Egyre több magyar költözik a semmi közepére: milyen életet élnek itt?

Több mint tíz éve a tanya jelenti az otthont Kovács-Wölfinger Diána és családja számára, holott a kétgyermekes családanya jogász végzettségű szerettei körében nem igen tudott kapcsolódni a vidéki, tanyasi élethez.

Kilógtam a sorból. Talán a dédszüleim genetikája köszön vissza bennem, akik egyszerű parasztemberek voltak egy somogyi kis faluban

– találgatta a vidék iránti elhivatottság okát a mártélyi hölgy. Végül az igazi áttörést mezőgazdasági végzettsége hozta el az életébe, amikor igazán közel került a kertészethez és az állattartáshoz, habár azt is hozzátette, hogy az iskolában inkább a nagyüzemi termelési rendszerek tudásanyagát adják át, így a háztáji gazdálkodás csínját-bínját már saját bőrén tapasztalva sajátította el. Így lett a vonzalomból igazi szívügye a tanya, és habár világéletében városi lány volt, a húszas évei végén, messzire költözve a fejéri megyeszékhelyéről, egy addig soha nem látott vidéken vásárolt tanyán telepedett le.

Hozzá hasonlóan a most már fülöpházi Kandikó Judit Alma és párja egykor a városban kereste a boldogságot, viszont szabadidejüket már akkoriban is a természetben töltötték, és baráti körük is leginkább a vidéki, tanyasi közegből került ki.

A városhoz csak a munkánk és az akkori albérletünk kötött. A tanyára költözés lehetőségével végre nem függtünk főbérlőktől, nem voltak kellemetlenkedő szomszédok, és egész egyszerűen úgy éreztük, végre levegőhöz jutunk

– magyarázta 8 éves tanyára költözésük okait Judit.

Ha még többet akarsz megtudni az itteni életről, akkor olvasd el a HelloVidék teljes cikkét!