Csúnyán betett az időjárás az idei boroknak: "Nem ez lesz az évtized csúcsévjárata"

Pénzcentrum: A klímaváltozás felforgatja az életünket, ahogy a mezőgazdaságot is, amelynek katasztrofális hatásai lesznek. A szőlőtermesztést ez miképp befolyásolja? Egyes elemzések szerint itt akár pozitív hatásai is lehetnek – Ön ezt hogy látja?

Bodor Bence: Az elmúlt évtizedben azt hiszem, mindannyian a bőrünkön tapasztaltuk a globális klímaváltozás hatásait, foglalkozástól függetlenül. Mi borászok persze nap mint nap sokkal intenzívebben szembesülünk az előnyökkel és a hátrányokkal is. Ennek az érmének is két oldala van. Egyrészt, ami a vörösbort adó fajtákat illeti, a megnyúlt tenyészidőszak miatt jobban be tud érni a szőlő. Egy-egy jó évjáratban egészen különleges, mediterrán beütésű borok születnek a sok napsütésnek köszönhetően. Isteni savak, gyümölcsös ízek dominálnak. A villányi borvidéken ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy mediterrán a klíma. A mi kertünkben a több méteres leanderek egészen október végéig virágoznak, és a környékbeli településeken a banánpálmák évek óta telelnek át gond nélkül. Ez az egyik oldal. A másik pedig az időjárási szélsőségek kialakulása, ami rengeteg kárt, problémát és fejtörést okoz az ágazatban. Egyre gyakoribb a nagy mennyiségű, hirtelen lezúduló csapadék, a korai rügyfakadás után következő intenzív lehűlés, a trópusi jellegű viharok, a jég. Ugyanígy kihívás elé állítanak bennünket és az itteni szőlőfajtákat az extrém hőhullámok, és a velük járó magas UV-sugárzás.

A fizikai károk mellett ez gombafertőzések veszélyével jár, és idővel soha nem látott rovarok és egyéb fajok jelennek majd meg, amelyek ellen védekeznünk kell. Ez nyilvánvalóan megnöveli a művelési költségeket, ahogy a gyakoribb terméskiesések is.

A tavaszi, nyári időjárás miképp befolyásolta az idei termést?

Ez a nyár tipikus példája a globális klímaváltozásnak. A megszokotthoz képest sokkal hűvösebb, gyakran kifejezetten hideg volt, miközben rengeteg eső esett, ezért megnőttek, felhíztak a szemek, felhígult a gyümölcs. Ez fehérboroknál és rozéknál jó is lehet, mert magas savtartalomhoz vezet, és nem szaladt el az alkoholszint. A vörösboros fajtáknak viszont nem kedvezett az idei szezon a nem túl ideális bogyó/héj arány miatt. Diplomatikusan úgy fogalmaznék, hogy valószínűleg nem ez lesz az évtized csúcsévjárata, de hozzáértő kezek közt biztosan születnek majd nagyon szép tételek.

Milyen trendeket, változásokat lát az utóbbi időkben a borfogyasztási szokásokban?

A jó bor továbbra is luxuscikk, és válságban az emberek először a luxuscikkekről mondanak le. Ezt látjuk most. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy

a borágazat az elmúlt két évtized legnehezebb időszakát éli. A drasztikus infláció, és a megélhetési költségek ezzel járó emelkedése teljesen nyilvánvalóan visszaeséshez vezetett a borértékesítésben is. Az egyébként is árérzékeny magyar fogyasztók még árérzékenyebbek lettek. Csak egy nagyon szűk réteg az, amelynek tagjai képesek lennének gond nélkül megfizetni azt az áremelést, amire szükség lenne a növényvédőszerek, a papír, a rezsi és a munkaköltségek emelkedése miatt.

Van olyan más termékkel gyakorlatilag kiválthatatlan növényvédőszer, aminek az ára egy év alatt a négyszeresére nőtt, de szinte minden vásárlás alkalmával többet fizetünk a nyomdában a boroscímkékért, a szakboltokban a palackokért és csomagolóanyagokért, hogy az energiáról ne is beszéljünk. A legtöbb borászat azonban most biztosan nem fogja megpróbálni áthárítani ezeket a tételeket a fogyasztókra, mert pontosan tudja, hogy ők is nehéz helyzetben vannak. Közben termelési dömping van, nem véletlenül jelentette be a kormány a minap, hogy hamarosan megnyílik a pályázat az eladatlan tételek lepárlási támogatására. Szóval sok mindenen és sok mindenkin múlik, merre haladunk, de talán középtávon javulhat a helyzet, ha a rezsiárak normalizálódnak, az infláció pedig jelentősen csökken.

Világszinten milyen trendeket, változásokat lát az utóbbi időkben a borfogyasztási szokásokban?

A fogyasztási szokások változása jelenti a problémák másik részét. Világszerte - de európai és észak-amerikai szinten mindenképp - az látszik, hogy a vörösborfogyasztás trendszerűen csökken. Nem véletlen, hogy még az olyan nagy múltú boros nemzetek, mint a  spanyolok, a franciák és az olaszok is újabb és újabb támogatásokat hirdetnek meg a komoly nehézségekkel küzdő borászataik számára. Lepárlási, a diverzifikációt segítő fejlesztések támogatása, a szőlő, illetve a bor alternatív hasznosítására ösztönzés - ezek az intézkedések mind-mind arról árulkodnak, hogy a gondok nem átmenetiek. Változik az ízlés és a divat az alkoholfogyasztásban is. Természetesen mindig lesz egy borértő közönség hazai és nemzetközi szinten, a kérdés csak az, hogy milyen széles, azaz hány borászatot képes majd “eltartani”. Mást és máshogy akarnak a fiatalok is, nemzetközi kutatási eredmények tanúsága szerint is egyre többen választják közülük például az alacsonyabb alkoholtartalmú italokat vagy éppen a koktélokat. Ez a nagy, testes villányi vörösborok számára kihívást jelent, ki kell találnunk olyan megoldásokat, amelyekkel igazán vonzóvá tudjuk tenni a borozást a fiatalok számára. Fontos lenne, hogy meglegyen a borélményük, ami messze túlmutat a boriváson. Ehhez nagyon sok mindenre van szükség. Például arra, hogy rendszeresen tudjanak kóstolni, közben tényleg odafigyeljenek a borokra, ízekre, illatokra és történetekre. Olyan fiatalos, gyümölcsös, elegáns tételeket kell kínálni nekik, ami átüti az ingerküszöbüket, és kiváltja belőlük a ‘Kérek még!’ érzést.

Milyen elvek mentén készülnek Önöknél a borok?

Törekszem rá, hogy a lehető legkisebb növényvédőszer használattal és környezeti terheléssel dolgozzunk, a fenntarthatóságot szem előtt tartva. Ebben a szakmában illik évtizedes távlatokban gondolkodni, tisztelve a környezetet és a növényeket. A borkészítés során arra törekszem, hogy a boraim fiatalosak, gyümölcsösek, könnyebben fogyaszthatóak, ugyanakkor érettek és elegánsak legyenek. Ez a filozófia leginkább az újhullámos nemzetközi trendeknek felel meg, nem véletlen, hogy pont egy olyan versenyen nyert nagyot a sauvignonom, amiben sok külföldi borbíra ült.

Mit lehet tudni a palackozás folyamatáról? Hány palack bor készül egy szezonban? Mi számít jó, illetve gyengébb évjáratnak?

A villányi borvidék nyugati részén, a diósviszlói Nagydomb-dűlőn 10 hektáron gazdálkodom 4 fajtával, Kékfrankossal, Merlot-val, Cabernet Sauvignonnal és Cabernet Franc-nal. Mivel a minőség iránti elvárás nálam minden más szempontot megelőz, így gyengébb évjáratokban megesik, hogy egyáltalán nem is palackozunk vörösborokat. Egyébként jó évjáratokban évente 10-20 ezer palackot állítunk elő a prémium kategóriában.

Milyen a magyar borok megítélése külföldön? Önök hány százalékban és milyen formában exportálnak?

Javul, egyértelműen. Persze mindez nagyon relatív, hiszen óriási hátrányból indultunk például a több évszázadnyi szakmai és piacépítési tapasztalat birtokában lévő franciákhoz vagy olaszokhoz képest. De ma már igazán neves nemzetközi borversenyekről is rendszeresen hoznak el Magyarországon készült tételek nagyarany- és aranyérmeket. Az irány jó, de hosszú út áll még előttünk. A Bodor Borászat eddig eseti jelleggel exportált, de miután egy rangos versenyen elnyertük a legjobb Cabernet Sauvignon, a legjobb tanninhangsúlyos vörösbor és a legjobb magyar vörösbor címet is, új ajtók nyílnak előttünk. A több lábon állás szempontjából, de azért is muszáj exportban gondolkodnunk, mert itthon is egyre jobb prémium borokkal állnak elő a kollégák, a hazai kereslet pedig nem nő egyelőre.

Évek óta egyre súlyosabb munkaerőkihívásokkal küzd az ágazat: hosszú távon mi lehet erre a megoldás?

Egyértelműen a robotizáció. Az emberek nem nem akarnak dolgozni, hanem egyszerűen elfogytak, és az agrárium egyébként sem a fiatalok álmainak netovábbja. Nekem az a véleményem, hogy hosszú távon nem érdemes a kézi munkaerőben gondolkodni. Semmilyen béremelés hatására nem fognak tömegek visszatérni a nehéz fizikai munkához a földekre. Nem akarnak hajnalban kelni, és a tűző napon, esőben szélben dolgozni, ha ehelyett beállhatnak például egy gyárban a szalag mellé - és ez nagyon is érthető. Ez azonban szükségszerűen koncentrálódáshoz fog vezetni, mert a drága, nagy, az élőmunkát kiváltani képes gépeket kizárólag a tőkeerős borászatok fogják tudni megvásárolni. A kicsiknek opcióként marad a bérlés lehetősége vagy olyan miniatűr birtokméret kialakítása, amit saját kezűleg is meg tudnak művelni. Ellenkező esetben kénytelenek lesznek megválni a földjüktől.

Érkeznek rendszeresen pályázati pénzek az ágazatba?

Mi nem vettünk igénybe támogatást az elmúlt években. Szeretnénk tisztán piaci alapokon megállni a helyünket.

A borturizmusban számos kiaknázatlan lehetőség van: Ön szerint milyen eszközökkel lehet élénkíteni azt az ágazatot?

Mindenképpen a kreativitást említeném az első helyen. Számos, évek óta tömegeket vonzó rendezvény van a villányi borvidéken a biciklis túráktól a bordalversenyekig, ezeket mindenképpen meg kell őrizni, de folyamatosan gondolkodni kell újításokon is. Tapasztalataim szerint egyre nagyobb az igény például a hagyományos sémákból kilépő borkóstolókra. A Bodor Borászat kulináris és kulturális kalandja, egy igazán rendhagyó, exkluzív, stand uppal kevert borkóstoló, a Borgyári Capriccio például épp a napokban debütál a nagyközönség előtt. Eddig csak céges rendezvényként futott, de a sauvignon mostani sikere miatt a privát partik szervezői is érdeklődni kezdtek iránta. Életet viszünk az unalomig ismert, „tanninos/fermentációs/savgerinces…” borkóstolók világába, és a nővérem által írt, lebilincselő családi történetekkel fűszerezett előadás közben mutatjuk be a Bodor Borászat aktuális borsorát színész bátyám közreműködésével.

Személy szerint melyik most a kedvenc bora, amiről azt gondolja, mindenkinek meg kell kóstolnia 2023 őszén?

Nem az a jó bor, amelyikre én vagy bárki más azt mondja, hogy jó, hanem az, ami ízlik az embernek. Ezért én mindenkinek azt javaslom, hogy kóstoljon bátran, odafigyelve az ízekre, és válassza azt, ami hozzá a legközelebb áll, de mindig legyen nyitott az újdonságokra. Minél több bort kóstol az ember, annál jobban pallérozódik az ízlése, ízlelése. Az ilyen fogyasztók nekünk borászoknak is javunkra válnak, mert kitűnő visszajelzéseket adnak arról, hogy jó irányba haladunk-e. A cél ugyanis mindig az volt, és az is marad, hogy az emberek szeressék a borainkat.

A világ egyik legrangosabb borversenyen csaknem 840 tétel közül választották Magyarország legjobb vörösborának a villányi Bodor Borászat 2016-os Cabernet Sauvignonját. Mit jelentenek ezek a díjak: csak jóleső szakmai elismerés, vagy esetleg ez mérhető ilyenkor az eladásokban is?

Mérhető, hisz ez az elismerés egyértelmű orientációs pont a borszeretők és a gasztroszektor szereplői számára. Igazán büszke vagyok most. Nehéz évjárat volt a 2016-os, de nem engedtem a minőségből, csak kiváló alapanyagokkal dolgoztam, ami meghozta gyümölcsét. Sok borversenyen nyertem már a boraimmal, de nem mindegy, hogy melyiken ér el valaki sikert. A Winelovers Wine Awards-on elért eredményekkel a nemzetközi térképre is felkerült a Bodor Borászat, és ez óriási lépés. Bízom benne, hogy egyre több magyar és külföldi borértő ismerkedik meg a boraimmal - ha eddig még nem tette.

Fotók: Bodor Borászat