Támogatások a rászorulóknak: Magyarország az élen?

A szociális védelem, és a társadalmi segítségnyújtás nagyon lényeges eleme az Unióba való társadalmi integrálódásnak. A 2004-es csatlakozás óta a vizsgált 8 tagállam számos intézkedést és programot léptetett életbe, hogy minél jobban segítse azokat, akik rászorulnak a segítségre. A társadalmi segítségnyújtás már korábban is létezett minden tagállamban, de mindössze a GDP néhány százalékát adta.

A tanulmányból kiderül, hogy nem csak nálunk probléma a folyamatosan öregedő társadalom, a szakemberek becslései szerint 2025-re a vizsgált 8 ország, vagyis Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, és Szlovénia lakosságának 20-25 százaléka 65 éves vagy a feletti lesz.

A rendelkezésre álló adatok alapján az is kiderült, hogy a kalkulált szegénységi index alapján a harmadik helyet foglaljuk el 12 százalékkal, ami ennek ellenére nem egy túl jó arány. Az indexet a Világbank szakemberei úgy kalkulálták, hogy az ország átlagbérének 60 százalékát vették szegénységi küszöbnek, és az e szint alatt élők számítanak a létminimum alatt élő szegényeknek.

A hivatalos és a becsült kisebbségi lakosság száma nagyon eltér egymástól, és jelentős részük nem is vesz részt aktívan a társadalmi közösségvállalásban. A hajléktalanok, és a munkaképtelenek nagy része ugyanígy nem aktív tagjai a társadalomnak, amin a szociális intézkedésekkel és programokkal viszont változtatni lehetne.

A vizsgált EU8 országokban a munkapiaci helyzet folyamatosan változik, de az Uniós csatlakozás valamilyen szintű stabilitást azért már biztosított a tagoknak, ennek ellenére a fent említett országok továbbra is jelentős kockázatokkal néznek szembe, amelyek hatással vannak a szegénységre és a jólétre is.

A hosszú távú munkanélküliség és a dolgozó, ennek ellenére létminimum alatt élő rétegek számára kulcsfontossággal bírnak a különböző állami támogatások, és segítségnyújtások. A munkanélküli segély sok országban csak bizonyos ideig jár, ha utána az illető nem talál munkát, akkor nem kap tovább segélyt. Ez sokszor ösztönző erőnek bizonyul azoknak a rétegeknek a körében, akik nem akarnak dolgozni, hanem az állami és egyéb támogatásokból tartják fent magukat, sokszor nem is olyan rosszul.

Az olyan családok körében, akik ugyan dolgoznak, de ennek ellenére a létminimum alatt vagy annak szintjén élnek, szintén nagy segítséget jelent az állami támogatások összessége, mint például a gyermekgondozási segély Magyarországon, ami alanyi jogon, a biztosítási jogviszony rendezettségétől függetlenül mindenkinek jár egy éven keresztül.

Az emberek szociális védelme, a nyugdíjak, a munkanélküli segélyek, a családi pótlék, és más társadalmi segélyprogramoknak nagy szerepe van az emberek életszínvonalában az EU8 tagok esetén, és mondhatjuk, hogy ezek nélkül, szinte lehetetlen lenne a megélhetés rengeteg ember számára. Majdnem minden család kap valamelyik támogatásból ezekben az országokban.

Az erre a célra költött összegek szerint a nyolc államot három csoportra lehet osztani a 2003-as adatokat tekintve. A balti államok (Észtország, Litvánia, Lettország) a GDP közel 13 százalékát, a Visegrádi országok (Magyarország, Csehország, és Szlovákia) a 20-21 százalékát, Szlovénia pedig a GDP 24 százalékát fordítja ilyen jellegű célokra. Minden esetben a nyugdíjak teszik ki ezeknek a nagy részét, Szlovákiában például a 42 százalékát, Lengyelországban pedig a 68 százalékát.

A jelentős összegű ráfordítások ellenére ez még mindig az EU15 tagok 2003-ban mért 27 százalékos átlaga alatt van.

Magyarország vezető szerepben...