Tovább gyűrűzik az azbeszt-botrány: óriási bajt okozhatnak az önkormányzatok - mi lesz így a lakosággal?

Az elmúlt tíz év során körülbelül 1,4 millió tonna kőzúzalék érkezett Ausztriából Magyarországra. Jóllehet a teljes mennyiségnek csak egy része szennyezett, a gyanú szerint az olcsó építőanyagból – különösen a rohonci bányából származó szállítmányokból – a legtöbb nyugat-magyarországi vármegyébe jutott. A probléma először Szombathelyen kapott nagyobb nyilvánosságot, mára azonban Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron vármegye kormányhivatalaihoz is több száz bejelentés érkezett. A gyanús helyszínek között forgalmas útszakaszok, parkolók, magánudvarok és kocsibeállók egyaránt megtalálhatók, a független laboratóriumi vizsgálatok pedig az esetek túlnyomó többségében igazolják az azbeszt jelenlétét.

A kőzetben található azbeszt önmagában még nem jelent veszélyt, ám ha a forgalom hatására felaprózódik és porzik, a levegőbe kerülő rostok belélegzése súlyos egészségkárosodáshoz vezethet. A helyi döntéshozók a lakosság megnyugtatása érdekében igyekeznek gyorsan intézkedni, így például sebességkorlátozásokkal, a felületek locsolásával, kalcium-kloridos nedvesítéssel vagy akár aszfaltozással próbálják megakadályozni a porzást, de arra is volt példa, hogy egyszerűen munkagépekkel és lapátokkal kezdték el felszedni a zúzott követ.

A környezetvédelmi és azbesztmentesítő szakértők ugyanakkor egybehangzóan állítják, hogy ezek az eljárások kifejezetten károsak, és csupán hamis biztonságérzetet nyújtanak. A markológépes felszedés például akár többezerszeres határérték-túllépést is előidézhet a levegőben szálló por koncentrációjában. A nedvesítésre használt ragacsos kalcium-kloridot a cipőtalpakon a lakásokba is be lehet hordani, a leaszfaltozás pedig csupán elodázza a problémát. Ha ugyanis a burkolat egy csőtörés vagy az idő múlása miatt megsérül, a veszélyes rostok újra a felszínre kerülnek, ráadásul a bitumennel kevert kőzúzalék későbbi felszedésekor már kétszer annyi veszélyes hulladékot kell majd ártalmatlanítani, ami jelentősen megdrágítja a munkálatokat.

A szakértők szerint a lakókörnyezetben az egyetlen elfogadható megoldást a végleges és szakszerű elszállítás jelenti. A hagyományos, rendkívül lassú zsilipes módszer helyett ma már létezik olyan komplex, zárt rendszerű technológia, amely biológiailag lebomló hab és ipari, HEPA-szűrős porszívóautók alkalmazásával pormentesen, közvetlenül a szállítózsákokba szippantja fel a veszélyes anyagot. Emellett felmerült az is, hogy a szennyezett kőzetet hibás termékként vissza kellene szállítani az osztrák bányaudvarokba, kötelezve erre a forgalmazót.

Az egyre türelmetlenebb lakosság és a szakszerűtlen helyi beavatkozások miatt a szakemberek mielőbbi központi fellépést sürgetnek, és konkrét szakmai javaslatokkal várják a kormányzat megkeresését. A kármentesítés pontos költségvetése a rengeteg érintett helyszín miatt egyelőre megbecsülhetetlen, de az bizonyos, hogy sok milliárd forintos tételről van szó. Csupán Szombathelyen mintegy 3,6 milliárd forintra becsülik a mentesítés költségeit. Bár a kormányzat jelezte, hogy a munkálatokat a költségvetés tartalékainak terhére finanszírozzák majd, a konkrét intézkedések megkezdése rendkívül sürgető, mielőtt a lakosok maguk kezdenének bele a szennyezett anyag veszélyes, házilagos eltávolításába.

Címlapkép: MTI/Filep István