Közvetítők rohama várható

Az első és talán legfontosabb szándék - amely érzékenyen érintheti a hazai alkuszcégeket - hogy a biztosítótársaságokhoz és a viszontbiztosítókhoz hasonlóan, be szeretnék vezetni a szabad szolgáltatásnyújtást.

Ez azt jelenti, hogy az alkuszcég az anyaországban történő regisztrációt követően, az adott ország tájékoztatja a fogadó államot, hogy az adott alkuszcég ki szeretné terjeszteni a szolgáltatásait, vagy fiókot kíván nyitni a fogadó tagállamban.

Az irányelv elfogadást követően, várható tehát, hogy a nyugati nagy alkuszcégek megjelennek a hazai piacon is. Ez jó az ügyfeleknek, hiszen a nagy nemzetközi háttérrel rendelkező cégek jelentős kedvezményeket tudnak számukra kiharcolni és nemzetközi konstrukciókat is tudnak kínálni az ügyfelek számára. Azonban ami jó az egyik oldalon az gondolkodásra késztetheti a másik oldalt. Nevezetesen a hazai alkuszcégeket állíthatja komoly felkészülés elé a piac kínálati oldalának gyors bővülése.

A felkészülés alapvetően több oldalról kezdődhet el, illetve kezdődött el már most is. Egyrészt az alkuszoknak egy komplexebbek szolgáltatás nyújtására kell törekedniük, amely egyrészt a kínált termékpaletta bővítését, másrészt a kapcsolódó szolgáltatások (pl.: kárrendezés, jogi képviselet, stb.) szélesítését jelenti. Ezen kívül az értékesítési csatornák bővítése, leginkább a célzott online megjelenés az, amely egy költséghatékony pozíció erősítést eredményezhet. Ez a fajta tendencia már jól megfigyelhető a hazai tőkeerős alkuszcégeknél.

Azonban a Biztosításközvetítői Irányelvvel kapcsolatban még számtalan kérdés felmerül, amelyek jelenleg még nincsenek egyértelműen szabályozva. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy nyújthat-e az alkusz teljes körű szolgáltatást, ha a szolgáltatás igénybevevője, a biztosított egy másik tagállamban van bejelentve vagy telepítve, mint a biztosításközvetítő. Mi történne akkor, ha a kockázat egy harmadik tagállamba következne be? Például van egy németországi biztosításközvetítő, egy magyar biztosított és egy horvátországi kockázat. Értesítendő-e Horvátország? Erre a kérdésre jelenleg nincs egyértelmű válasz.

Annyi bizonyos, hogy aki határon átnyúló szolgáltatást kíván nyújtani, ebbéli szándékát az anyaország felügyeletének bejelenti. Ezután kapcsolatba lép a fogadó ország felügyeletével abban a tagállamban, amelyben fel akarja ajánlani a szolgáltatásait, még akkor is ha még nem kívánja a szolgáltatását beindítani. Ha már bejelentette a szándékát, a dolog el van intézve. Az irányelv értelmében a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy nem kívánják meg, hogy értesítsék őket.

Nemzeti szinten is van még mit módosítani a szabályozásokon. Problémaként értékelendő, hogy a különböző termékeket közvetítő szolgáltatók, teljesen más szabályozásoknak vannak alávetve. Addig amíg nemzeti szinteken nem valósul meg az egységes, vagy legalábbis közel egységes szabályozás nehezen lesznek teljes mértékben megvalósíthatók a közösségi irányelvek.

Ezzel kapcsolatban bizottság levelet küldött a tagállamoknak, amelyben kifejtette, hogy felelősség hárul rájuk amennyiben egy alkusz a nemzeti szabályozások miatt nem tud határon átnyúló szolgáltatást nyújtani az adott tagállamban.

Tehát a piaci verseny kiéleződésre számíthatunk, mely lényegesen kedvezőbb feltételeket és nagyobb választékot fog jelenteni az ügyfelek számára. A kérdés már csak az, hogy mikortól számíthatunk a határon átnyúló szolgáltatások megjelenésére.