Harc a végkielégítésért: hol fizetnek a legtöbbet?
Az elmúlt évek gazdasági növekedésével arányosan vaskos jutalmakat és bónuszokat kaptak az alkalmazottak. A személyi kiadások egyre csak duzzadtak és a közelmúltban tapasztalható visszaesés következtében a vállalatok körében újra első napirendi ponttá váltak az elbocsátások.
A gazdasági pangás csökkentette a vállalkozások jövedelemtermelő képességét, ezáltal a személyi kiadásokra szánt keret egyre csak zsugorodik. A költségcsökkentő intézkedések egyik eleme a felduzzasztott középvezetői apparátus megnyirbálása, a másik megoldás a fizikai dolgozók egy részének az elbocsátása.

Az elbocsátásokhoz kapcsolódó költségek a világ különböző országaiban rendkívül nagymértékű eltéréseket mutatnak. Vannak olyan nemzetek - Egyesült Államok, Új-Zéland, vagy Tonga -, melyek szokatlanul munkáltatóbarát intézkedéseket alkalmaznak. Ezekben az országokban nem terheli büntetés, vagy végkielégítés azokat a munkáltatókat, melyek egy legalább 20 év munkaviszonnyal rendelkező munkavállalótól szabadulnak meg.
A másik véglet Zimbabwe, ahol - a jelenlegi káoszban valószínűleg nehezen alkalmazható ez a szabály- 8,5 éves bérnek megfelelő végkielégítésre jogosult az elbocsátott dolgozó. Az európai munkaerő-piacon kialakult gyakorlathoz szokott embereknek talán furcsán hangzik, de például Venezuelában és Bolíviában 20 év után egyáltalán nem rúghatják ki az alkalmazottakat.
Elképesztő különbségek: egyes országokban napokat, máshol heteket kell dolgozni ugyanazért a pénzért
A világon hatalmas különbségek vannak a keresetekben: van, ahol gyorsan összejön 1000 dollár, máshol hetekbe telhet.
Rendkívüli bejelentést tett Kátai-Németh Vilmos: 2 hét extra szabadságot kap rengeteg magyar dolgozó
A kormány három hétre növeli az apaszabadság időtartamát, amelyet egyúttal összehangol a csecsemőgondozási díjjal (CSED) és a szülői szabadsággal is.







