Szörnyű betegséget jelezhet, ha így fáj a derekad: egyre több magyar rokkan bele

Pénzcentrum: Vannak arra vonatkozóan becslések, adatok, hogy hányan élhetnek gerincproblémákkal, vagy konkrétan sérvvel Magyarországon jelenleg?

Dr. Rónai Márton: Magyarországi adatról nem tudok, világszinten is csak becslések vannak. Idővel a csigolyában lévő porckorongok elhasználódnak, vagy kopnak - a szaknyelvben degenerálódnak - ez nem egy betegség, hanem egy folyamat. Mindenkinél zajlik, viszont az már változhat, hogy kinél okoz éppen panaszt és kinél nem. Ezért is nehéz pontos számokat mondani.

Az általam ismert becslések szerint a populációnak körülbelül 5,5%-ának van akár kismértékű panaszt okozó porckorong patológiája, szenved ilyen bántalmaktól. Ez nem egyenlő ugyanakkor a sérvvel. Van egy másik fajta statisztika, ami szerint életünk folyamán körülbelül 30% esélyünk van arra, hogy porckorongsérvünk legyen, de ez nem jelenti azt, hogy panaszunk is lesz. Továbbá vannak olyan statisztikák is, amelyek szerint a porckorongsérvvel élőknek csak a töredéke az, akinek ténylegesen problémát okoz ez az állapot. Az európai adatok vetíthetők a magyar populációra: ez alapján Magyarországon fél millió ember lehet, akinek a panasza összefüggésbe hozható porckorong patológiával.

Arról mi a tapasztalata, hogy változott-e az elmúlt években a gerincproblémákkal orvoshoz fordulók száma? Látni növekvő tendenciát?

Nem, én nem észleltem növekvő tendenciát. Változások mindig vannak, akár éven belül is: a karácsonyi időszakban, vagy nyáron például kevesebb ember jelentkezik vizsgálatra, pedig elvileg ugyanannyian élnek porckorongsérvvel. Ingadozást tehát mindig lehet látni a betegszámban, de azt nem lehet mondani, hogy évről évre egyre több lenne a beteg.

Viszont hosszú távon egyre több lakost érinthetnek majd arányaiban a gerincproblémák. Ez abból adódik, hogy a populáció elöregszik, az emberek egyre magasabb kort érnek meg, sokan közben aktívak is maradnak. Így természetes, hogy megjelennek panaszok. Ez az egész világon jelen lévő tendencia Magyarországon is észlelhető.

Azt nem lehet tehát mondani, hogy a világjárvány évei, a kényszertávmunka hatására többeknél jelentkeztek volna a porckorongsérv tünetei?

Ilyenről nincs tudomásom, illetve én nem vonnék párhuzamot a munkavégzés körülményeivel a világjárvány alatt és a tapasztalt panaszokkal. Mivel a pandémiának sok egyéb hatása is volt, ami ezeket befolyásolhatta: az életvitel megváltozása, a mozgás, ezzel az életminőség változása, a különféle pszichés faktorok mind szerepet játszhatnak. Így nincs értelme direkt összefüggést keresni a panaszok és aközött, hogy a járvány alatt munka közben nem megfelelő széket, asztalt használt valaki.

A betegek kormegoszlásában sem történt változás? Mondhatjuk, hogy egyre fiatalabb korban jelentkeznek a panaszok?

A korábban már idézett statisztika alapján a porckorongsérvvel jelentkező betegek átlagéletkora 41 év, és nagyjából 20 és 55 között jelentkezik leggyakrabban porckorongsérv. Ez korábban is így volt, nincs jelentős eltérés. A saját praxisomban ritkább sokkal a huszonéves és inkább a 30-40 évesek gyakoribbak, de évtizedekkel ezelőtt is operáltam már 15 éves fiatalembert porckorongsérvvel és most sem operálok több ilyet. Tehát nem gondolom, hogy ebben lenne egy ilyen kimutatható, vagy jól érzékelhető tendencia.

Mitől alakul ki a sérv? Mennyiben számít a hajlam, és mennyiben az életmód?

Ez egy intenzíven kutatott téma: szinte minden kutatás arra a következtetésre jut, hogy nagyon jelentős szerepe van a hajlamnak, amit nevezhetünk genetikai háttérnek is. Ez természetesen nem egy gént jelent, ami felelős a porckorongsérvhajlamért, hanem sok gén együttállását: tulajdonképpen ez a szövetminőséget határozza meg az adott embernél. Ez örökletes is lehet olyan értelemben, hogy gének határozzák meg.

Ezen kívül vannak arra vonatkozó ismereteink is, hogy a nagyon nehéz fizikai munka, vagy a dohányzás összefüggésben van a porckorongsérvvel. A túlsúly és különösen a hasi, belek és belső szerveink közti zsírréteg, az úgynevezett viszcerális zsír, vagy zsigeri zsír mennyisége szintén összefüggést mutatott bizonyos vizsgálatokban a porckorongsérv kialakulásával.

Akkor az életmódnak, annak, hogy valaki ülőmunkát végez, keveset mozog, sokszor kényszertartásban van, nincs is akkora jelentősége?

Erre vonatkozó egyértelmű összefüggést nem mutattak még ki. A jelenlegi ismereteink szerint a hajlamnak van a legnagyobb szerepe. Biztosan van olyan eset, hogy a statikus, merev, görnyedt tartás váltja ki a panaszokat, láttunk ilyet, de ezt nem lehet evidenciaként kezelni. A kutatási adat szerint ez nem elsődleges tényező.

Ha a hajlamnak ilyen nagy szerepe van, ez azt jelenti, ha a családban előfordult porckorongsérv, akkor jó esély van rá, hogy kialakuljon? Lehet tenni ez ellen?

Ahogy említettem, nem egy génről van szó. Vannak olyan öröklődő betegségek, amiért egyetlen génhiba felel, de a porckorongsérvre való hajlam nem ilyen. Ez egy poligénes hajlam, tehát több génnek az együttállása adja. Így nem feltétlenül igaz az, hogy ha a szülőnek volt porckorong problémája, akkor a gyereknek is lesz.

Függetlenül attól, van-e hajlam vagy nincs, az egyetlen olyan szervrendszerünk, amire aktívan tudunk hatni, az az izomzatunk. A csontunkra is tudunk valamelyest hatni, hiszen minden szövetünk folyamatos megújulásban, illetve leépülésben van, a korral a leépülés lesz domináns. Ebből alakul ki a csontritkulás, amire tudunk hatni vitaminnal, kalciummal, napfénnyel, mozgással, stb. Viszont az izomzatunk az, amire egyértelműen az egész életünk során tudunk aktívan hatni a megfelelő tornával!

A torna tehát nagyon fontos, a legfontosabb pedig a mélyizomzat erősítése a gerinc mentén. Ezeket egy speciális tornával lehet erősíteni: másképp, lassabban és nehezebben, mint más izmokat, de ez szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk előzni, vagy jobban tudjuk kezelni a bajt.

Többször felmerült a helyes testtartás, ülőmunka kérdése is. Megelőzés céljából azt tudjuk tenni ennek kapcsán, hogy bármilyen munkát is végzünk, igyekszünk ergonomikusan, a testünkhöz igazodóan, a gerincünk számára komfortosan ülni, állni. Az ülés esetében ez azt jelenti, hogy a derék legyen megtámasztva, lábunk derékszögben, lehet ülni labdán, levegővel felfújt ülőpárnán, ékpárnán, így miközben ülünk, akkor is tornáztatjuk a gerincizomzatunkat. Ez megelőzésre jó, de annak, akinek akut fájdalmai vannak, az ilyen megerőltetés fokozhatja a panaszait. Az ülőmunkánál érdemes figyelni arra is, hogy gyakran felálljunk, nyújtózkodjunk, esetleg lepihenjünk, mert a nagyon hosszú ideig statikus pozíció nem tesz jót.

Mik azok a tünetek, amik árulkodók, lehetnek, hogy porckorongsérv áll a hátterükben? Mikor kell orvoshoz fordulni?

A porckorongsérv kapcsán először is azt érdemes megérteni, hogy létezik radiológiai diagnózis és klinikai diagnózis is, ez a kettő pedig nincs feltétlenül fedésben. Lehetséges, hogy készül egy MR vagy egy CT, amin látható a sérv, tünetet azonban nem okoz, ez a radiológiai diagnózis. Viszont klinikailag porckorongsérvről addig nem érdemes beszélni, amíg az azzel összefüggő panaszok, tünetek nem jelentkeznek; kezelni sem kell, hiába látjuk a leleten.

Az egészséges porckorong kontúrja pontosan követi a csigolyatest kontúrját. Idővel, kopás vagy terhelés hatására a porc külső gyűrűje, vagy akár belső anyaga meghaladja a csigolyatest határait. Vagyis kiboltosul. Ez még nem feltétlenül okoz panaszt. Ha viszont abba az irányba boltosul ki, ahol a gerinccsatorna van, már okozhat panaszokat, mert ott egy zárt csontos térben haladnak az idegek. Ha oda valami benyomul, az értelemszerűen elveszi a helyet az idegektől. Úgy is mondhatjuk, hogy nyomja az ideget. Klinikailag tehát én azt tekintem porckorongsérvnek, ha olyan panaszokat és tüneteket produkál, ami összefügg az említett elváltozással. Ha nincs panasz, azt klinikailag én nem tekintem porckorongsérvnek, panasz nélkül pedig kezelésre sincs szükség, ritka kivételektől eltekintve.

Tehát az a porckorongsérv, ami a CT-n, MR-en látható, de panaszt nem okoz, nem kezelendő. A beteg ilyenkor megijedhet attól, hogy közlik vele: sérve van, hiszen a sérvtől mindenki tart. Viszont ha nincs tünet, akkor ez csak alakilag porckorongsérv. Ettől el kell különíteni azt, ami klinikailag is porckorongsérvként működik, amit aztán az orvos porckorongsérvként kezel. Ez az a sérv, ami nyomja az ideget és ezáltal idegi problémákat, fájdalmat, tünetet okoz. Ezt a különbséget fontos megérteni.

Rátérve a tünetekre: a klinikai porckorongsérvnek egyértelműen a jele az, hogy egy adott ideg mentén megjelenik a fájdalom. Nemcsak lokálisan, hanem sugárzóan is. A nyaki gerincből a karba, a háti gerincből a törzsbe, az ágyéki gerincből pedig a lábba sugárzik a fájdalom. Amikor tehát az adott ideg nyomás alá kerül, akkor attól függően, hogy ez az ideg hol helyezkedik el, megjelenik a fájdalom a karban, a törzsben vagy a lábban. Ez pedig kisugárzó, úgynevezett ideggyöki vagy radikuláris fájdalom. Ez fontos figyelmeztető jel!

Hogy az ideg mentén zsibbadás is van, az már funkciózavar. Amíg a fájdalom egy jelzés a szervezettől az agynak, hogy valami nincs rendben, addig a zsibbadás már hamis érzésközvetítés. Ez megjelenhet úgy, hogy nem jó az érzékelés egy adott területen: ha az egyik ponton hozzánk ér valami, azt máshogy érezzük, mint ha egy másik ponton. Bizonyos izmoknak a működése is megváltozhat, gyengülhet az izom. Ez már egy súlyos tünet, amikor az ideg súlyosan károsodott.

Vannak továbbá nem akaratlagos, vegetatív funkciókat érintő tünetek is, mint a széklet vagy a vizelet kontrollnak a megváltozása. Ez tényleg a legsürgősebb kategória, mert az idegeknek a regenerációs készsége sajnos nem jó: gyorsan meg kell szüntetni azt az okot, ami a funkciózavart eredményezi.

Milyen jellegű lehet ez a fájdalom? Folyamatos, vagy visszatérő, hullámzó?

Ez változó. Amikor egy ideg nyomás alá kerül, ott kialakul egy gyulladás, amely ödémával jár. Megjelenik tehát egy lokális duzzanat, mely hullámzóbb lefolyású, erőltetéstől jobban fájhat, pihentetéstől múlhat. Ha ez a gyulladás a domináns probléma, akkor a fájdalom jól kezelhető gyulladáscsökkentőkkel.

Viszont amikor egy tényleges nyomás van egy idegen, az állandó fájdalommal jár, ami nyugalomban is fáj, minden testhelyzetben. Fontos, hogy a nyomás mértéke sem feltétlenül konstans: amikor felállunk, a porckorongra nagyobb nyomás kerül hossztengelyünk mentén, hiszen a törzsünk súlya is ránehezedik. Így adott esetben jobban kiprésel magából egy kiboltosulást, és jobban nyomódik az ideg ilyen helyzetben. Ha pedig lefekszünk, akkor egy kicsit lazul a terhelés, a nyomás enyhül.

A fájdalmaikat próbálják sokan vény nélkül kapható fájdalomcsillapító tapaszokkal, krémekkel kezelni. A tévében is egymást érik az ilyen reklámok. Jelenthet ez tényleges megoldást?

Szerintem gyulladáscsökkentőt mindig a hatékony dózisban a hatékony időre érdemes alkalmazni. Miután a gyulladáscsökkentőknek mellékhatásai vannak, ezért limitálni kell a hozzáférhetőségüket, így a magasabb hatóanyagú szerek csak vényre kaphatók. Amit nem kell felírni, azok alacsony hatóanyag-tartalmú szerek. Emiatt nem minden helyzetben fognak megoldást jelenteni.

Az ágyéki gerinc szakaszon például még vékony emberek esetében is 6, de átlagosan legalább 8-10 centiméterre van a fájdalmas terület a bőrtől. A tapasz és a helyileg alkalmazott krém hatóanyagának ezen át kell jutnia: keresztül a bőrön, a bőr alatti zsírrétegen, izompólyán, izmon, szalagokon. Ezekben a szövetrétegekben pedig van vérkeringés is, így az abba bekerülő hatóanyag a véren keresztül jut el, de alacsonyabb dózisban a gyulladt területre. Mivel a vény nélküli készítmények hatóanyag-tartalma alacsony, így a felszín közelében talán hatékony, de úgy gondolom, a mélyben már nem annyira. Ilyen fájdalmakra inkább hatékony dózist érdemes szedni és rövidebb ideig, nem tovább mint 7-10 nap.  

Viszont sokan vannak, akik szinte folyamatosan használják a tapaszokat, krémeket és nem fordulnak orvoshoz. Ezzel csak rontanak az állapotukon?

Alapvetően én normális magatartásnak gondolom, ha az ember nem rohan el minden aprósággal orvoshoz, hanem megpróbálja megoldani, amíg nem olyan nagyon súlyos a baj, pihenéssel és az elérhető gyógyszerekkel. Ez lenne az egyik oldal.

A másik oldalról viszont a magyar lakosságnak az egészségtudatossága nagyon nem megfelelő. Ideértve minden aspektust: a táplálkozást, a mozgást, a munka-magánélet egyensúlyt. Ennek a része az is, hogy jellemzően inkább a homokba dugjuk a fejünket az egészségügyi problémákkal szembesülve. A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem mindenhol jól hozzáférhető az egészségügyi ellátás sem. Amikor pedig valaki nem megy el orvoshoz akkor sem, amikor már indokolt, inkább saját magát „kezeli” sikertelenül, akkor emiatt az állapot romolhat. Így a kezelés a későbbiekben már nem biztos, hogy olyan hatékony lesz.

Milyen kezelések lehetségesek, ha bebizonyosodik, hogy porckorongsérvről van szó?

Ha a beteg megjelenik egy klasszikus porkorongsérves panasszal, a kisugárzó fájdalommal, ami még nem elviselhetetlen, nem feltétlenül kell műteni. Dönthetünk úgy, hogy először megnézzük, konzervatív kezeléssel tudunk-e elérni eredményt. Ha sikerül, az jó, ha viszont három hónap után sincs eredmény, akkor a műtétet szoktuk javasolni.

Ha hosszú ideig húzzuk a nem eredményes konzervatív kezelést, akkor a későbbiekben a műtéti kezelés már nem lesz olyan hatékony. Tehát, visszatérve az előző kérdésre, ezért nem jó, hogyha nagyon sokáig húzza az ember a nem múló panaszait kezelgetve.

Van még egy fontos tényező a kezelésben. Az emberek toleranciaszintje, fájdalomtűrése nagyon variábilis. Van, aki a fájdalommal jól tud együtt élni, dolgozni, más viszont nem. Ezért mindig az adott embernek a fájdalomszintjéhez kell igazítani a kezelést is. Tehát csak azt kell kezelni, aki igényli.

Hogyan kezdhető el egyáltalán a kezelés maga, mi ennek az útja?

Elmondom, hogy mi lenne az ideális, viszont Magyarországon ez sokszor nem így történik. Hogyha valakinél jelentkezik lokális fájdalom, akár nem kisugárzó, akár kisugárzó, de más tünetek, idegi funkció károsodás nélkül, akkor először érdemes 1-2 napot pihenni. Nem többet, nem heteket, meg hónapokat. Az 1-2 napos pihenő alatt kezdjen el szedni az ember egy nem szteroid gyulladáscsökkentőt, a fájdalomnak megfelelő dózist. Ezt szedje 1 hétig. Ha a fájdalom csökkent, a beteg jobban van, akkor fel lehet venni egy gyógytornásszal a kapcsolatot, és elkezdeni tornázni. Ha a torna működik, ezt lehet folytatni 4-6 hétig. Ha javuló tendencia mutatkozik, akkor további kezelésre nincs szükség.

Ha nincs javuló tendencia, a tünetek nem múlnak, a torna nem hatékony, akkor érdemes egy képalkotó vizsgálatot (CT, MR) csinálni. Magyarországon ez azért problémás, mert házi orvos nem küldhet MR-re, maximum röntgen vizsgálatra. Tehát a beteg következő lépése az lehet, hogy szakrendelőhöz fordul. A szakrendelőből elküldik a vizsgálatra és ha a képalkotó vizsgálat megmutatta a probléma helyét, lokálisan tudják kezelni, ilyenkor már lehet szteroidot is használni. Emellett a beteg folytatja a gyógytornát. Amikor ez sem segít, csak akkor küldik a beteget a fekvőbeteg-ellátó intézetbe, ahol műtétre is sor kerülhet.

Ez lenne az ideális betegút, de ezt nem tükrözi a gyakorlat. Sok helyen a házi orvosok nagyon jól tudják menedzselni a betegeket ebben, máshol viszont a beteg maga szervezi a kezelését, előfordul hogy egyenesen a szakrendelőbe kerül.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a panasz sokáig kezeletlen és a beteg nem jut el a háziorvosig sem, hanem addig húzza, amíg egyszer csak mentőt kell hozzá hívni. Ez mivel járhat?

Ilyen esetben már krónikus fájdalomról van szó, ezt is figyelembe kell venni. Külön kell ugyanis választani az akut fájdalmat és a krónikus fájdalmat. A krónikus fájdalomnak, ami hosszú ideje áll fenn, az a jellegzetessége, hogy már nem feltétlenül (csak) az eredeti probléma okozza a fájdalmat. Ilyenkor már történt egy átalakulás az agyban a sokáig fennálló folyamatos fájdalom miatt, ezért a krónikus fájdalom sokkal nehezebben és másként uralható probléma.

Amikor egy nagyon régóta tartó fájdalomnak keressük az okát, valószínűleg fogunk találni elváltozást a gerincben. Ha ebben az esetben megcsináljuk a műtétet, akkor az nem feltétlenül lesz eredményes. Ez azért van, mert a helyi probléma megoldása már nem elég ahhoz, hogy a fájdalom elmúljon: az agyban is szükséges egy teljes átalakulás hozzá. Ezért dolgozunk például pszichológusokkal is együtt.

Visszatérve, ha egy beteg régóta tartó panaszok miatt kerül hozzánk, a perdöntő a kezelésben, hogy mit mutatnak a tünetek és az MR. Ha nincs idegi károsodás, ugyanúgy konzervatív kezeléssel kezdünk. Ha nagyobb a baj, vagy nem hat a kezelés, akkor megnézzük, milyen műtéti lehetőségek vannak. Ha a beteg is úgy szeretné, elvégezzük a műtétet.

Tehát igazából nem az befolyásolja, hogy műtét mellett döntünk-e vagy sem, hogy friss vagy nem friss a történet, hanem a beteg konkrét állapota. Természetesen más az, amikor valaki besétál a klinikára, és más az, amikor mentő hozza be, mert nem tud lábra állni. Az is más, amikor valakinek van fájdalma, de nincsen hozzá más tünete, akkor nem kell annyira kapkodni.

Azt érteni kell, hogy ezek nem életmentő, hanem életminőség-javító beavatkozások. Ezeknek a sikeressége nagy részben függ attól, hogy mennyire akar a beteg a saját életminőségén javítani. A döntés végül is a betegé, de a műtét eredménye is akkor lesz optimális, hogyha a beteg és az orvos egyetért és együttműködik egymással.

Amikor már idegi károsodás is van, akkor határozottan a műtétet javasoljuk, mert azzal tudjuk a legnagyobb esélyt biztosítani a regenerációra.

Azt kell megérteni elsősorban, hogy porckorongsérv egy kopásos elváltozás, ilyen értelemben nem betegség, tehát nem is úgy kell kezelni és az orvosok sem úgy állnak hozzá. A műtét egy lehetőség, amit a betegek állapotának megfelelően ajánlanak a szakorvosok. Nem úgy kell elképzelni, mint egy törés, daganat, vagy fertőzés esetén, amikor a műtétnek más funkciója van: stabilizáló beavatkozás, palliatív, azaz tüneti vagy kuratív beavatkozás, fertőzés esetén pedig az érintett terület kitisztítását szolgálhatja. A kopásos elváltozás viszont az élet, az öregedés velejárója, a kezelést is ennek tükrében kell megválasztani.

Az mitől függ, hogy mennyire sikeres a rehabilitáció? Számíthat az életmódváltás?

A genetika itt is sokat számít, a rehabilitáció sikeressége sem kiszámítható. Vannak betegek, akik egyáltalán nem foglalkoznak a rehabilitációval, műtét után mégsem jelentkezik náluk újra panasz. Mások pedig lelkesen tornáznak, és mégis kiújul a fájdalom. Nincs tehát garancia rá, hogy a kezeléssel, rehabilitáció betartásával, életmódváltással valaki örökre megszabaduljon a panaszoktól, mert talán éppen nála fog kiújulni. Mindenesetre a legjobb esélye mégis akkor van a betegnek, ha mindent megtesz, amit az orvos javasol. Viszont akkor sem szabad megijedni, elkeseredni, ha mégis visszatér a sérv.

Tehát önmagáért a beteg akkor tesz a legtöbbet, ha betartja mindazt, amit az orvos javasol. Nem szokásunk riogatni a betegeket, hogy mit nem szabad műtét után csinálni és mit kell, de nagyon fontos, hogy a beteg tudatosabban élje az életét. Ez mindenkinél mást jelenthet: amíg az egyik beteget biztatni kell, hogy merjen felkelni, míg a másikat vissza kell fogni, hogy nem ugorjon rögtön fel. Az az ideális, ha a műtét után az első hat hétben hagyjuk a szervezetünket, a műtét utáni sebet gyógyulni. A bőr meggyógyul 1-2 hét alatt, de a mélyben lévő szöveteknek több idő kell. Az izomzatnak vissza kell rendeződnie, a szalagoknak stabilizálódnia kell.

A következő hat hétben fokozatosan el kell kezdeni növelni a terhelést, de a teljes terheléshez csak három hónap múlva javasoljuk a visszatérést. Fontos, hogy tornázzunk rendszeresen, ahogy az orvos javasolja és fokozatosan terheljük magunkat és bizonyos terhelési formákat kerüljünk egy ideig. A pontos protokoll a műtéttől és a beteg állapotától is függ. A rehabilitációban megint csak a gyógytornának van a legnagyobb szerepe, azt nagyon fontos csinálni.

Az életmódhoz az étkezés, elhízás is hozzá tartozik. Van arra javaslat ilyenkor, hogy bizonyos túlsúly esetén érdemes abból leadni?

A túlsúly valós probléma és a magyar lakosság nagy arányban túlsúlyosnak mondható. A gerinc szempontjából fontos látni, hogy az ember mozgásszervrendszere egy optimális testsúlyra van kitalálva. Ha valakinek a testsúlya nagyban meghaladja azt, amire „tervezve lett”, akkor az biztosan megterheli a térdízületet, csípőízületet, és a gerincet is.

A túlsúlyos betegnek a rehabilitációja is nehezebb lesz, mert az izomzatnak ezt a tömeget kell majd stabilizálnia. A műtéti szövődmények terén szintén van a túlsúlynak kockázata. Arról világos adatok vannak, hogy a műtéti szövődmények száma megugrik a 30-as BMI érték fölött. Túlsúlyról 25-ös érték fölött, elhízásról vagy obezitásról 30-as érték fölött beszélhetünk. A felesleges kilók növelik például a sebgyógyulási zavar esélyét, vagy mechanikai komplikációkat is. Kisebb műtétnél a szövődmény valószínűsége is kisebb, nagyobb műtétnél pedig nagyobb.

Továbbá a túlsúly rengeteg olyan más betegséggel jár együtt, mint a magas vérnyomás betegség, szív- és érrendszeri megbetegedések és cukorbetegség. A társbetegségek ugyancsak hatással lehetnek a műtéti szövődményekre, felépülésre is. 

Az én véleményem, hogy mivel többségében nem életmentő műtétekről van szó, hanem a műtét az életminőség javítására szolgál, így elvárható a betegektől, hogy saját érdekükben tegyenek azért, hogy minél könnyebben felépüljenek, jobban legyenek. Ezért meg szoktuk próbálni a túlsúlyos beteggel együttműködésben elérni, hogy a műtét előtt fogyjon és akkor elvégezni a műtétet, amikor már kisebb a szövődmények kockázata, jobbak a rehabilitációs esélyek. Ezzel a beteg érdekeit szolgáljuk.

Sokszor hangsúlyozta, hogy a porckorong kopás nem betegség, és hogy a sérvműtét az esetek többségében nem életmentő beavatkozás. A fejekben mégis „rettegett népbetegségként” él és nagyon meg is tudnak ijedni tőle a betegek. Akkor ezek a félelmek alaptalanok lennének?

Sokszor előfordul, hogy a rendelésre azzal érkezik a beteg, hogy a "Mi a panasza?" kérdésre azzal felel, hogy "Azt mondták, porckorongsérvem van". Azt gondolom, hogy egy ilyen diagnózissal meg is lehet betegíteni valakit, akinek panasza nem is volt, vagy nem a sérv miatt. Ezért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy az a porckorongsérv, amit kimutat a CT vagy az MR, az nem egyenlő a klinikai porckorongsérvvel. Gyakran, amikor sérvet fedeznek fel, nem az okozza a tüneteket, viszont a betegek rettegnek a sérvtől.

A sérvet valamiért a bénulással azonosítják, ahogy a műtét esetében is ettől rettegnek a leginkább. A porckorongsérv súlyos esetben valóban okoz idegi károsodást, de ez nem azt jelenti, hogy valaki csípőtől lefelé lebénul és kerekesszékbe kényszerül. Ilyet a legritkább esetben okoz porckorongsérv.  A porckorongsérvek inkább egyoldali és csak egy vagy két ideget érintő bénulást okoznak, amitől 1-2 izmunk lesz gyengébb. Ez nem jelenti a járóképességnek az elvesztését. A műtéteknél a legtöbb esetben rendkívül alacsony a valószínűsége, hogy tartós idegi károsodás alakuljon ki.

A porckorongsérv műtéte az ágyéki gerincen az a gerincsebészeti repertoárnak a legkisebb beavatkozása. Vagyis ezek rövid, kis feltárással, alacsony szövődményrátával és nagyon magas sikerrátával végezhető, egyszerű műtétek. Egyáltalán nem olyan nagy műtétek, mint amitől a betegek tartanak. A betegnek természetesen minden műtét félelmetes és nagy stresszel jár, ezért kell hangsúlyozni, hogy ezek valójában kis beavatkozások.

Valóban sokkal nagyobb a félelem egy gerincműtéttől, mint egy vakbélműtéttől, vagy mandulaműtéttől.

Igen, viszont más is a porckorongműtét, mint egy vakbél- vagy mandulaműtét. Ha kiveszik a vakbelet vagy a mandulát, az az esetek többségében egy egyszer s mindenkorra szóló történet, az már nem okozhat panaszt, térhet vissza. Viszont a gerincproblémák nem oldódnak meg egy műtéttől. Olyan is előfordul persze, de ott a félelem, hogy mi lesz, ha kiújul, vagy máshol alakul ki sérv. Egy tökéletes porckorongsérv műtét után is 9-10%-ban kiújulhat a porckorongsérv ugyanott.

Arról nem is szólva, hogy vakbélből csak egy van, porckorongból pedig 23, ami problémát okozhat. Azt érdemes viszont megérteni, hogy a porckorongsérvműtétbe nem hal bele senki. A sérvműtéteket lehet, hogy meg kell ismételni, de a legtöbb sikeres, megszabadítja a betegeket a fájdalmuktól, javítja az életminőségüket.

A bénulásnak pedig nagyon kicsi az esélye. Fontos, hogy ezt az emberek megértsék, mert előfordulhat, hogy a bénulástól tartva nem fordulnak orvoshoz. Miközben az orvosok csak a fájdalmától szabadítanák meg.

Van még más, ami még nem hangzott el, de a betegnek érdemes lenne tudniuk?

Az lenne jó, ha a betegek, mikor orvoshoz fordulnak, már meg tudnák fogalmazni azt, amit valójában éreznek. A kezeléshez az orvosnak nem elég annyit tudnia, mit mondott a radiológus vagy a háziorvos, vagy azt, hogy "Itt fáj". Fontos, milyen területeken érez fájdalmat, milyen erős a fájdalma, mikor jobb, mikor rosszabb, folyamatos-e, milyen egyéb tünetei vannak. Ez az, amivel már egy orvos tud mit kezdeni, ezt lehet kezelni, meg is lehet szüntetni.

Az egészségtudatosság tehát nagyon fontos. Ehhez hozzá tartozik, hogy felismerjük, hogy valamilyen problémánk van, arra megpróbálunk megoldást találni. Megfelelő időn belül, ha a panaszok nem múlnak, szakemberhez fordulunk. Az orvoshoz pedig már úgy megyünk, hogy pontosan el tudjuk mondani minden panaszunkat, amit tapasztaltunk.