Milliókat érő kincsek lapulnak sok magyar padlásán: nem is sejtik, hogy sztárbefektetésről van szó

Az elmúlt évek gazdasági bizonytalansága sokakat újra és újra ugyanarra a kérdésre kényszerített: mibe tegyük a pénzünket, hogy ne csak megőrizzük, hanem gyarapítsuk is az értékét? A klasszikus válaszokat jól ismerjük: ingatlan, arany, állampapír – nem véletlen, hogy a Pénzcentrum szavazásán is ezek végeztek az élen.

De a befektetések világa ennél jóval színesebb, és vannak olyan területek, amelyekről kevesebb szó esik, pedig sokszor szó szerint a szemünk előtt, a saját otthonainkban lapulhatnak. Gondolhatunk itt műtárgyakra, festményekre, antik tárgyakra vagy akár egy régi örökségből előkerülő különlegességre.

A kérdés az, hogy vajon mennyire számít reális befektetési formának a műtárgy Magyarországon, hogyan alakult a piac az elmúlt években, és kiknek érdemes egyáltalán ezzel foglalkozni? Cikkünk során a November Gallery vezetői, Várkonyi Ádám és Földvári Zoltán segítettek eligazodni a témában. Földvári Zoltánnal egyébként már készített néhány évvel ezelőtt nagyinterjút a Pénzcentrum, akkor a magyar kulturális intézmények piaci helyzetét jártuk körbe.

A szakértők ezúttal elmondták: gazdasági környezet, különösen a magas infláció, sokak döntését befolyásolja. Ugyanakkor:

Az igazán kvalitásos műtárgyak iránti kereslet a külső körülményektől függetlenül mindig jelentős, hiszen ebből a kategóriából sosem áll rendelkezésre elegendő, és gyűjtői és befektetői szempontból is ezek a tárgyak a legkiválóbbak.

– hívták fel rá a figyelmet a November Gallery szakértői.

Ez a helyzet nemcsak a milliókért elkelt remekművekre igaz. A műfajok széles skáláján – festmények, grafikák, szobrok, régi könyvek, kerámiák vagy akár plakátok – mindenhol megvan a maga „krémje”. Aki pedig befektetőként szeretne sikereket elérni, annak nem árt, ha hosszú távban gondolkodik, és komoly tudással közelít a piachoz.

Trendek és realitások

Felívelő trendekről sokszor hallani alternatív befektetési formák esetében, de a műtárgyaknál árnyaltabb a kép. A szakértők szerint:

A műgyűjtés hazánkban ma még kevésbé széles körben elterjedt, külső szemlélők számára talán kissé misztikus világ, és a tárgyak likviditása sok esetben alacsonyabb, mint az említett eszközöké... A biztos kezű befektetők esetében mindenképpen igaz, hogy értékálló és előnyös lehet.

Vagyis: a műtárgyak nem feltétlenül azonnal eladható eszközök, de aki türelmes és jól választ, annak bőven hozhatnak nyereséget.

Hosszú táv kontra gyors haszon

A műtárgyvásárlás jellemzően hosszú távú játék. A legtöbb befektető öt-tíz, de akár húsz évre is előre tekint. Ennek ellenére vannak gyors sikertörténetek is.

„Természetesen gyakran előfordul, hogy valaki a gyorsan realizált haszonnal értékesít egy műtárgyat, napokon vagy heteken belül. Ez utóbbi inkább a kereskedőkre jellemző.” – tették hozzá.

Új sztárok a piacon

Vannak korábban elhanyagolt gyűjtési területek, amelyek iránt nagyon sokat nőtt az érdeklődés az utóbbi években, és ez a trend minden bizonnyal folytatódni is fog.

Példaként említik a szakértők, hogy a régi plakátok és művészi kerámiák iránti kereslet robbanásszerűen nőtt, de a festészetben is mindig akadnak új felfedezések. Előfordul, hogy egy alig ismert életmű néhány év alatt széles körben ismertté válik, és jelentős értéknövekedést hoz a tulajdonosoknak.

Luxus vagy elérhető szenvedély?

Gyakori tévhit, hogy műtárgyat csak a leggazdagabbak vásárolhatnak. Valójában a belépési küszöb jóval alacsonyabb.

Már néhány száz forintért, túlzás nélkül, lehet műtárgyat vásárolni bolhapiacokon, ócskásnál vagy az interneten, és a határ persze a csillagos ég.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagy befektetési potenciállal bíró darabok könnyen megszerezhetők lennének. De aki nemcsak anyagi hasznot, hanem személyes örömet is keres, az bármilyen árszinten találhat magának kincseket.

EZ IS ÉRDEKELHET

Vagyonokat érő edények, bútorok lapulhatnak sok magyar pincében, padláson: ezeket keresik a gyűjtők

A műtárgyak ára az inflációtól függetlenül mozog, így az antik piac forgalmát kevésbé befolyásolja egy esetleges gazdasági válság.

A régi „aranykor”

Sokan hallottak már olyan történetekről, amikor valaki alig néhány ezer forintos kezdőtőkével indult, néhány év alatt pedig komoly műtárgykereskedő vált belőle. Valamilyen szinten ma is járható ez az út, ha valaki rengeteget tanul, emellett nagyon szorgalmas és kitartó, de azt érdemes tudni, hogy az igazán kiemelkedő műtárgyak - néhány kivételes esettől eltekintve - mindig relatíve drágák voltak, már a keletkezésük idején is – hívták fel a figyelmet a November Gallery-nél.

Az 1960-as évektől az 1990-es évekig tartott az a különleges időszak, amikor nagy bőségben bukkantak fel minőségi műtárgyak, sokszor ma már nagyon alacsonynak tűnő árakon. Valószínűleg egyszeri alkalom volt a történelemben.

Azok, akik ekkor kezdték, behozhatatlan előnyre tettek szert.

Rejtett kincsek a háztartásokban

Érdemes megemlíteni: Magyarországon több ezer háztartásban lehetnek olyan műtárgyak, amelyeknek a tulajdonosai sincsenek tisztában az értékével. Sok esetben hagyaték, öröklés vagy egyszerű „padláslelet” révén kerülnek elő a kincsek.

Milyen stílus most a sláger?

Bár általános trendeket nehéz kijelölni, két stílus biztosan kiemelkedik: az art deco és a szecesszió. Az előbbi mindig stabilan népszerű, az utóbbi pedig az elmúlt időszakban újra reneszánszát éli. A műtárgypiac tehát nemcsak a leggazdagabb gyűjtők kiváltsága.

Lehet befektetés, lehet szenvedély, de legfőképp olyan terület, ahol a tudás, a türelem és a jó szem többet ér, mint a gyors haszon utáni hajszolás.