Mennyit ér az életed?

A legelső kérdés az, hogy mekkora életbiztosítást szükséges kötnöm? Ezt a kérdést sokan szeretik úgy fordítani, hogy mennyit ér az életem? Bár ez nem teljesen így van, mivel nem az életünket kívánjuk biztosítani (az múlandó), sokkal inkább a jelenlegi életszínvonalunk megtartásáról, illetve későbbi emeléséről van szó.

Ha ebből a gondolatmenetből indulunk ki, akkor első lépésben a jövőbeni céljainkat kell megfogalmaznunk. Megtakaríthatunk nyugdíjas éveinkre, befektethetünk gyermekeink jövője érdekében, vagy azért, hogy néhány év múlva már ne kelljen dolgoznunk és élvezhessük az élet apró örömeit.

Második lépésben azt kell eldöntenünk, hogy mekkora összegre van szükségünk az elhatározott cél megvalósítása érdekében. A kívánt pénzmennyiség meghatározásakor nem árt figyelembe vennünk a pénz időértékét. Ugyanis a kitűzött jövőbeni célok jelenlegi értéke, valószínűleg kisebb mint a jövőbeni értéke. Tehát több pénzre lesz szükségünk a fent említett hajó megvásárlásához 20 év múlva, mintha most vennénk meg azt.

Miután kitűztük a célt és meghatároztuk az összeget, ki kell választanunk azon pénzügyi eszközök kombinációját, amelyek segítségével valóra válthatjuk álmainkat.

Az optimális befektetés adókedvezményt biztosít, hosszú távú de kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy bármikor átalakíthassuk portfoliónkat. Az optimális portfólió kialakításához széles palettáról kell tudnunk válogatni, tehát ezt a szempontot is vegyük figyelembe mikor meghozzuk befektetési döntéseinket. Ezeken kívül már csak egy lényeges elemet kell, hogy tartalmazzon a befektetésünk, az pedig a biztosítási védelem.

Összesen tehát négy szempontot kell szem előtt tartanunk mikor befektetünk egy szebb jövő reményében. Ezen szempontoknak megfelelnek a hazai biztosítótársaságok által kínált unit-linked termékek és életprogramok is. Innentől kezdve, már sokan azt hihetnék, hogy könnyű dolguk van, hiszen kell választani egy, ennek a néhány kritériumoknak megfelelő terméket. Azonban a neheze még hátra van!

Ugyanis számtalan konstrukció és ennél is több eszközalap közül választhatunk a hazai piacon. Mi alapján válasszunk tehát közülük?

Alapvetően két fontos kritérium van: a költségek és a hozamok. A releváns termékek ezen paramétereinek összehasonlítása már jelentősen tisztíthatja a képet. Azt azért érdemes szem előtt tartanunk, hogy a múltbéli hozamok nem jelentenek garanciát a termékek mögött meghúzódó eszközalapok jövőbeni teljesítményére, de azért egy összehasonlítási paraméternek mindenképp megfelelnek.

A másik kritérium: a költségek. Nos, mivel még nem valósult meg a teljes körű transzparencia a piacon ezért itt még nehezebb dolgunk van. Viszont van a költségstruktúrának néhány olyan eleme, amelyet érdemes lehet vizsgálnunk. (link)

Miután kiválasztottuk a megfelelő terméket, tudjuk, hogy mennyi pénzt szeretnénk majd a számlánkon tudni, és azt is sejtjük, hogy mikor. Már csak egy lépés maradt hátra: eldönteni, hogy konkrétan milyen eszközalapokba vándorol majd a pénzünk.

Ezen döntés meghozatalához viszont ismernünk kell a konstrukció futamideje mellett a saját kockázattűrő képességünket is. Azért, hogy ne kelljen befektetett pénzünkért aggódni, már lehetőségünk van tőkegarantált eszközalapokat is választanunk.

Amennyiben hosszú távú befektetésben, illetve megtakarításban gondolkozunk, mindenképpen érdemes az alábbi példán egy kicsit elgondolkoznunk:

Ha azt feltételezzük, hogy 20.000 forintunk van havonta rendszeres megtakarításra és az átlagos magyar megtakarítási struktúrát választjuk (döntő részben bankbetét, kevés kötvénnyel és még kevesebb részvénnyel), akkor a 10. év végére 1.232.061 Ft-ot (20.000 Ft-os havi befizetés mellett 5 év összesített befizetését) vesztettünk el ahhoz képest a potenciálisan elérhető hozamban mintha az amerikai befektetési megközelítést választottuk volna. Ha a nyugat-európai befektetési stílushoz hasonlítjuk, akkor ugyanezen potenciális hozamveszteség 532.878 Ft (több mint 2 év összesített befizetése).

Ennek oka végtelenül egyszerű: még mi magyarok, a megtakarításaink nagy részét (több mint 50 százalékát) bankbetétben tarjuk, addig nálunk fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országok polgárai a részvénybefektetéseiket helyezik túlsúlyba saját portfoliójukon belül. Majd a futamidő előrehaladtával fokozatosan súlyozzák át tőkéjüket a kockázatmentes befektetési instrumentumok irányába.

Láthatjuk tehát, hogy hosszú út vezet odáig, hogy szabadon szeljük a habokat. Rengeteg kritériumot kell szem előtt tartanunk és fokozatosan menedzselnünk kell a befektetéseinket. Ráadásul mindezt egy folyamatosan fejlődő piacon kell megtennünk, ahol a hozamok, termékek, költségek és saját célok között kell folyamatosan egyensúlyoznunk.