Így látta a világot Nádas Péter: íme tíz elgondolkodtató idézet a Kossuth-díjas magyar írótól

Ahogy arról korábban beszámoltunk, augusztus 26-án reggel 8 órakor, gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter, a hírt az író Facebook-oldalán jelentették be. A család arra kérte az olvasókat és a sajtó munkatársait, hogy további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni.

Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten. Pályáját fényképészként kezdte, majd fotóriporterként és újságíróként dolgozott. Első kötete, A Biblia 1967-ben jelent meg, később pedig olyan jelentős művekkel vált a kortárs magyar irodalom meghatározó alakjává, mint az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek és a Világló részletek.

Munkásságát számos hazai és nemzetközi elismeréssel díjazták. 1985-ben József Attila-díjat, 1992-ben Kossuth-díjat kapott, 1998-tól pedig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. Írói munkája mellett fotográfiával is foglalkozott, képeiből Magyarországon és külföldön egyaránt rendeztek kiállításokat. Utolsó könyve, a Halott barátaim 2025-ben jelent meg.

Az alábbi tíz idézettel az íróra és gondolataira emlékezünk:

1. „Nem tudtunk egymásnak mit mondani. Úgy éreztem, mintha kettőnk között mindennek vége lenne, s mintha ő is úgy érezné, mintha mindennek vége lenne kettőnk között. Ettől azonban oly erős lett a feszültség; nem lehetett vége.” (Évkönyv, 1989)
2. „Ha két út között kellene választanod, soha ne válassz, hanem várj, amíg megnyílik a harmadik.” (Vonulás, 1995)
3. „A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak.” (Egy családregény vége, 1977)
4. „Miért olyan, amilyen? A szerelmes ember ilyesmit soha nem kérdez, inkább az ilyesféleképpen hangzik: miért éppen én részesültem abban a kivételes kegyelemben, hogy találkozhattam vele?” (Játéktér, 1988)
5. „A szabadságnak nincsenek fokozatai. Vagy szabad vagyok, vagy nem vagyok szabad. Vagy olyan rab vagyok, aki szabad akar lenni, vagy olyan, aki örül annak, ha rab maradhat. Ha mások érdekében lemondok valamiről, akkor nem lehetek szabad.” Évkönyv (1989)
6. „Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik.” (Évkönyv, 1989)
7. „Benned! Magadban kell megérezned a boldogságodat, s ha megvan, nem! nem ereszteni! Ha egyetlen pillanatra! ha egyetlen pillanatra elereszted, akkor kiröppen az átkozott boldogságod. (...) Akkor teli leszel kívánsággal, akkor türelmetlenül lesed, milyen élvezeteket kaphatsz még tőle, és nincsen vége, mert minden élvezeted eltölt egy másik élvezet hiányával. Akkor mindig hiányzik valami!” (Egy családregény vége, 1977)
8. „Bármilyen fájdalmas az érzés, miért ne lenne nagyobb becsülete előttünk a kendőzetlen igazságnak, mint egy olyan látszatnak, ami eddig megtévesztésünkre szolgált, bár nem volt kellemetlen.” (Évkönyv, 1989)
9. „Az igazság nem más, mint amennyit amúgy is tudunk. (...) Az igazságot nem kíséri égzengés, fénye nem világítja át az éjszakánkat. Szürkén, bágyadtan, csaknem unalmasan érkezik közénk. Sokan vannak, akik észre sem veszik.” (Évkönyv, 1989)
10. „A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök, s a versmértéket nem a süket önkény, hanem az én hallásom szabja meg. Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.” (Talált cetli és más elegyes írások, 1992)

Nádas Péter regényeiben és esszéiben az emberi létezés legfontosabb kérdéseit vizsgálta. Írásaiban a szerelem, a vágy, a szabadság, a boldogság és a veszteség éppen úgy visszatérő témává vált, mint az igazság, az emlékezés vagy az egyén és a közösség viszonya.

Címlapkép: MTI/Kovács Anikó