Vidéken a legjobb élni, nem a városban? Az nem olyan biztos: súlyos a magyar falvak helyzete

A Pénzcentrum rendszeresen foglalkozik demográfiai témákkal, az utóbbi időben a belső vándorlási statisztikák, lakossági számadatokból az derült ki: az utóbbi évek trendje, hogy a lakosság a városokból községekbe áramlik. A szuburbanizációs trend hátterében sokféle tényező áll: például a nagyobb mobilitás, javuló infrastruktúra, az alacsonyabb ingatlanárak, a növekvő távmunka lehetőségek. A szuburbanizáció pedig öngerjesztő folyamat is: minél többen költöznek vidékre, annál többeknek tetszik meg a vidékre költözés gondolata. De valóban olyan jó vidéken, faluban élni? Mutatunk néhány statisztikát, ami segít körüljárni a kérdést. 

Az Eurostat adatbázisai Magyarországról is tartalmaznak olyan részletes statisztikákat, melyek egyes mutatókat a lakóhely urbanizációs szintjén is vizsgálnak. Ezekből az adatbázisokból gyűjtöttünk olyan adatsorokat, amelyek a magyar nagyvárosok, kisvárosok és falvak lakosságának helyzetét mutatják meg: milyennek érzik az egészségüket, milyen anyagi helyzetben vannak, milyenek a lakhatási körülményeik, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak. Egyes területeken óriási különbség adódik vidékiek és városiak között. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Szabályosan kiürül az ország keleti fele: tömegek menekülnek ezekből a falvakból, városokból

A megyeszékhelyek közül számszerűen Miskolcról hiányzik a legtöbb lakos, és a csökkenés arányaiban is jelentősebb, mint a többi, nagyobb lakosságszámú városban.

A városiaknak jobb az egészségi állapota

Úgy tűnik, hiába a friss levegő, madárcsicsergés, stb. a városokban mégis jobbnak értékeli a lakosság saját esgészségét. A friss adatok szerint 2024-ben a teljes magyarországi lakosság 16,7 százaléka érezte nagyon jónak, 47,7 százalék jónak az egészségét - 2023-hoz képest történt tehát némi elbillenés a semleges, illetve rosszabb egészségi állapot irányába. Az utóbbi évtizedben a legjobbnak 2021-ben érezte a lakosság az egészségét, és általánosságban elmondható, hogy a rossz és nagyon rossz értékelések jelentősen csökkentek 2015 óta.

A nagyvárosokban élők 68,7 százaléka, a kisvárosok, elővárosok, agglomerációs térségek lakóinak 62,7 százaléka, a falvak, tanyák 61,9 százaléka értékelte jónak vagy nagyon jónak a saját egészségét 2024-ben. Amíg a nagyvárosokban e téren stagnálás látszik 2023-hoz képest, addig a kisebb városok, városias térségekben 2,5 százalékpontos csökkenés, a falvakban minimális javulás érhető tetten.

Azt fontos kiemelni, hogy az egészségi állapot összefüggést mutathat számos más olyan tényezővel, amely miatt adja magát, hogy a városi lakosság egészsége jobb lesz, mint a vidéken élőké (ha a vidéket most a "városoktól távoli hely" értelemben használjuk). Ilyen például a jobb anyagi, jövedelmi helyzet a városokban, a magasabb iskolázottság, az ellátásokhoz való hozzáférés magasabb szintje. Tehát ez a különbség nem a lakóhely jellegéből fakad feltétlenül, hanem valószínűbb, hogy a közvetett okokból.

Jelentősek a bérkülönbségek

Amíg 2024-ben a nagyvárosokban a kiigazított éves nettó fizetés 4 millió 291 ezer forint volt - az havi 358 ezer forint -, addig a kisebb városok, városias térségekben 3 millió 582 ezer - havi 298 ezer forint -, falun pedig 3 millió 204 ezer forint - vagyis havi 267 ezer. Vagyis a nagyvárosi és falusi nettó átlagbér között cirka 91 ezer forintos különbség adódott tavaly. 2023-ban ez a különbség 74 ezer, 2022-ben még csak 44 ezer forint volt.

Ez alapján sem meglepő, hogy vidéken sokkal nagyobb arányban fenyegeti a lakosságok az elszegényedés kockázata, mint a városokban élőket. 2024-ben a falvak, tanyák lakosságának ötödét fenyegette az elszegényedés! Ehhez hasonló adatot 2015-2016-ban láthattunk csak - viszont akkor még eltért a számítás módja, jelentősen több lakost számoltak falusi, tanyasi lakosnak, mint 2017 után.

Tényleg élhetőbb vidéken lakni?

Rengetegen döntenek a nagyobb városból kiköltözés mellett azért, mert a városon belül "kiárazódtak" az ingatlanpiacról, nem engedhetik meg maguknak a vásárlást. Csakhogy a megfizethető lakhatás már lassan az agglomerációban sem elérhető, a frekventált falvakban - akár falusi csok segítségével is - jóval nehezebb vásárolni. Ez a tendencia évről évre hullámzik: amikor a rezsiválság leszorította a korszerűtlen többgenerációs falusi ingatlanok árát, ismét jobb helyzetbe kerültek a falvakban vásárlók, de ez sem tartott sokáig. A "városi csok" kivezetése, az infláció elszállása 2022-től, a magas hitelkamatok befagyasztották a városi ingatlanpiacot is egy időre, de már kezd múlni a kivárás időszaka.

Ez a hullámzás megmutatkozik abban a statisztikában is, amely azt mutatja meg, hogy mikor hol jelent nagyobb terhet a lakhatás. Fontos, hogy itt mindenféle havi lakhatási költség - lakáshitel kamatok vagy bérleti díj, adók, közüzemi díjak, javítási/karbantartási kiadások, biztosítás - beletartozik a "lakhatás" összegébe. 2024-ben a nagyvárosokban a lakosság 11 százalékának vitte el a nettó jövedelmének több mint 40 százalékát a lakhatási költség, míg a kisvárosokban, falvakban kb. 7 százalékot érintett súlyosan a lakhatás költsége.

Ha megnézzük az idősort, 2023-ban még jóval kiegyenlítettebb volt a helyzet, 2022-ben pedig az agglomeráció és a kisvárosok lakossága volt legnagyobb mértékben érintett a súlyos lakhatási költségekben. 2021-ben mindenhol 3 százalék alatt volt még az érintettek aránya.

Érdekes változás továbbá az is, hogy hol él a lakosság jelentősebb része a szükségleteinek nem megfelelő méretű ingatlanban. Ez jelentheti egyrészt, hogy túl sokan laknak túl kevés négyzetméteren, kevesebb szoba van a lakásban, mint a lakószám alapján az indokolt lenne. Másrészt azt is jelentheti, hogy túl nagy házat kell fenntartania túl kevés embernek, például egy idős kisnyugdíjas egyedül lakik egy sokszobás nagypolgári lakásban, amit télen alig tud kifűteni. Természetesen a túlméretezett ingatlan előfordulhat akkor is, ha valaki olyan tehetős, hogy villában lakjon, de ez a ritkább eset.

Azt gondolhatnánk, a többgenerációs, túl nagy ingatlanok inkább vidéken jellemzőek és a túlzsúfoltság inkább a nagyvárosban, mégsem így van. Az elmúlt évek statisztikái szerint (itt 2018-tól változott a számítás módszertana) jellemzően inkább a falvak és kisvárosok lakossága élt nagyobb arányban túlzsúfolt ingatlanokban - 2023-ra és 2024-re a falvak lakosságának már az ötöde volt érintett! Mindeközben 2018-tól 2021-ig az volt a jellemző, hogy a nagyvárosok lakossága kisebb arányban él a szükségleteit meghaladó ingatlanokban, de 2022-től megfordult ez a trend.

Rosszabb a vidéki fiatalok helyzete

Végül, ha megvizsgáljuk, hogy a nagyvárosi, kisvárosi vagy falusi fiatalok helyzete a kedvezőbb, azt láthatjuk, hogy a mutatók ebben a sorrendben romlanak. 2024-ben, amíg a nagyvárosban élő 18-24 évesek 72,4 százaléka vett részt oktatásban, a kisvárosok, agglomeráció fiataljainak 59,4 százaléka, a falvak fiataljainak 45,7 százaléka.

Azok aránya, akik nem vettek részt oktatásban, és nem is dolgoztak, a nagyvárosokban 4,7 százalékos volt, míg a kisebb, városias térségekben 9 százalék, falun 15,3 százalék. Ez jelentős különbség, ami árulkodik a fiatalok elhelyezkedési nehézségeiről vidéken, ami összefügghet a képzetlenséggel is, de a munkalehetőségek hiányával is. A foglalkoztatottak aránya szintén a nagyvárosiak körében volt a legmagasabb, ha a 15-34 éves korosztályt vizsgáljuk, a falvakban ez a mutató is csak 70 százalékos volt.

A fenti statisztikák alapján természetesen nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy városban vagy vidéken jobb-e az élet. Az viszont kitűnik belőle, hogy a falusi lehetőségek korlátozottsága negatív hatással van az anyagi helyzetre, az egészségi állapotra, a fiatalok helyzetére. A jelenleg zajló szuburbanizációs folyamatok, a kormány fellépése a falvak elnéptelenedése ellen hathat olyan irányba, hogy megváltozik a vidéki élet azáltal, hogy a városi lakosság falvakba áramlik, alapvetően viszont a gyökeres változáshoz az infrastruktúra fejlesztése (leépülésének megállítás), a munkahelyteremtés, az alapvető szolgáltatása biztosítása vezethetne. A vidéki élet romanticizálása inkább hátráltatja a fejlődést, csak elfedi a problémákat, amelyek a falvak elnéptelenedését okozzák.