Megszólalt a klímakutató: sokkal kevesebb időnk lehet hátra, mint gondoltuk

A 2026-os nyár rendkívülinek bizonyult, hiszen rekordokat döntő hőhullámok és csapadékmentes időszakok váltották egymást. A vasúti sínek deformálódtak, a közlekedés akadozott, a terméshozamok drasztikusan estek, a gazdák pedig már a jövő évi élelmiszerellátás miatt aggódnak. A szakértők egy része szerint mindez jól illeszkedik a melegebb és szárazabb nyarakról szóló, régóta ismert előrejelzésekbe, Tim Palmer klimatológus szerint ugyanakkor ez a magyarázat önmagában nem állja meg a helyét.

A klímaváltozás úgynevezett termodinamikai hatása valóban jól ismert és egyszerű fizikán alapul. A melegedő légkör több vízgőzt képes megtartani, ezért télen az alacsony nyomású légköri képződmények több csapadékot szállítanak, nyáron viszont az Egyenlítő és a sarkvidékek közötti hőmérséklet-különbség csökkenése miatt felerősödik a kiszáradás.

Az idei nyár szélsőségeit azonban nem ez váltotta ki, hanem egy tavasz végétől Nyugat-Európa fölött megrekedő, rendkívül tartós anticiklon, amely elterelte a kontinensről a csapadékot hozó időjárási rendszereket.

Palmer szerint két lehetséges forgatókönyv létezik:

• Az első alapján a tartós anticiklon az éghajlat belső, kaotikus változékonyságának a része, és nincs közvetlen köze a globális felmelegedéshez. Ebben az esetben 2027 nyarán jó eséllyel a megszokotthoz közelebbi légköri cirkulációra számíthatunk.
• A második, jóval aggasztóbb lehetőség szerint a klímaváltozás már nem csupán a légkör termodinamikáját, hanem a dinamikáját is módosítja, vagyis átírja a futóáramlások és az anticiklonok kialakulását meghatározó cirkulációs mintázatokat. A megfigyelési adatok arra utalnak, hogy a tartós nyári anticiklonok valóban egyre gyakrabban jelennek meg, ami közvetlen összefüggésben áll a globális átlaghőmérséklet emelkedésével.

Szélsőséges esetben elképzelhető, hogy a légköri dinamika hamarosan átlép egy kritikus billenőpontot, amikortól kezdve a tartós anticiklonok szinte minden nyáron állandósulhatnak. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy-két évtized alatt alkalmazkodjunk, hanem azonnali cselekvésre van szükség.

– mondta el a szakértő.

Palmer elismeri, hogy a jelenlegi átfogó klímamodellek nem támasztják alá ezt az elméletet, de rámutat arra is, hogy ugyanezek a modellek a 2026-ban megfigyelt tartós anticiklont sem tudták megfelelően szimulálni. Ennek oka valószínűleg az, hogy nem rendelkeznek a légkör turbulens kölcsönhatásainak leírásához szükséges térbeli és időbeli felbontással.

Mindehhez további bizonytalanságot teremt, hogy éppen egy El Niño-jelenség van kibontakozóban. A trópusi Csendes-óceán felmelegedésének hatása Európában és Nagy-Britanniában elsősorban télen érvényesül. Kezdetben az átlagosnál csapadékosabb tél várható, később azonban a folyamat szárazabbá válhat.

Ha a tél végül a szokásosnál kevesebb csapadékot hoz, a víztározók nem tudnak feltöltődni a következő nyárra, ami súlyos következményekkel járhat.

Palmer évek óta amellett érvel, hogy a világ klímakutatási központjainak egyesíteniük kellene emberi és számítástechnikai erőforrásaikat egy ultra nagy felbontású globális modell megépítéséhez. Emellett a szakértő szerint azonnali gyakorlati intézkedésekre is szükség van. A kormányzati szerveknek sürgősen meg kell vizsgálniuk azokat a vészhelyzeti lépéseket – beleértve akár a tengervíz-sótalanító üzemek építését is –, amelyekkel fel lehet készülni arra az eshetőségre, ha a 2026-os aszályhoz hasonló időjárás 2027-ben megismétlődne.

Magyar összeomláskutató a Pénzcentrumnak: a polikrízis már elkezdődött

Az elmúlt évek hőhullámai, aszályai és erdőtüzei Európában már olyan körülményeket teremtettek, amelyeket sokan az emberi alkalmazkodóképesség határaként élnek meg. A sorra megdőlő melegrekordok idején nehéz elképzelni, hogyan lehetne ennél lényegesen szélsőségesebb körülmények között fenntartani a ma megszokott életet, az infrastruktúrát vagy akár a gazdaság zavartalan működését. A jelenlegi folyamatok alapján azonban éppen erre kell felkészülni.

Erről beszélt korábban a Pénzcentrumnak egy interjúban Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutató. Értékelése szerint az úgynevezett polikrízis már elkezdődött, csak még annak korai szakaszában járunk. A természeti rendszerek egyensúlyának felborulása azért különösen fontos, mert a gazdaság, az élelmiszer-termelés, az energiaellátás és végső soron a társadalom működése is ezektől a rendszerektől függ. Közép- és hosszabb távon ezért éppen az ökológiai változások következményei jelenthetik a legsúlyosabb problémát.