Elképesztő, mi derült ki a magyar tejekről is: ezért mondanak le egyre többen ezekről a termékekről

A növényi alapú tejalternatívák népszerűsége hosszú év óta töretlen, aminek hátterében számos ok áll. Érdemes ezekkel tisztában lenni, mielőtt búcsút mondanánk a tehéntejnek (vagy újból hitet tennénk mellette). Az egyes termékek árain kívül ugyanis többek között a környezetre gyakorolt hatásuk is fontos aspektus lehet.

Minden liter tehéntej előállításához 628 liter vizet használnak fel, és a folyamat 3,2 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával is kár. Eközben a növényi tejek közül a legvízigényesebb, azaz az mandulatej esetében is csak ennek 60 százalékát éri el a felhasznált vízmennyiség, és a legkevésbé környezetbarát, a rizstej is csak a tehéntej által generált szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékával terheli a környezetet. A szója- és a zabalapú növényi alternatívák előállítása pedig ennél is kevesebb vizet igényel.

Mivel (ahogy azt grafikonunkon is ábrázoltuk) a szójatej és a zabtej ökológiai lábnyoma igen apró, a környezetre gyakorolt negatív hatásuk nagy része ezek esetében a csomagolásból és a szállításból ered - derült ki nemrégiben a BBC cikkéből. Ezen italokat ugyanis gyakran termelik ki és szállítják be távoli országokból és gyakran az sem derül ki a csomagolásukról, hogy az elkészítésükhöz használt szója, vagy zab honnan származik. Jó hír viszont, hogy a növényi alapú "tejekről" keringő aggasztó mendemondák nagy része kacsa, így például az sem igaz, hogy a szójatermelés hozzájárulna az amazóniai esőerdő pusztulásához. A Brazíliában megtermelt szója többnyire eleve takarmányozásra készül, a tofuhoz, illetve növényi tejekhez használt változat pedig leginkább Európából, Kínából, illetve Dél-Amerika más országaiból érkezik hozzánk.

A környezeti hatás mellett persze nem mehetünk el az árbeli különbségek mellett sem. 1 liter 2,8 százalékos UHT tej ára jelenleg jellemzően a 250-500 forintos sávban mozog. Itt persze még az árstop hatása is érezhető lehet, ezért érdemes megnézni az által nem érintett 3,5 százalékos változatot is, utóbbi már ritkán beszerezhető 400 forint alatt. A növényi alternatívák ára viszont ennél is borsosabb, jellemzően 500-1200 forint között mozog. 

Most megnéztük a nagy diszkontok online felületeit, hogy kiderítsük, mi az abszolút legalacsonyabb összeg, amiért hozzájuthatunk az egyes típsusú tejalternatívákhoz és arra jutottunk, hogy gyakran az egyes növényi készítmények áraiban is nagyok a különbségek egymáshoz viszonyítva. A tehéntej eközben valóban a legolcsóbb, de (vélhetően az infláció általi érintettség eltérő mértéke miatt) nem feltétlen olyan hatalmas a különbség az egyes tejalternatívák árszínvonalában.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyes tételekből nem feltétlen találtunk az összes diszkontban saját márkásat, ami helyenként nagyobb differenciához vezetett. Olyan is előfordult, hogy valamelyik üzletben specifikusan a mandulatejből, vagy a szójatejből nem volt készleten a legolcsóbb opció, ami a többi készítményből elérhető volt. A lista persze így is megmutatja, hogy az egyes diszkontláncok árszintje között jellemzően viszonylag kicsi a különbség és a nagyobb zsírtartalmú tejek, valamint a növényi alternatívák közötti eltérés is kisebb, mint azt sokan gondolnánk.

Az Aldiban például (ahol a vizsgált üzletek közt egyedüliként minden termékből volt saját márkás) a 3,5 százalékos UHT tej 405 forintba került, míg a zabital, a szójaital, illetve a rizsital is 575 forintot kóstált. A növényi alternatívák tehát (leszámítva a mandulaitalt) csupán 175 forinttal drágábbak, mint a hagyományos tehéntej.

A különbség az Auchanban még ennél is kisebb bizonyos növényi italok és tej között. A zabital például 509, míg a rizsital 519 forintot kóstál, szemben a magas zsírtartalmú tej 367 forintos árával. A differencia tehát ezek esetében 142, illetve 152 forint.

A Sparban és a Tescoban ezeknél valamivel drágábban, 599 forintért elérhető a legolcsóbb rizsital, zabitalt pedig 899 forint alatt nem találtunk. Így pedig értelemszerűen a legolcsóbb 3,5 százalékos tej 349, illetve 425 forintos árához képest is jóval nagyobb eltéréssel juthatunk hozzá ezekhez az opciókhoz.

A legdrágább növényi alapú tejalternatíva egyébként a mandulaital volt, amit 599 forint alatt sehol nem leltünk fel, a legolcsóbb a zabital, amit az Auchanban már 509 forintért megkaphattunk, az olcsón a legkönnyebben hozzáférhető pedig a rizsital, ami mindenhol megkapható már 600 forint alatt.

Miért drágább, és egyáltalán tej-e a növénytej?

Cikkünkben is gyakran hivatkoztunk a növényi alternatívákra tejként, hiszen a köznyelv hosszú ideje ezzel a kifejezéssel illeti őket. Egy nemrégiben elfogadott szabályozás miatt azonban hivatalosan már nem hívhatják így őket, ezért is használják rájuk az üzletek ehelyett az "ital" megnevezést.

A szigorú szabály célja a hivatalos magyarázat szerint az, hogy ne tudják a gyártók "megtéveszteni" a vásárlókat, a gyakorlatban azonban leginkább a tejiparnak kedveznek ezzel. A dolog szorosan összefügg azzal is, hogy miért kerül ennyivel többe a laikusként könnyebben előállíthatónak tűnő növényi tej. Mind az Európai Unió, mind pedig a magyar állam ahol tudja támogatja mezőgazdaságot és ezen belül a tejipart is, ami a szabad import mellett (gondoljunk csak a sokat emlegetett szlovák tejre) nagy segítséget nyújt abban is, hogy alacsonyan tartsák az árakat. A növényi alternatívákra építő (jóval kisebb) ipar azonban nem részesül hasonló szintű kedvezményekben, illetve anyagi és nem anyagi jellegű segítségben, ameddig pedig ez nem változik, hozzászokhatunk, hogy valamivel magasabb marad az általa előállított termékek beszerzési ára is.