Áder János: a felmelegedés már nem megakadályozható, az alkalmazkodás módja a kérdés

Az előző Planet Budapest óta érdemben átalakult a globális gazdasági és politikai környezet, amelynek komoly fenntarthatósági vetülete is van. Mi az, ami ma már egészen másként látszik, mint három évvel ezelőtt, és mit kellett emiatt újragondolni az idei Planet Budapest koncepciójában?

Valóban sok minden változott, de érdemes először arról beszélni, ami nem. A globális szén‑dioxid‑kibocsátás tovább növekszik a párizsi megállapodás óta és a nemzeti vállalások ellenére. Terjednek ugyan a megújuló energiaforrások, de a fosszilis energiahordozók aránya az elmúlt évtizedben csak kismértékben csökkent.

A népesség és az életszínvonal emelkedésével az energiaigény is nő, ezzel együtt pedig a légköri CO2‑koncentráció és a felszíni hőmérséklet is.

Az 1,5 °C‑os cél kezdettől illúzió volt: a nemzeti vállalások összesítése már Párizs után is 2,7 °C‑os pályát jelzett, és ma efelé tartunk. A mostani folyamatok alapján valószínűsíthető, hogy közelebb leszünk a 3, mint a 2 Celsius fokhoz. A melegedés súlyos hatásai már most is érzékelhetők, és ezek tovább erősödnek.

Ezért ma nem az a fő kérdés, miként akadályozzuk meg a jelentős felmelegedést – erre reálisan már nincs esély –, hanem az, hogyan alkalmazkodunk hozzá és miként tudjuk mérsékelni az ütemét. Mit tehet egy magánember vagy egy közösség, miben segíthet egy kormány, egy vállalkozó, egy gazda vagy a turizmus szereplői? Előtérbe kerül az ellenállóképesség növelése, az észszerű erőforrás‑használat, az energia‑ és anyagtakarékosság, valamint a helyi megoldások ösztönzése.

A felmelegedést kísérő másik nagy kihívás a vízválság, ami nem enyhült, hanem súlyosbodott. 2013 óta – az első budapesti Víz Világtalálkozótól kezdve – a vízválsággal kapcsolatos megoldásokról beszélünk; később a Planet ezt bővítette ki más fenntarthatósági témákkal. A Planet Budapest 2026 sarokpontjai ezért az adaptáció, a vízbiztonság, a körforgásos gazdaságra való átállás.

Célunk olyan megoldások bemutatása, amik a jövő generációk esélyeit nem rontják tovább, sőt javítják.

Az elmúlt alkalmak során folyamatosan bővült a Planet rendezvények tartalmi fókusza. Hogyan néz ki az idei Planet, és mivel találkozhatnak majd a látogatók?

A legszembetűnőbb változás, hogy idén nem a Hungexpón, hanem a Vasúttörténeti Park területén rendezzük meg a kiállítást, amit ráadásul nem csak egy hétig, hanem több mint egy hónapig látogathatnak az érdeklődők. Ez már önmagában is új dimenziót nyit az esemény előtt.

A Planet Budapest 2026 három pillérre épül: szakmai konferenciákra, élményprogramokra és egy nagyszabású kiállításra.

A konferenciák három kiemelt területhez kapcsolódnak: vízgazdálkodás, fenntartható agrárium és élelmiszergazdaság, illetve az energiatermelés-és tárolás kérdései.

A szakmai programot Sir Partha Dasgupta, a Cambridgei Egyetem professzora nyitja meg, aki a fenntartható közgazdaságtan egyik úttörőjének számít. Munkáiban azt vizsgálja, miként lehet a GDP-n túl mérni a gazdasági tevékenység környezeti, társadalmi és egészségügyi hatásait, vagyis azokat az úgynevezett externáliákat, amik hosszú távon határozzák meg a fenntarthatóságot.

A rendezvény második lábát az élményprogramok adják. A 10-18 éves korosztály számára készült a Planet Heroes, ami egy interaktív kalandpark, élményszínház és szabadulószoba különleges ötvözete. A fiatalokat színészek vezetik végig a különböző állomásokon, miközben maguk is aktív szereplőivé válnak a történetnek.

A majdnem egyórás program során játékos formában ismerkednek meg a fenntarthatóság alapvető kérdéseivel.

Erre a programra regisztráció útján jelentkezhetnek a gyerekek, iskolás csoportok. Az előző Planeten a helyek szinte azonnal beteltek, ezért is előnyös, hogy idén a rendezvény egy teljes hónapon át látogatható.

A felnőtteknek két külön programmal készülünk. Az egyik egy tematikus tér, a Planet Explorers, ahol 12 témaszigeten keresztül járjuk körül a fenntarthatóság kérdéseit a földhasználattól a divatig. A másik programelem a Planet Ride, amely egy történetmesélésre épülő kiállítás: bemutatja, hogyan élt az ember korábban harmóniában a természettel, mit változtatott ezen, ennek milyen következményei lettek, végül milyen tennivalóink vannak, hogy korábbi rossz döntéseinket orvosoljuk.

A hosszabb sétán kifejezetten sokkoló elemekkel is találkozhatnak a látogatók, ugyanakkor a cél az, hogy a végén egyfajta katarzissal távozzanak a kiállításról.

Nem változik ugyanakkor az expo szerepe: mintegy 100 magyar vállalat mutatja be termékeit és szolgáltatásait olyan területeken, mint az élelmiszerpazarlás csökkentése, a vízgazdálkodás vagy az energiahatékonyság.

A rendezvény egyik deklarált célja, hogy olyan formátum jöjjön létre, ami nemzetközi szinten is megállja a helyét, és akár vándorkiállításként más országokban, kontinenseken is megjelenhessen. Mi áll ennek az ambíciónak a hátterében, és vannak-e már konkrét tervek a rendezvény „exportjára”?

A 2023-as Planet leggyakoribb kritikája az volt, hogy túl rövid ideig volt látogatható: sokkal hosszabb, sőt állandó kiállítást szerettek volna sokan. Mi magunk is ebben gondolkodtunk, azonban ezt költségvetési okokból nem tudjuk megvalósítani, hosszabb távon ugyanakkor nem tettünk le róla.

Az idei, egyhónapos nyitvatartás jó teszt lesz arra, hogy van‑e valódi igény az egész éves működésre.

Nemzetközi érdeklődés már most is érzékelhető, elsősorban az arab világból és Kínából. Folyamatban vannak egyeztetések időszakos, illetve akár állandó Planet-rendezések lehetőségéről más országokban, kontinenseken. Ezek egyelőre még feltérképező jellegű beszélgetések, de az érdeklődés komolysága alapján látunk esélyt a folytatásra.

Említette, hogy az expón mintegy 100 magyar vállalat mutatja be termékeit és szolgáltatásait. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány ezzel párhuzamosan évek óta aktív vállalkozásfejlesztési és inkubációs programokat is működtet. Megjelennek-e majd olyan cégek a kiállítók között, amelyek ezekben a programokban „nőttek fel”?

A kiállítói jelenlét és az alapítványi együttműködés nem feltételei egymásnak, az egyik nem következik a másikból, de lehetnek átfedések, hiszen sok innovatív, jövőbe mutató vállalkozással állunk kapcsolatban. A .wave program keretében olyan fiatal cégeket támogatunk, amiknek van jó ötletük, de hiányzik a piacra lépéshez és a stabil működéshez szükséges tapasztalatuk.

Ebben próbálunk számukra gyakorlati segítséget nyújtani.

Van egy kockázati tőkealapunk, ami befektetéssel támogatja a legígéretesebb cégeket. Egyik legnagyobb és legreménykeltőbb beruházásunk a szegedi eChemicles. A technológiájuk lényege, hogy a nagy kibocsátóknál – például szénerőműveknél vagy cementgyáraknál – megkötik a szén-dioxidot, majd vegyipari alapanyaggá alakítják. Így egyszerre csökken a kibocsátás és hasznos, piacképes termék jön létre. A fejlesztés már a nagyüzemi megvalósítás fázisában jár, a kérdés most az, melyik iparvállalat lesz az első, amelyik élesben is alkalmazza.

Ha már szóba kerültek a nagy iparvállalatok és fenntarthatósági előírások: hogyan értékeli azokat az európai folyamatokat, amelyek a klímavédelmi célok felpuhítására irányulnak? Összeegyeztethető-e a versenyképesség, az energiaátmenet és az ellátásbiztonság?

Lassan járj, tovább érsz” – tartja a mondás.

Ezt az alapelvet az EU törvényhozása nem követte, amikor az energiaátmenetben már első körben is irreális célokat tűzött ki. Németország példája tanulságos: leváltak a nukleáris energiáról, miközben délen naperőműveket, északon elsősorban offshore szélerőműveket telepítettek. A „sötét szélcsend” idején azonban – amikor nem süt a nap és nem fúj a szél – ezek termelése gyakorlatilag nulla, a fogyasztó viszont folyamatos és biztonságos ellátást vár. Németország két alapvető hibát követett el. Az atomenergia kivezetése után importra szorult – többek között francia atomerőművi áramra –, miközben az orosz gáz kiesése miatt szénerőműveket is újra kellett indítania.

A másik hiba, hogy a gyors nap- és szélerőmű-fejlesztést nem kísérte a hálózatok, a kiegyenlítő rendszerek és a nagy kapacitású tárolás arányos bővítése.

Aki A-t mond, mondjon B-t is: ha leválunk az orosz gázról vagy a nukleáris energiáról, mivel pótoljuk?

Ha nő a nap- és szélrészarány, honnan lesz áram szélcsendben és sötétben? Az uniós döntésekben gyakran kevés a következetesség, sok a vágykép. Ideológiai alapon energiapolitikát csinálni kifejezetten veszélyes.

Mit gondol a napokban megkötött Mercosur egyezményről? A megállapodással szembeni legfőbb aggályok pont a fenntarthatóság és az európai agrárium versenyképessége körül merülnek fel. Jogosan aggódnak az egyezményt ellenzők, többek között a magyar kormány?

Az EU-nak világos prioritást kellene kijelölnie: első a fogyasztók, a gazdák és az európai piacok védelme. Az európai minőséget meg kell őrizni, és a piacra lépő külső termékekre ugyanazokat a szigorú szabályokat kell érvényesíteni, mint az uniós termékekre. 

Ha kinyitjuk a piacot, és olcsó áruk érkeznek Dél-Amerikából vagy máshonnan, miközben nem tudjuk garantálni a valóban szigorú élelmiszerbiztonsági ellenőrzést, akkor saját magunknak ártunk.

Én ma nem látom az ehhez szükséges infrastruktúrát. Amennyiben az ellenőrizetlen, olcsó import elárasztja a piacot, abban a gazdáink tönkremennek, ráadásul a fogyasztók rosszabb minőségű termékhez jutnak.

Ha viszont a külföldi termékekre is ugyanazokat a környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszerbiztonsági szabályokat érvényesítjük, az európai mezőgazdaság és élelmiszeripar versenyképes maradhat. Laza ellenőrzéssel a saját piacainkat romboljuk le, ez pedig megengedhetetlen.

A Planet szellemi elődjének a Víz Világtalálkozó tekinthető, a vízgazdálkodás pedig idén is kiemelt téma. Hogyan látja a magyar vízgazdálkodás jelenlegi irányát? Számos alulról szerveződő "vízőrző" csoportosulás igyekszik lokálisan kezelni az aggasztó vízhiányt, ugyanakkor sokan úgy gondolják, hogy a jelenlegi központi vízgazdálkodási szemlélet, a különböző konkrét intézkedések nem elég hatékonyak a kritikus probléma megoldására. Milyen változtatásokra lenne szükség?

A kritika korábban jogos volt, ám az elmúlt két évben érdemi szemléletváltás történt. Hosszú ideig a vízügy elsődleges célja az volt, hogy a „felesleges” vizektől – ár- és belvíztől – minél gyorsabban szabaduljunk meg.

A felmelegedés és a gyakoribb aszályok azonban egyértelművé tették, hogyha nem tároljuk ezeket, nyáron hiányozni fog az öntözéshez és a talaj vízmegtartó képességének javításához.

Ma már elsősorban nem nagy tározókban kell gondolkodni, hanem a talajban történő vízmegtartásban. Vissza kell adnunk a vizenyős területeket a természetnek, hagyni kell a beszivárgást, és tudatosan pótolni a talajvizet. A helyi párolgás és páraképződés tavasztól őszig helyi csapadékot eredményezhet, ami érdemben javítja a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét. Ezt a szemléletet tükrözi a tavaly elindult „Vizet a tájba” program is, amelyben a minisztérium felkérésére gazdálkodók ajánlhattak fel területeket időszakos elárasztásra.

A civil „vízőrző” kezdeményezések lokálisan rendkívül fontosak, példát mutatnak hasonló adottságú településeknek és gazdáknak. Az állami szerepvállalás – támogatás, ösztönzés, anyagi hozzájárulás – elengedhetetlen, ezt a jövőben biztos, hogy bővíteni kell.

Ha három év múlva újra leülnénk beszélgetni, milyen hazai vagy globális folyamatokra mondaná azt, hogy valóban jó irányba mozdultak el?

Akkor lennék igazán elégedett, ha azok a hazai innovációk, amiket közelről ismerek, addigra valódi piaci sikerré érnének. Rengeteg jó ötletet és elkötelezett embert látok. A sikeres találmányok, műszaki fejlesztések képesek lesznek fordulatot hozni a fenntarthatóság számos területén.

A Planet Expo és Konferencia a Portfolio együttműködésében valósul meg.

Címlapkép és fotók forrása: Mónus Márton