Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a...? - Járai tegnapi meghallgatása a Parlamentben

Kormánypárti oldalról erős kritika érte az MNB-t, illetve az elmúlt évekbeli monetáris politikát. Főként a mostani magas kamatszint kapcsán fogalmazódtak meg a bírálatok. Az érvrendszer lényege, hogy a piaci bizonytalanságért, és a magas kamatszint kialakulásáért a monetáris politika is felelős, a jelenlegi helyzetben pedig annak ellenére nem történnek kamatcsökkentések, hogy a forint szinte folyamatosan erősödik.

A kormányzati oldal érvrendszerében azt is kiemeli, hogy a költségvetési politika az elmúlt időszakban egyre inkább igyekezett féken tartani az államháztartási hiány növekedését. Azaz a Pénzügyminisztérium szerint fiskális oldalon egyre inkább rendben mennek a dolgok, ennek pedig logikus következménye kellene hogy legyen a kamatcsökkentés. A kormányzati oldal véleménye szerint a magas kamatszint veszélyezteti a fiskális politikai célkitűzéseket.

Járai Zsigmond ugyanakkor a fiskális lazasággal (illetve a költségvetési hiány érdemi mérséklődésének hiányával) indokolta mind a magas kamatszint kialakulását, illetve a kamatcsökkentések elmaradását. Járai felhívta a figyelmet, hogy a növekvő adósságterhekért nem önmagában a magas kamat, hanem a magas költségvetési hiány miatti növekvő eladósodás okolható. Az adósságterhek és a deficit finanszírozhatósága érdekében van szükség arra, hogy a jegybank magasan tartsa irányadó kamatait, és ezzel megfelelő orientáló szerepet játsszon az állampapírpiaci hozamprémiumok tekintetében.

Ismét eljutottunk tehát az ebben a témában már nem újdonságnak számító "melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?" - típusú vitához. Kamatcsökkentés nélkül lesz-e deficitcsökkenés, mely kikényszerítheti a kamatvágást, vagy a jegybanknak kell egyfajta "gesztust" gyakorolni, megelőlegezi a bizalmat és kamatot vágni, amivel a deficit mérséklehető. Természetesen a jegybank irányadó rátáival csak a hozamgörbe rövid végének a közvetlen befolyásolására képes, a távolabbi lejáratok hozamalakulása inkább a hosszú távú várakozásokat tükrözi. Ezekre a jegybank kommunikációjával, elemzések eredményeinek közzétételével gyakorolhat hatást. Megfigyelhető, hogy nagy külföldi befektetési bankok elemzői is hitelesnek és megbízhatónak fogadják el a jegybanki előrejelzéseket, míg a Pénzügyminisztérium súlya mintha kisebb lenne ebben a tekintetben.