Gyász és titok: hova tünt a milliárdos remete vagyona?

Mesés paloták álltak üresen, mivel a kezdetben milliárdos, majd csak milliomos Huguette Clark csak egy New York-i luxus apartmant használt, ahol anyja halála óta (1963) remeteként élte életét. Az utolsó fotón, amin szerepel még 1930-ban készítették. Ebben az időszakban kötött gyors házasságot egy jogi hallgatóval, gyerekei nem születtek.

Kire száll a vagyon?

Nem tudni, hogy ki örökli meg a nő közel 500 millió dolláros vagyonát, élete vén már senkivel nem tartotta a kapcsolatot az ügyvédjén kívül, aki talán meg tudná nekünk magyarázni, hogy fogyott el az örökölt 3,6 milliárdos vagyon az évek folyamán.

Nem ő az egyetlen rejtőzködő milliárdos, korábbi cikkünkben a hasonlóan visszafogott életet élő Lidl milliárdosról írtunk:

88 éves korában elhunyt az Aldi egyik alapítója, Theo Albrecht. A vállalat a temetés után közölte a gyászhírt.

Theo Albrecht a világ egyik leggazdagabb embereként tért örök nyugalomra, egyes számítások szerint magánvagyona elérte a 10 milliárd fontot, azaz 3400 milliárd forintot. A Forbes magazin 2010-es összesítésében a 31. helyen szerepelt a világ leggazdagabb embereinek listáján. A 88 éves milliárdost szombaton, a németországi Essen városában érte a halál. Életére jellemző, hogy halálhírét csak ma, a temetés után hozták nyilvánosságra.

"Az Aldi egy olyan embert gyászol, akit szerénysége miatt üzleti partnerei és az alkalmazottai egyaránt rendkívül tiszteltek" - áll az áruházlánc közleményében.
A titokzatos milliárdosok

A cég gyökerei 1913-ig nyúlnak vissza, mikor Theo és Karl Albrecht édesanyja egy kis boltot nyitott Schönenbeck-ben, a Németország nyugati részén fekvő Essen egyik külvárosában. Karl Albrecht 1920-ban, öccse Theo 1922-ben született. Édesapjuk munkás volt: bányászként, majd péksegédként dolgozott.

Theo kamaszévei alatt saját boltjukban tanonckodott, míg Karl egy fűszerüzletben szerzett gyakorlatot. Karl a második világháború alatt a német hadseregben szolgált. A háború befejezése után, 1946-ban a fívérek átvették anyjuk üzletének irányítását, és hamarosan űjabb üzletet nyitottak a környéken. 1950-re -azaz négy évvel később- az Albrecht-fivéreknek a Ruhr-vidéken már 13 üzletük volt.

A testvérek üzletpolitikája radikális újdonságnak számított a korabeli piacon: a megengedett maximális árból 3 százalékot engedtek, gyakorlatilag minden terméknél.

A fivérek arra is mindig nagy figyelmet fordítottak, hogy nehogy olyan áru legyen a polcaikon, ami nem fogy el. Annyi nyereséget értek el, amennyit csak lehetett: nem reklámoztak, nem árultak friss árut, és olyan kicsinek hagyták meg boltjaikat, amennyire csak lehetett.

Amikor igazán beindult az üzlet, a két testvér összekülönbözött: a viszály forrása azonban nem egy hölgy volt -mint azt esetleg gondolhatnánk- hanem egy másik szenvedély, a cigaretta. A pletykák szerint azon vesztek össze, hogy az üzleteikben áruljanak-e dohányterméket.

Így 1962-ben bevezették az Aldi (az ALbrecht DIscount rövidítése) márkanevet, és 1966-ban kettéváltak: Theo kapta Németország északi, Karl pedig a déli piacait. A két csoport mind pénzügyileg, mind jogilag önálló, a két testvér közötti kapcsolat a hírek szerint barátságosnak nevezhető. Olyannyira, hogy néhány esetben -ha az üzleti érdek úgy kívánja- például sajátmárkás termékek elkészítésénél és a beszállítókkal folytatott tárgyalásokon egy cégnek mutatkoznak.

A testvérek ugyanakkor meglehetősen visszahúzódva éltek, kimondottan kerülték a médiában való megjelenést. Háttérbe húzódásuknak egyik magyarázata lehet az is, hogy 1971-ben Theo emberrablók fogságába került, és csak 3 millió dolláros váltságdíj fejében engedték szabadon.

A hetvenes évek óta nem találni róluk készült hiteles fényképet. 1993-ban az Albrecht-fivérek lemondtak igazgatói posztjukról, és vagyonuk nagy részét alapítványoknak adták.