Csőd szélén táncol az ország: már csak a csodában lehet bízni, semmi sem segít?

Az egyiptomi államnak 2025 végéig összesen 750 millió dollárnyi törlesztést kellett volna teljesítenie a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felé. A decemberre eső, 264 millió SDR értékű – közel 378 millió dolláros – részletet azonban nem fizették ki határidőre, és januárban is esedékessé vált volna további 194 millió SDR (mintegy 278 millió dollár). A késedelmet végül technikai megoldással kezelték: egy elvi megállapodás keretében az elmaradt törlesztést kamattal növelve a következő IMF-folyósításból vonják le. A megállapodás részleteit azonban egyik fél sem hozta nyilvánosságra.

Az ország helyzete azért vált kritikussá, mert az idei évben a teljes külső adósságszolgálat összege meghaladja a 60 milliárd dollárt. Közben a devizatartalékok folyamatosan apadnak, és a hazai pénzügyi rendszer likviditása is beszűkült. Ez a kombináció jelentősen növeli egy hivatalos államcsőd bekövetkezésének kockázatát.

A kormányzat először belföldi források bevonásával próbálta áthidalni a helyzetet. Az év végéig 3 ezermilliárd egyiptomi font – nagyjából 63,7 milliárd dollár – értékű hitelfelvételt terveztek a belső piacról. A nagyobb pénzintézetek azonban likviditáshiányra hivatkozva visszautasították az újabb állampapír-vásárlásokat.

Utolsó lehetőségként a kabinet a fegyveres erőkhöz fordult segítségért. Mosztafa Madbúli miniszterelnök decemberben személyesen kereste fel Abdel-Megíd Szakr védelmi minisztert azzal a kéréssel, hogy a katonaság dollártartalékaiból finanszírozzák az IMF-fel szembeni tartozást. Először a katonai pénzügyi és adminisztratív főhatóság vezetője, majd maga a védelmi miniszter is elutasította a kérést. A Middle East Eye értesülései szerint a megkeresés hivatalosan nem jutott el Abdel Fattáh esz-Szíszi elnökhöz, aki egyben a hadsereg főparancsnoka is.

A pénzügyi szektorból származó magas rangú források megerősítették, hogy a hadsereg jelentős dollártartalékokkal rendelkezik. Ezeket az ország két legnagyobb állami bankjában, a National Bank of Egyptben és a Banque Misrben helyezték el. A katonai számlák azonban teljes mértékben függetlenek a civil költségvetési felügyelettől.

Egy, a kormányzati számlákhoz hozzáférő tisztviselő becslése szerint "az összeg meghaladja Egyiptom teljes, mintegy 161 milliárd dolláros külső adósságállományát", bár ezt az információt független forrásból nem sikerült megerősíteni. Ugyanezen forrás szerint ezekhez az eszközökhöz sem a pénzügyminisztérium, sem a központi bank nem fér hozzá, és jogilag sem fordíthatók közvetlenül államadósság-rendezésre.

A katonai szféra gazdasági befolyása Szíszi 2014-es hatalomra kerülése után látványosan megerősödött. A hadsereg tulajdonában álló vállalatok meghatározó pozíciókat szereztek az építőiparban, az infrastrukturális beruházásokban, a mezőgazdaságban, a külkereskedelemben és a bányászati ágazatban.

Pénzügyi források szerint a fegyveres erők az ország aranytermelésének körülbelül felét közvetlenül megkapják, ami éves szinten nagyjából félmilliárd dolláros bevételt jelent. A nyersarany importja, feldolgozása és reexportja további többmilliárd dollárnyi devizaforgalmat generál. Egy 2014-ben elfogadott törvény a bányászati engedélyek kiadásának jogát a védelmi minisztériumhoz telepítette, és a kitermelésből származó díjak jelentős része szintén katonai számlákra kerül.

A források felidézték, hogy a hadsereg 2022-ben már beavatkozott a gazdasági válság kezelésébe. Akkor 10 milliárd dollárt bocsátottak a rendszer rendelkezésére, hogy felszámolják az importőrök devizahiánya miatt kialakult kikötői torlódásokat. A mostani adósságválság kezelésében azonban – információk szerint – még a saját nevükön felvett hitelek visszafizetéséhez sem kívánnak hozzájárulni.

Időközben az IMF december 23-án bejelentette, hogy szakértői szinten megállapodás született az egyiptomi hitelprogram ötödik és hatodik felülvizsgálatáról. Ez lehetővé teszi 2,5 milliárd dollár új forrás lehívását a 2024-ben 8 milliárd dollárra bővített hitelkeretből, amelyet további 1,3 milliárd dollár egészíthet ki a klíma- és fenntarthatósági alapból.

A Valutaalap ugyanakkor ismételten hangsúlyozta: a katonai vállalatok privilegizált helyzete, az állami tulajdon érdemi leépítésének elmaradása, valamint a gazdaság túlzott állami-katonai befolyásoltsága továbbra is gátolja a magánszektor fejlődését, és konzerválja az adósságcsapda helyzetét.

A makrogazdasági mutatók 2025-ben első pillantásra kedvező képet festenek. Az IMF adatai szerint a nominális GDP megközelítette a 350 milliárd dollárt, a gazdaság reálértelemben 4,3–4,7 százalékos növekedést ért el, egyes negyedévekben akár 5 százalék feletti bővüléssel. Az infláció jelentősen visszaesett a 2023-as csúcs óta: 2025 decemberében az éves fogyasztóiár-emelkedés 12–13 százalék körül mozgott a korábbi, közel 38 százalékos szinthez képest. A jegybank előrejelzései 2026-ra 10–11 százalékos inflációt valószínűsítenek, a nagybankok elemzői pedig 2025/26-ra 4,6–5,2 százalékos gazdasági növekedést prognosztizálnak.

Ezek a látszólag kedvező számok azonban súlyos strukturális problémákat fednek el. Az éves külső finanszírozási igény 2025-ben meghaladta a 60 milliárd dollárt, miközben a devizatartalékok szűkösek, a folyó fizetési mérleg sérülékeny, és az államadósság kamatterhei egyre nagyobb hányadot emésztenek fel a költségvetési bevételekből.

A növekedést döntően állami és katonai beruházások, építőipari projektek és belföldi szolgáltatások hajtják. Ezek alig termelnek keményvalutát, így érdemben nem javítják az adósságszolgálat teljesítéséhez szükséges devizapozíciót. A hazai bankrendszer 2025 végére elérte likviditási korlátait, ezért megtagadta az állam további finanszírozását.

A strukturális gondok gyökerét az jelenti, hogy a gazdaság legprofitábilisabb szegmense – a hadsereg által kontrollált vállalati és erőforrás-hálózat – intézményesen elkülönül a civil költségvetéstől. A magas kamatkörnyezet, az IMF-program szigorú feltételei és a gyorsan növekvő adósságszolgálat klasszikus adósságcsapda-helyzetet hozott létre: makrogazdasági szinten mérhető a növekedés és a dezinfláció, fiskális és külső egyensúlyi szempontból azonban az ország 2025 végére a szuverén fizetőképesség határára sodródott.