Egészségügyi reform: már az alapfogalmakkal is probléma van

Diagnosztizálni kellene a kórt, mielőtt bármilyen megoldást keresnénk rá - stílszerűen ezzel a mondattal kezdődött a tegnapi konferencia az egészségbiztosítási modellváltásról. Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem adjunktusa szerint le kell számolni a piaci verseny mindent megoldó mítoszával.

Ezzel szemben Bokros Lajos, a Közép-európai Egyetem rektora a verseny mellett érvelt. Mondván: a magyar egészségügy sosem volt szolidáris, és jelenleg a két megoldás legrosszabb keveréke működik: s mindezt egyfajta "hálapénzen alapuló vadkapitalizmus" jellemzi. Ki kell lépni a posztszocialista gondolkodásmódból és kitalálni, hogyan kényszeríthetők minőségi ellátásra a szolgáltatók, a biztosítók, úgy hogy a beteg se legyen kiszolgáltatott. Szerinte a jómódúak mindinkább a magánorvoslásban látják a megoldást. Nem járulnak hozzá a közös kasszához, így kevesebb jut a rászorulóknak.

Orosz Éva, az ELTE egyetemi tanára nem tudta szó nélkül hagyni Bokros Lajos szavait. Tervezett előadása helyett közgazdász társa érveit elemezte. Határozottan kijelentette: "nem szocialista csökevény a szolidaritás rendszere, és azt nemcsak közgazdasági elemek mentén kell megváltoztatni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a döntésnél az egészségügy sajátosságait. Szerinte a biztosítóknak fontos szerepük lehet a kiegészítő biztosításokban. Le kell számolni azokkal az illúziókkal, hogy van olyan rendszer, amely mindenki számára egyenlő ellátást biztosít. Szerinte az is mítosz, hogy a piaci biztosítók csökkentenék a költségeket: ezt éppen az Egyesült Államok példája igazolja, ahol az elmúlt öt évben háromszorosára nőttek az egészségügyi közkiadások.

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egytem tanára szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a verseny javítaná a minőséget, példaként ő is az USA-t említette, ahol az árverseny hatására nehezebbé vált a szolgáltatáshoz való hozzáférés, költségesebbé az adminisztráció, és bizonytalanabbá az ellátás minősége. Szerinte Magyarországon kombinálni kellene az ellátásszervező és a szolgáltatásvásárló szerepet, mint ahogy ez történik, történt az irányított betegellátási modellekben.

A több-biztosítós modell versenyjogi szempontból aggályos - erről Torjákné Amberger Teréz, a versenyhivatal szolgáltatási irodájának vezetője beszélt. Mint mondta: várhatóan szolgáltatói és biztosítói oldalon is korlátozott lenne a verseny, a szektor működése pedig állandó korrekcióra szorulna. Több területen is hatósági árak vannak, amelyek jelenleg nem fedezik az ellátás költségeit, így esély sincs a fejlesztésekre. Szerinte engedélyezni kellene a szolgáltatók közötti ár- és minőségbeli versenyt, illetve a gyógyszertámogatás mintájára differenciált támogatást adni a szolgáltatási díjakhoz.

Semmiről sincs adat, ezért aztán nehéz is lenne dönteni a modellváltásról - állította Gulácsi László, a Corvinus Egyetem közszolgálati tanszékének vezetője. A reformtervek alig említik a beteget, holott végső soron az ő jóléte lenne a cél. Persze azt is ki kéne deríteni, hogy a lakosság mennyit képes, vagy hajlandó egy életévért fizetni, illetve, hogy ezért milyen ellátást vár cserébe.

Ferge Zsuzsa szociológus- professzor olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet, amelyekkel szerinte nem foglalkoznak a versenypárti reformerek. Nem a hozzáférés elégtelensége a legnagyobb problémája az egészségügynek, hanem éppen, hogy a beteg jelentős százaléka már most sem tudja kiváltani a gyógyszereit. A társadalom kettészakítottságát bizonyára növelné, ha az egészségügyben is nyíltan megjelenne a piaci verseny.

Az üzleti biztosítók megfontolt, óvatos lépésekre intettek, de határozottan kiálltak a piaci verseny mellett. Ők csak akkor vennének részt az egészségbiztosítás piacosításában, ha a jogalkotók kiszámítható szabályozással garantálják a hosszú távú tervezést. Ők ugyanis csak üzletként tudják kezelni az egészségbiztosítást. Mechanizmusait körültekintően meg kell tervezni, és rögzíteni kell, mielőtt a verseny elindulna.

Paál Zoltán, a Generali-Providencia vezérigazgató-helyettese a Magyar Biztosítók Szövetsége által készíttetett piaci elemzést ismertette. (Eddig ez az egyetlen hatásvizsgálat, amely elkészült a biztosítói modellváltásról.) Kijelentette: sok aggályuk van, és a több-biztosítós rendszerre való áttérés feltételeként a többszintű versenyt határozta meg. Szerinte a biztosítóknak kell versenyezniük az ügyfelekért, de ennek csak hosszabb távon lehet eredménye a beteg által is érzékelhető minőség. Versenyezniük kell az egészségügyi intézményeknek a finanszírozásért, valamint a biztosítóknak a jó minőséget nyújtó szolgáltatókért.

Piacra lépésük feltétele a pénzügyi egyensúly garanciája is, azaz, hogy biztosan nem kell nagyobb kockázatot vállalniuk, mint amennyi bevételük lehet a kötelező magánbiztosításokból. Ez azon is múlik, hogy miként szabják meg az egy biztosítottra járó díjat, s az elegendő-e a kockázatokra. Szerinte nem alakulhat ki a szolgáltatók közötti verseny, ha a biztosítóknak nincs valódi választási lehetőségük, illetve a szolgáltató monopolhelyzetbe kerül. Akkor is borul a rendszer, ha a cégek nem ellenőrizhetik a minőséget, nem határozhatják meg a betegutakat, az ellátási folyamatot, és ha az ellenőrzésnek nincs következménye a szolgáltatóra.

Kozek András, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese szintén a kiszámíthatóságot hangsúlyozta és a verseny mellett érvelt. Ahogy az Allianz vezetője fogalmazott, az egészségügyi reform célja a betegek szakszerűbb ellátása és az egészségesek egészségesen tartása, az orvostársadalom jobb, teljesítmény arányosabb, legális elismerése. Emellett a biztosítási reform célja, hogy megszüntesse azt a gyakorlatot, amely a szereplők érdekeltségét, adminisztratív eszközökkel helyettesíti. Mint mondta: ha ehhez a több-biztosítós rendszer az út, akkor nagy szükség van rá.

Studniczky Ferenc, az OTP Egészségpénztár ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet: az egészségpénztáraknak egyre fontosabb szerepük van, és az esetleges új rendszerben is az lesz. Míg az üzleti biztosítók ügyfelei a betegek, az egészségpénztáraké az egészséges emberek. Utóbbi szervezetek szolgáltatásaira egyre nagyobb az igény, mert csökkent a megelőzésre fordított állami keret.

A konferencia harmadik blokkjában, ahol a szolgáltatók fogalmazták meg aggályaikat a modellváltással kapcsolatban, leszögezték: számukra sem az a kérdés, hogy egy vagy több biztosító finanszírozza-e a szolgáltatásokat, hanem az: megkapják-e azt az összeget, amit a betegekre költenek. Azt nem vonták kétségbe, hogy szükség van a változásokra, de meg kell találni a legkevesebb mellékhatással járó terápiát.