Ez lenne az ország sztárvármegyéje? Nem Budapest vezet, mutatjuk, hol nőttek legjobban a bérek

2025 júniusában a teljes munkaidőben dolgozók bruttó átlagkeresete 704 400 forint, a nettó átlagkereset pedig 484 200 forint volt Magyarországon – derül ki a KSH legfrissebb jelentéséből. Ez azt jelenti, hogy az átlagbérek közel 10 százalékkal emelkedtek egy év alatt, a reálkereset pedig 4,8 százalékkal haladta meg a tavalyi szintet. Ugyanakkor a mediánértékek, vagyis azok a számok, amelyek pontosan középre helyezik a kereseti eloszlást, ennél jóval árnyaltabb képet adnak. A bruttó mediánkereset 567 700 forint, a nettó pedig 395 000 forint volt, vagyis a magyar munkavállalók fele ennél kevesebbet keres. Ez a különbség az átlaghoz képest világosan jelzi, hogy miközben a legjobban keresők bérei jelentősen felhúzzák a statisztikai átlagot, a többség jóval szerényebb jövedelemből él.

Ha a júniusi számokat összevetjük a májusi adatokkal, kisebb mértékű, de jól érzékelhető elmozdulás látszik. Egy hónappal korábban a bruttó átlagkereset 702 800 forint, a nettó pedig 483 000 forint volt, így nominálisan mintegy 1600–1200 forintos emelkedés történt. Hasonló különbséget figyelhetünk meg a medián esetében is: májusban 562 300 forint volt a bruttó, 391 200 forint pedig a nettó mediánbér, ami júniusra 567 700, illetve 395 000 forintra emelkedett. A változás tehát nem forradalmi, inkább folyamatos, de a tendencia egyértelmű:

a bérek mind átlagban, mind mediánban lassú, de stabil növekedést mutatnak.

Az átlag és medián közötti több mint 100 ezer forintos különbség ugyanakkor egy fontos problémára világít rá. A bérek eloszlása Magyarországon korántsem egyenletes, és a magas keresetű csoportok kiugró jövedelmei erősen torzítják az átlagot. Ezért fordulhat elő, hogy bár a hivatalos átlagkereset 700 ezer forint felett van, a munkavállalók fele ennél jóval kevesebbet vihet haza. A statisztikák tehát egyszerre mutatnak kedvező tendenciát és társadalmi feszültségeket: a bérek nőnek, de a bérkülönbségek továbbra is markánsak.

Mit mutatnak a vármegyei adatok?

Az országos adatok mögé nézve regionális szinten is izgalmas folyamatok rajzolódnak ki. A nettó keresetek növekedése országos szinten 9 százalék körül alakult, de nem minden térségben ugyanolyan ütemben emelkedtek a fizetések. Míg Budapest a maga 9 százalékos éves növekedésével nagyjából az országos átlagot hozta, addig a Dél-Dunántúl és az Észak-Alföld meglepően erősen teljesített: előbbin 10,1, utóbbin pedig 9,9 százalékos növekedést mértek. Ez különösen figyelemre méltó, mert ezek a térségek korábban éppen alacsony bérszintjeikről voltak ismertek, most azonban látványosan közelítenek az országos átlaghoz. A következő ábrán összegeztük, hogy 2025-ben január és június között a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresetének hogyan alakult a %-os növekedése vármegyénként.

A vármegyei bontás még árnyaltabb képet mutat. Tolna áll az élen, ahol 11 százalékos bruttó bérnövekedést mértek, míg Baranyában 10,4 százalékos volt az emelkedés. Ezek az értékek messze meghaladják az országos átlagot, és jól mutatják, hogy a felzárkózás nem pusztán statisztikai illúzió, hanem valós folyamat. Északkelet-Magyarországon, például Szabolcs-Szatmár-Beregben szintén kimagasló, 10,6 százalékos bérnövekedést regisztráltak, ami arra utal, hogy a keleti országrész bizonyos részei is gyors ütemben zárkóznak fel.

Ugyanakkor nem mindenhol ennyire kedvező a kép. Győr-Moson-Sopron vármegyében mindössze 7,1 százalékos bérnövekedést mértek, ami az ország legalacsonyabb értéke. Bár még ez is meghaladja az inflációt, és így reálértékben előrelépést jelent, a különbség jól mutatja, hogy a régiók gazdasági teljesítménye és munkaerőpiaci sajátosságai mennyire eltérő módon befolyásolják a keresetek alakulását. Az ország nyugati, korábban fejlettebbnek tartott részein így relatív értelemben kisebb a dinamika, mint a felzárkózó területeken.

Összességében a 2025. júniusi kereseti adatok kettős üzenetet hordoznak. Egyrészt vitathatatlan, hogy a bérek mind nominálisan, mind reálértékben emelkednek, ami a lakosság életszínvonalának javulását vetíti előre.

Másrészt viszont az átlag és medián közötti különbségek, valamint a térségek közötti eltérések arra figyelmeztetnek, hogy a bérnövekedés gyümölcsei korántsem oszlanak el egyenletesen. A következő évek nagy kérdése az lesz, sikerül-e úgy folytatni a bérek felzárkózását, hogy az valóban a társadalom szélesebb rétegei számára is kézzelfogható javulást hozzon.