Ősi magyar mesterségről vallottak: ma már mindenki rossz eszközzel takarít?

Mind a cirokseprű készítése, mind a seprűkötés a magyar nemzeti értékek bejegyzett kincse, azonban a hivatalosan jegyzett örökség ellenére a szakma vitathatatlanul kihalófélben van. Ha az ehhez szükséges cirok megtermett és azt betakarították, annak felhasználása nem kifejezetten bonyolult feladat, ha valaki ismeri az elkészítéshez elengedhetetlen gépek szakszerű használatát.

Mindezek ellenére azonban nem véletlen, hogy a kiöregedőben lévő nagy mesterek rendre mind férfiak, mert az eszközök segítségének ellenére a munka igenis erős karokat igényel, és a napi több óra hajlongás a gyenge derekat is megviseli, ha rendes munkarendben napi több mint 50 seprűt szeretne valaki készíteni - írja a lap.

Seprűnagyhatalmak

A Start-közmunkaprogram keretein belül Székkutas az első kistelepülések között volt, aki a helyben termesztett cirokból 2015-ben kezdett el seprűket készíteni. A régi mesterség csínját-bínját egy helyi vállalkozótól tanulták el, aki régen maga is ezzel foglalkozott, és kezdő mesterek ide vagy oda, olyan szintre fejlesztették a tudásukat, hogy Hódmezővásárhelyről rögtön 250 darabot rendeltek. A felvásárlók köre azóta több önkormányzattal, környékbeli kiskereskedelmi egységekkel, büntetés-végrehajtási intézettel bővült ki, így a keresletre soha nem volt gondja a kétezer fős településnek. 

A székkkutasi üzem vezetője, Libor Ferenc elmondta, korábban 6, jelenleg pedig 4 ember számára biztosít megélhetési lehetőséget a téli mezőgazdasághoz kapcsolódó munkavégzés, akik, nehéz munkavégzés ide vagy oda, többségében nők, akik megközelítőleg évi 3000 darabot készítenek.

Ha az is érdekel, mi a különbség a kézzel készített, kötött seprűk és a szintetikus társaik között, akkor mindképpen olvasd el a teljes cikket a HelloVidéken!