Komoly bajban van a magyar építőipar: ennek nagyon rossz vége lehet

Az építőipar úgy tűnt, sikeresen kijött a COVID utáni sokkhatásból, a 2021-es adatok optimizmusra adtak okot, a társas vállalkozások száma és a termelés volumene is sokat emelkedett. Azonban az egész gazdaságot érintő háború, energiaválság és ezek következményeként megjelenő magas infláció, kamatnövekedés hatása alól az építőipari szektor sem tudott kimaradni. Ugyan 3%-os növekedést a 2022-es évre még fel tudott mutatni, de a szektorban meglévő 2022-ben átlagosan 24,5%-os infláció is hozzájárult, hogy a december végi szerződésállomány 1,2%-kal mérséklődött. Az építőipari termelés legnagyobb vesztesei az egyéb építmények (pl. autópálya, út, híd, alagút, vasút), amelyeknél a megkötött szerződésállomány jelentősen csökkent. A januári építőipari teljesítmény nem csak az egy évvel korábbihoz, hanem a decemberihez képest is mérséklődött.

Az építőipari cégtrendre az elmúlt 5 évben a folyamatos cégszámnövekedés volt jellemző. Az építőiparban bekövetkező változást jelezheti, hogy a társas vállalkozások száma 2023 januárjában stagnált, és februárban is csak kis mértékű növekedést mutatott.

Az újonnan bejegyzett cégek száma több éves mélypontra zuhant januárban, és a februári adatok szezonális összehasonlításban szintén a megelőző évek legkisebb értékét adták. Az elmúlt 5 évben nem volt rá példa, mint ami 2023 januárban bekövetkezett, azaz, hogy kevesebb társas vállalkozás alakult, mint amennyi megszűnt. Az egyéni vállalkozói körben a hónap végén a szüneteltetett vállalkozók száma történelmi magasságba emelkedett februárban, meghaladta a 11 ezer főt, ami a szektorban lévő vállalkozók 13,7%-a.

2023 januárjában az építőiparban mindösszesen 328 cégalapítás került közzétételre (az elmúlt 5 év legalacsonyabb értéke), míg februárban 474, amelyek együttes értéke szezonálisan a legalacsonyabb az elmúlt 4 évben. Februárban 398 építőipari társas vállalkozás szűnt meg, ami magasabb volt az előző hónaphoz képest, és így az elmúlt 5 hónap trendje továbbra sem változott, azaz a törlések száma folyamatosan nőtt. A társas vállalkozók számának stagnálása, a kevés cégalapítás és a nem tömeges, sőt inkább alacsony megszűnések, valamint a szüneteltetett egyéni vállalkozói tevékenységek magas száma azt sugallja, hogy a vállalkozások a szektorban kivárnak. Várhatóan az elkövetkező fél év még sok bizonytalanságot tartogat, de a második félévre már sokkal optimistábbak az előrejelzések.

Jelenleg több mint 83,5 ezer egyéni vállalkozó működik az építőiparban, februárban ismét növekedett, ha kismértékben is a számuk, szemben a decemberi és januári trenddel. 2023 februárjában 774 építőipari egyéni vállalkozó lépett a piacra, ami lényegesen meghaladja az új társas vállalkozások számát. A társas vállalkozókhoz képest soknak tűnik az új egyéni vállalkozói szám, azonban az elmúlt 3 évben, februári összehasonlításban idén a legalacsonyabb az új belépők száma, ami teljesen szinkronban van a társas vállalkozásoknál megfigyelhető trenddel.

A társas vállalkozásoknál közzétett megszüntetésre irányuló eljárásoknál is vannak figyelmeztető jelek. Januárban 172, míg februárban 90 végelszámolási eljárás került közzétételre, ami a szezonalitási hatást is figyelembe véve magas értéknek számít, hiszen az elmúlt 5 év legmagasabb januári, (2020-at kivéve) februári értéke. Az induló kényszertörlési eljárások száma 275 volt februárban, ami közel fele az előző évi hasonló időszakinak, viszont a szezonális hatást nézve normálisnak mondható. A felszámolási eljárások száma viszont továbbra is magas, 303 februárban, ami a szezonális szintnek a 3-4-szerese, azaz ez az érték sajnos tartósan magasan ragadt. Mivel a felszámolási eljárás legtöbb esetben kifizetetlen számlákkal hátrahagyott cégeket és potenciális lánctartozásokat jelent, így ez semmiképp nem jó hír az ágazat szereplői számára.

Az OPTEN – Cégfluktuációs Index (CFI – az adott időszak alatt törölt és alapított cégek számát viszonyítja az időszak elején rendben működőkhöz képest) februárra vonatkozó értéke az építőiparban országosan 18,77 százalék volt. Vármegyei szinten nézve az Opten–CFI Veszprém, Tolna és Fejér vármegyékben érte el a legalacsonyabb értékeket, míg a legmagasabb fluktuációt Budapest, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád vármegye produkálta.