Lassan kihal a cipőjavítás Magyarországon: ez a legnagyobb baj az új cipőkkel, drágán megfizetjük az árát

A CashTag legújabb adásában azt vizsgáltuk meg, hogyan lehet megélni 2026-ban Magyarországon cipőjavításból és kulcsmásolásból.

Kíváncsiak voltunk arra is, milyen nehézségekkel küzd a szakma, javíttatják-e még a magyarok a cipőiket, és egyáltalán mennyire lehet helyrehozni a modern, tömeggyártásban készült lábbeliket.

Kérdéseinkre Farkas József, a Farkas Cipőjavító és Kulcsmásoló tulajdonosa válaszolt.

Cipész vagy cipőjavító? Nem ugyanaz

Farkas József hangsúlyozta, hogy cipőjavítóként dolgozik, nem cipészként. A különbség az, hogy cipőt nem készít, hanem a már meglévő lábbeliket javítja. A munkái közé tartozik többek között a ragasztás, a varrás, a talpalás és a sarkalás.

Eredetileg bútorasztalosként dolgozott, a cipőjavításhoz pedig egy ismerőse révén került közel. A váltás eleinte idegen volt számára, részben azért, mert az asztalosműhellyel szemben itt folyamatosan személyesen kell foglalkozni a vásárlókkal.

Húsz éve még a munkák fele cipőjavítás volt

Ma már önmagában a cipőjavításból nehéz lenne fenntartani egy üzletet, ezért a szolgáltatási kört folyamatosan bővíteni kell. Farkas József szerint körülbelül húsz évvel ezelőtt a cipőjavítás és a kulcsmásolás még nagyjából fele-fele arányban oszlott meg, sőt időnként a cipők javítása adta a munkák 60 százalékát.

Mostanra azonban teljesen megfordult a helyzet. A cipőjavítás már csak az összes megrendelés valamivel több mint 10 százalékát teszi ki.

Ennek egyik oka, hogy megváltoztak a vásárlási szokások. A divat sok esetben fontosabbá vált a tartósságnál, egy olcsóbb lábbelire pedig kevesen költenek el 10–14 ezer forintot javításként. Inkább vesznek egy újat, főleg akkor, ha a régi cipő színe vagy fazonja már nem illeszkedik az aktuális trendekhez.

Sok modern cipőt már nem is lehet megmenteni

A javítás technológiája önmagában nem lett feltétlenül nehezebb, az anyagok azonban megváltoztak. Egyre több olyan cipő készül, amelyet nem lehet visszabontani, a talp pedig nem cserélhető le.

Különösen problémásak lehetnek a ráöntött poliuretán talpak. Ezek az anyagok idővel bomolhatnak és foszolhatnak, így a korábban megszokott nagyobb javítások, például a teljes talpalás vagy a vastagabb védőtalp felhelyezése sok esetben már nem végezhető el.

Farkas József szerint egy jó cipő kívül-belül valódi bőrből készül. A bőr tartósabb, testbarátabb anyag, miközben a műanyagból készült tömegtermékek általában nehezebben javíthatók. Egy megfelelő minőségű, méretre készített cipő ára ma nagyjából 60–80 ezer forinttól indulhat - árulta el a szakember.

Farkas arról is beszélt, hogy a munkacipőknél különösen fontos az ergonómiai kialakítás. A láb egész nap a teljes testsúlyt viseli, ezért nem mindegy, hogyan oszlik el rajta a terhelés. Ha a gyári talpbélés nem megfelelő, azt egy jobb minőségű kiegészítővel érdemes korrigálni.

A 96 éves cipő még javítható volt

Farkas József egyik legemlékezetesebb munkája egy 1930-ban készült férficipő volt, amely eredetileg a tulajdonos dédnagyapjáé volt. A cipő közel százévesen is jó állapotban maradt, csak védőtalpra és új sarokrészre volt szüksége, utána ismét hordhatóvá vált.

Ezzel szemben találkozott már páranként 240 ezer forintos papuccsal is, amelyen mindössze csúszásgátló védőtalpat kellett cserélni. A magas ár azonban önmagában nem jelentett látványosan jobb minőséget. Elmondása szerint több száz hasonló lábbelit fogott már a kezében.

Meg lehet élni, de dolgozni kell

Farkas József szerint 2026-ban is meg lehet élni ebből a vállalkozásból, ha valaki hajlandó dolgozni, többféle szolgáltatást kínál, és folyamatosan megfelelő minőséget biztosít.

A szakmának szerinte hosszabb távon is lesz jövője. A cipőjavítás iránti igény ugyan jelentősen visszaesett, de kisebb javításokra mindig szükség lesz. Ehhez kézügyesség, rátermettség és megbízható munka kell. A klasszikus cipőjavító műhelyek tehát nem feltétlenül tűnnek el, de pusztán cipők talpalásából és sarkalásából már egyre nehezebb lenne megélni.