Alig ér valamit a magyar bérrobbanás: papíron jól mutat, de most látszik, mennyire olcsók vagyunk

2024 negyedik negyedévében az előző év azonos negyedévéhez képest a teljes gazdaságra vetítve a legnagyobb órabérköltség-emelkedést Horvátországban (+13,9%), Lengyelországban (+13,8%), Romániában (+13,1%) és Bulgáriában (+13,0%) regisztrálták.

További három EU-tagállamban is 10% feletti növekedést mértek: Magyarországon (+11,9%), Lettországban (+11,4%) és Litvániában (+10,7%). Ehhez képest a lista másik oldalán 4 százalék alatt maradt növekvő sorrendben Luxembourg, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Finnország és Svédország.

Ahogy a statisztikákban láthatjuk, a hazai növekedés igencsak szemrevaló, az ötödik legmagasabb az Európai Unióban. Igen ám, de hogyha jobban a számok mögé nézünk, azaz megnézzük honnan indul többek között a bérköltségünk, illetve azoké az országoké, akik körbevesznek minket, akkor a hatás máris nem annyira üdvözítendő.

Van honnan fejlődni, és mások le is pipálnak

Ha megnézzük a legkésőbbi, teljes évre, azaz 2023-ra vonatkozó adatokat, akkor láthatjuk mekkora brutális különbség is van az EU-ban azt illetően, hogy a vállalatoknak mennyibe is kerül foglalkoztatni 1-1 dolgozót. Jóllehet például, hogy 2024 Q4-ben a legkisebb növekedést Luxembourg tudta felmutatni, na de milyen bázisról?!

Ha megnézzük a lenti grafikont, láthatjuk hogy Luxembourgban egy munkaóra költsége 53,9 euró volt 2023-ban, miközben Bulgáriában ugyanez a szám már csak 9,3 euró. A különbség nem kevés, 5,8-szoros, azaz az EU első Luxembourgban majd 6-szor többe kerül egy embert foglalkoztatni, mint Bulgáriában.

Ahogy látjuk az adatokból, Magyarország is brutálisan le van maradva a bérköltségeket illeteőn. 2023-ban egy magyar munkaóra mintegy 12,8 eurójába került átlagosan egy munkáltatónak, ami az EU 27 országát nézve a 3 legkevesebb összeg. Mögöttünk csak a már említett Bulgária, és keleti szomszédunk Románia áll.

Az EU összeszerelő fertálya tehát itt van a keleti végeken, amibe Magyarország is brutálisan beletartozik. Innen nézve is üdvözítendő persze, hogy nőnek a bérköltségek Magyarországon is, az viszont már látványosabb így, hogy a tavalyi utolsó negyedévben a két éve még mögöttünk szereplő Romániában és Bulgáriában és nagyobb mértékben nőttek a bérköltségek, mint nálunk.

Arról nem is beszélve, hogy Horvátország és Lengyelország pedig magasan vezeti a listát. Miközben a bérköltségek tekintetében szintén előttünk lévő lettek, litvánok is majdnem ugyanolyan mértékben növekedtek, mint mi.

Oké, de mit is mutat pontosan az órabérköltség?

Munkaerőpiaci versenyképesség: Ha egy országban vagy szektorban magas az órabérköltség, az azt jelezheti, hogy a munkavállalók drágábbak, ami kihívás lehet a vállalatok számára, különösen, ha a termelékenység nem nő ezzel arányosan.

Gazdasági fejlettség: Fejlettebb országokban általában magasabb az órabérköltség, mert a munkavállalók képzettebbek, produktívabbak, és több juttatás jár nekik. Ergo, Magyarország munkaerőpiaci versenyképességek és gazdasági fejlettsége, hát, ahogy látjuk, nem túl magas.

Emellett látni kell még az adatokból fakadó versenyképességi szempontokat is. Nevezetesen, az órabérköltség gyors növekedése hátrányt jelenthet viszont akkor, ha nincs mögötte valós termelékenységjavulás. Ergo, önmagában a nagyobb, meghatározóbb emelkedés sem túl jó, ezeknek ugyanis együtt kell mozogniuk a termelékenység növekedésével.

Hogyan értelmezzük a bérköltség növekedését?

1. Ha az órabérköltség nő, miközben a termelékenység nem változik vagy csökken, akkor az a vállalatok számára költségemelkedést jelent, ami versenyhátrányt okozhat, áremelkedéshez vezethet, vagy a munkahelyek leépítésével járhat.
2. Ha az órabérköltség a termelékenység növekedésével együtt emelkedik, akkor az egészséges folyamat, mert a vállalatok képesek kigazdálkodni a magasabb bért anélkül, hogy árat kellene emelniük.
3. Ha az órabérköltség túl gyorsan nő, az elriaszthatja a befektetőket, mert drágábbá válik a munkaerő, ami egyes iparágakban csökkentheti a versenyképességet.
4. Ha az órabérköltség csökken vagy stagnál, az lehet a gazdaság lassulásának jele is, ami problémás lehet a belső kereslet és a fogyasztás szempontjából.

Mi a helyzet most Magyarországon?

Összességében elmondható, hogy az órabérköltség növekedése önmagában kedvező jelenség lehet, különösen akkor, ha azt a gazdaság teljesítményének emelkedése, a termelékenység javulása is kíséri. Ugyanakkor fontos szempont, hogy a magyar gazdaság az utóbbi időszakban igen visszafogott növekedést mutatott. Ebben a környezetben a béremelések jelentős része vélhetően nem a gazdaság belső dinamizmusából, hanem inkább adminisztratív lépésekből – például a minimálbér és garantált bérminimum emeléséből – fakad.

Ez önmagában még nem feltétlenül probléma, de ha a bérköltségek emelkedését nem követi hasonló mértékű termelékenységjavulás, az hosszabb távon kihívást jelenthet a vállalatok számára. Növekvő költségekkel szembesülhetnek, ami akár áremelkedésekhez, versenyképességi nehézségekhez vagy létszámleépítésekhez is vezethet. Éppen ezért a bérek fenntartható növekedésének kulcsa továbbra is a termelékenység emelése, valamint a gazdasági teljesítmény erősítése lenne.