Rohannak a lakásokért Budapestre - mit lehet eladni?

A Portfolio.hu által rendezett Property Investment 2007 Fórumon a magyar piacot érintő legfontosabb kérdések között vetődött fel a külföldi lakásvásárlók szerepe is, a befektetési célú kereslet jelentős hányadát ugyanis az országhatárokon túlról érkező vevők adják.

Ezzel jelenleg a külföldiek körülbelül 5 százalékos arányt tudhatnak magukénak az eladások volumenét tekintve, ez a hányad az értékesített ingatlanok értékét alapul véve, az 5 százalékos értéknél magasabb, Illy Péter, az AL Holding vezérigazgatója szerint akár a 15 százalékot is elérheti.

A külföldiek által megvett ingatlanok mennyisége azonban így is több ezerre rúg, a piac tehát nem mondható szűkösnek, kifejezetten külföldiekre specializálódni azonban a nagy fejlesztők szerint nem érdemes. A tapasztalatok szerint az ide érkező, főként brit és spanyol befektetők többsége manapság már nem a luxust, hanem a hazai piacon is kiadható új lakásokat keresi, megelégedve az alacsonyabb haszonnal.

Mi visz rá arra egy britet vagy spanyolt, hogy ide hozza a pénzét?

A válasz összetett, egyrészről a hazai (ír, brit, spanyol) ingatlanpiacon bekövetkezett árszínvonal-emelkedés sokak számára lehetővé tette, hogy refinanszíroztatással tőkét szabadítsanak fel, melyet többségében nyugdíj-előtakarékossági céllal, különböző befektetési eszközökben helyeztek el. A befektetői tanácsadók által széles körben alkalmazott befektetési piramis alján pedig, a legkevésbé kockázatosnak tartott ingatlanbefektetés áll.

Az állampapírok által biztosított alacsony hozam és a kelet-európai piachoz képest alacsony hozammal kecsegtető hazai ingatlanpiac arra késztette a brit és az ír lakosság kisebb kockázatvállalási hajlammal és ennél fogva tőzsdei befektetésektől tartózkodó csoportját, hogy a külföldi ingatlanbefektetésben keressen megoldást.

Írek, britek és végül a spanyolok, mindig ez a sorrend?

Magyarországon elsőként az ír befektetők jelentek meg az ezredforduló környékén, akik ekkortájt még lerobbant, belvárosi nagypolgári lakásokat kerestek, melyeket felújítás után bérbe adtak, majd újra értékesítettek. A legnagyobb hozamot egyértelműen ők érték el. Nem ez volt azonban az elsődleges döntő tényező választásukkor, elsősorban az alacsony árak és az ezáltal jelentett alacsony kockázat vonzotta őket Budapestre.

Az ír befektetők második hulláma, mely még mindig az addig eltelt két évben megdrágult belvárosra és a Duna-partra koncentrálódott, 2002-2003-ban érte el a fővárost. Ezek a befektetők már nagyobb értékű ingatlanokat kerestek, körülbelül 150 ezer eurós értékben.

Az íreket később a kisebb kockázatú befektetéseket kedvelő britek követték, akik kisebb költségvetéssel, átlagosan 100 ezer eurós összeggel a zsebükben érkeztek Magyarországra. Péter Ágnes, a One2one társtulajdonosa által megtartott előadásból megtudhattuk, hogy utolsóként a spanyol befektetők jelentek meg a budapesti lakáspiacon, ők még a briteknél is kockázatkerülőbbek, s elsősorban hazai fejlesztőktől vásároltak.

Kováts Tibor, a RE/MAX vezető elemzője kérdésünkre elmondta, hogy a kisbefektetők figyelmét általában a nagyobb fejlesztők választása irányítja rá egy-egy piacra, így döntéseikre nem a választott országban jellemző makrogazdasági körülmények vannak a legnagyobb hatással. Kováts Tibor szerint csupán a "matematika után jöhet az érzelem", tehát a vásárlók elsőként a számokra koncentrálnak és csak azonos végeredmény után döntenek a régióban található városok szépsége alapján.

Nem ért ezzel az állásponttal egyet Péter Ágnes, véleménye szerint ugyanis a külföldi kisbefektetők sok esetben, mellőzve az adatokat, érzelmi alapon választanak befektetési célpontot. Ezért egyre inkább jellemző tendencia, hogy több lábon álló portfolióval szeretnének minél nagyobb hasznot lefölözni a régió ingatlanpiacából, Bulgáriára és Romániára szentelve nagyobb figyelmet és több pénzt.

Tombol a spanyol hullám - mit lehet eladni?