Vízdíj: hatalmas különbségek Magyarországon

Meglehetősen változatos képet mutatnak a napilap által összehasonlított nagy magyarországi vízművek gazdasági eredményei. A cégek összesített nettó árbevétele mintegy 4 százalékkal múlta felül tavaly a megelőző évit, az átlagos bővülés több esetben beolvadások következménye, illetve nyilvánvalóan hatással volt rá az év eleji áremelés is.

Az értékesített vízmennyiség − a fogyasztók számának esetleges változásaival korrigálva − 2011-ben a legtöbb társaságnál minimálisan csökkent vagy stagnált, néhány tízezer köbméteres mennyiségi növekedés csak elvétve fordult elő. A fővárosban január elsejétől 2,5 százalékkal nőttek a vízdíjak, hasonló mértékben emelkedtek az alapdíjak is. Az idei évre a víziközmű-törvény egyik átmeneti rendelkezéseket tartalmazó paragrafusa legfeljebb a bruttó vízdíjak 4,2 százalékos emelkedését tette lehetővé (az áfaemeléssel együtt számolva); a legmagasabb és legalacsonyabb vízdíjak között jelenleg akár négyszeres különbség is lehet az országban.

A vízdíjat, így az árbevételt a későbbiekben az amortizációs hányad beépítésére vonatkozó uniós előírás is befolyásolhatja (ezt korábban nem minden cég tette meg), ez 4-5 százalékos emelést is eredményezhet. A vízdíjak meghatározását és a szolgáltatók akkreditációját 2012-től a Magyar Energia Hivatal (MEH) végzi, a 2013. január elsejétől érvényes díjtételek meghatározásához már el is kezdődött az adatbekérés a hivatal honlapján keresztül. A szakma bizakodó, a korábbi, önkormányzati érdekekkel és kettősségekkel − illetve keresztfinanszírozással − terhelt árszabáshoz képest jobb rendszerre számít (bár a szintén MEH-hatáskörbe került távhőár-meghatározás problémái kétségekre is okot adhatnak). Az idén január elsejétől hatályos víziközmű-törvény fokozatosan vezeti be a 150 ezer felhasználói egyenérték követelményét a szolgáltatók számára, ezzel a piaci szereplők száma a jelenlegi 400 körüliről 40−60 közé csökkenhet.

A legtöbb vízműnek egyre komolyabb gondot okoz a lejárt lakossági és önkormányzati kintlevőségek növekedése, ami − főként a fél éven vagy éven túli tartományban − néhány százaléktól akár 25-30 százalékig is terjedhetett tavaly az előző évhez képest. Várhatóan idén sem a csökkenő tendencia lesz jellemző − van olyan szolgáltató, amelynél a fogyasztók ötöde jelentős késéssel fizeti ki számláit. A határidőn túli tartozások összességében jóval 10 milliárd forint feletti összeget jelenthetnek csak a nagyobb szolgáltatóknál. A vízműcégek eredményességét a Robin Hood-adó kiterjesztése is rontja majd a jövő évtől: a 11 százalékra emelt kulcs és a meglévő társasági adó együtt 30 százalékos terhet jelent majd a cégeknek.