Egy kényes döntés: visszavásárolhatom?

Mint arra a BusinessWeek cikke, illetve az abban felsorakoztatott esetek is rávilágítanak, az egyszer volt cégtulajdonosok hajlamosak abba a hibába esni, hogy egyáltalán nem racionális, hanem érzelmi okokból vásárolják vissza későbbiekben cégüket.

Sokan csupán azért vásárolják vissza a vállalkozást, mert úgy érzik, hogy az új tulajdonosok nem úgy kezelik a céget, ahogyan az megfelelő lenne, vagy magas áron tudták értékesíteni és most olcsón vissza tudnák vásárolni, vagy csak szimplán képtelenek a kötelék megszüntetésére.

Ugyanakkor sosem szabad elfeledkezni arról, hogy a vállalkozás visszavásárlása meglehetősen veszélyes és kockázatos lehet, amennyiben a szívünkre és nem az eszünkre hallgatunk.

Hogy miért is? A visszavásárolt cégek tulajdonosainak gyakran már közép-, netán nagyvállalathoz illő költségmérettel kell szembesülniük, emellett valószínűsíthető, hogy több alkalmazottat is kell irányítani, mint az értékesítés előtt. Sőt, az is előfordulhat, hogy az értékesítéskor még meglévő vásárlói bázis már elpártolt tőlünk, újra kell építeni a vállalkozás hírnevét.

A legelső dolog, amit szem előtt kell tartanunk, az az, hogy valószínűleg az egykori vevők azért szeretnének megválni a cégtől, mert az nem hozta a vele kapcsolatosan felállított várakozásokat. Ha mégis a visszavásárlás mellett döntünk, legelőször azt kell mérlegelni, hogy mennyit ér a vállalat.

No természetesen nem az eszmei értékről van szó, hanem egy, a pénzügyi, gazdasági adatok alapján felállított értékről. Erről nem árt tájékozódni, hiszen mióta utoljára láttuk cégünk beszámolóját, nagy eséllyel változtak meg annak számai. Emellett azt is ki kell találni, hogy mekkora adósság kell ahhoz, hogy a cégvásárlás megtörténhessen.

Gyakran előfordul az alkufolyamat során, hogy végül kevesebb pénzt kell adni a társaságért, mint amennyire előzetesen számítottunk, hiszen általában a nagy cégek, ha már a vállalkozás értékesítése mellett döntöttek, szeretnének minél hamarabb túladni rajta, és nem a haszonszerzés a cél.