Foradalmi változás küszöbén vagyunk: ez várható 2030-ra

Az autóipar jelentős strukturális változások előtt áll, melyeket összetett technológiai, társadalmi, politikai, piaci és környezeti tényezők befolyásolnak. Az elektromosság és a digitalizáció egyre nagyobb teret nyer a gépjárműgyártásban, miközben az önvezető technológiák is folyamatosan fejlődnek. De a beszállítói iparágnak nemcsak ezekre kell felkészülnie, hanem a geopolitikai faktorokra, a klímavédelmi szabályozások szigorítására, a megrendelésállomány változására és az OEM-ek (Original Equipment Manufacturer) felől érkező nyomásra is. Utóbbiak részéről ugyanis erős elvárásként jelenik meg a költségcsökkentés, miközben az elektromos és önvezető trendek miatt egyre fontosabbá válnak a fejlesztések is. „A diszruptív technológiák a következő évtizedben felforgatják az autóipart, ezáltal fenyegetést jelenthetnek a beszállítók egzisztenciájára. A korábbi tapasztalatokra alapozva szinte lehetetlen felkészülni a változásokra, mert a lineáris következtetések nem képesek lefedni a lehetőségek teljes spektrumát. Ezért van szükség szcenárió-alapú megközelítésre” – fogalmaz Schütt Attila, a Deloitte Adótanácsadás menedzsere.

Négy út áll előttünk

„A Deloitte négy prognózisával minden lehetséges forgatókönyvre felkészülhetnek a piaci szereplők. A tanulmányban figyelembe vettük egyrészt a techno-gazdasági ökoszisztémák állapotát és fejlődését, másrészt különbséget tettünk aszerint, hogy az autóipari gyártócégek mennyiben hagyatkoznak majd a beszállítókra és mennyiben saját gyártású vagy sajátként értékesített termékeikre” – foglalta össze Andrási Miklós, a Deloitte Üzletviteli tanácsadás üzletágának igazgatója.

1. Specializálódott óriásvállalatok

Az első forgatókönyv liberalizált globális kereskedelmet, növekvő gazdaságokat és technológiai innovációkat ír le, amelyeket a nemzetközi szabályozási együttműködés támogat. Az akkumulátoros elektromos járművek egyre népszerűbbek és a szoftveres megoldások előnybe kerülnek a hardveresekkel szemben, ami a technológiai cégeknek kedvez. A hagyományos, nagy beszállítók azonban elég jól felszereltek ahhoz, hogy ebben a forgatókönyvben is előnyökben részesüljenek. Az autóipari beszállítók versenyképes „specializált óriásokká” fejlődnek, melyek lefedik a beszállítói lánc legalább egy kulcsfontosságú részét, míg az OEM gyártók 2030-ra veszíthetnek jelentőségükből.

2. Mobilitási szigetek

A második egy geopolitikai feszültségektől sem mentes szcenárió, melyet protekcionizmus jellemez. A gazdasági növekedés stagnál és a szabályozási prioritások nemzetközileg eltérnek, ami gátolja a technológiai haladást. Az OEM gyártók egyre inkább a saját piacukra koncentrálnak. A helyi beszállítók az innováció fontos mozgatórugóivá válnak, míg a gyártók a beruházásokért küzdenek. Az autóipari beszállítók összefognak a technológiai szereplőkkel, és nemzetközi partnerségeket kötnek szoftveres megoldások, járműplatformok és az erre a célra gyártott alkatrészek fejlesztése érdekében. 2030-ra a beszállítók uralják az ipart.

3. A magányos út

A harmadik esetben a regionális piacok izoláltan működnek és az OEM gyártók kerülnek fölénybe. A második lehetőséghez hasonlóan ezt is nemzetközi érdekellentétek, lassú gazdasági fejlődés és stagnáló technológiai haladás jellemzik. A belsőégésű motorral rendelkező járművek 2030-ban még mindig jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek. A globális technológiai ökoszisztéma széttagolt, Kína visszavonul a nemzetközi piacoktól. A regionális piacok elszigetelődésével az OEM-ek központi szerepet játszanak a szoftverinnovációban. Saját operációs rendszereket fejlesztenek és befektetnek a mobilitási platformokba is.

4. Átméretezhetőség a túlélés érdekében

A negyedik narratíva elsősorban az ázsiai beszállítók globális terjeszkedésével számol, ami ösztönzi az árversenyt. A nemzetközi szabályozási együttműködés elősegíti az innovációt és jelentős előrelépést ösztönöz az akkumulátoros elektromos járművek fejlesztésében. Az ázsiai országokban 2025-re nő a járművek értékesítése, míg az iparosodott országokban csökken. A járműarchitektúra erősen szabványosítottá válik, melyet az OEM gyártók tartanak kézben. Utóbbiak ezáltal innovációs vezetőkké válnak és fölénybe kerülnek a beszállítókkal szemben.

A beszállítóknak meg kell találniuk az arany középutat: egyrészről nyereségesen kell működtetniük meglévő tevékenységüket, másrészről alkalmazkodniuk kell az iparágban végbemenő jelentős változásokhoz is. Ennek első lépése a lehetséges következmények számszerűsítése, ami lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy optimalizálják stratégiájukat és újszerű együttműködéseket alakítsanak ki. A stagnáló üzletágakról el kell dönteniük, hogy hosszú távon megéri-e működtetni őket vagy meg kell fontolniuk a bezárásukat. Általános ökölszabály, hogy agilis folyamatokra és aktív portfóliókezelésre van szükség

– tette hozzá Gábor Zoltán, a Deloitte Manufacturing csoportjának vezetője.