a cégautóadót a járművek értékéhez kellene igazítani, megszüntetve a kirívó igazságtalanságokat. Emellett indokolt lenne kivezetni a lízingdíjak és a fenntartási költségek után járó áfakedvezményeket, 2028-tól pedig a leginkább környezetszennyező kategóriába tartozó gépjárművek esetében teljesen meg kellene tiltani a költségek céges elszámolhatóságát.