Mi lesz velünk, ha nyugdíjba megyünk? Aggasztó a kép...

Napjainkban egyre nagyobb a szerepe az egyéni megtakarítási formáknak, ha az emberek a nyugdíjas éveikre való megtakarításban gondolkodnak. Azonban annak meghatározása, hogy mekkora a szükséges megtakarítása egyáltalán nem könnyű feladat, tulajdonképpen nem is lehetséges a teljes bizonyossággal történő kikalkulálás. Honnan is tudhatná egy átlagos halandó, hogy mennyi ideig fog élni, mennyibe fognak kerülni az egészségügyi kiadásai, s egyáltalán hogyan hat az infláció a megtakarításaira?

Ez a kérdés gyakorlatilag előre is vetíti a legfőbb kockázati faktorokat, melyeket figyelembe kell, illetve ajánlatos venni a nyugdíjra való tervezés során. Szerencsére eme nehéz feladat kiszámítása áthárítható másra, így például az egyes biztosító társaságokra, akik rendkívül változatos termékpalettával állnak az öngondoskodásra vágyók rendelkezésére.

Demográfiai probléma

A világon egyre több országban merül fel a társadalom elöregedése, mint probléma. Ez a folyamat két másik eredője, ez a várható élettartam növekedése és a csökkenő születési ráta. Míg 1955-ben Európában a születéskor várható élettartam csupán 66 év volt, 2005-ben ez már 74 évre emelkedett. A különbség még inkább szembetűnő a fejlődő gazdaságokban, hiszen például Kínában a várható élettartam ugyenezen időszak alatt 45-ről 73 évre emelkedett, Indiában pedig 40-ről 65 évre.

Ennek, valamint a csökkenő születésszámnak köszönhetően egyre növekszik a nyugdíjasok aktív dolgozókra vetített aránya. A Swiss Re előrejelzése szerint 2000-ről 2050-re ez a ráta Észak-Amerikában 19-ről 35 százalékra, Európában 22-ről 48 százalékra és Ázsiában 9-ről 27 százalékra fog növekedni.

Nem vagyunk elég előrelátóak

A Sigma a nyugdíjrendszerek három pillérét különbözteti meg. Az első pillér az állam által működtetett kötelező elem, a második a vállalati megtakarítások rendszere, a harmadik pillér pedig a teljesen önkéntes, különböző megtakarítási, befektetéseken keresztül történő, nyugdíj-célú megtakarítás.

Ez utóbbi rész aggodalomra ad okot abban a tekintetben, hogy az emberek hagyományosan nem tesznek eleget félre önkéntesen. Mindez pedig azért lényeges, mivel az egyes államok kormányai felismerték, hogy a demográfiai változásokkal nem tud szembenézni egy felosztó-kiróvó rendszer, ezért a nyugdíjakkal kapcsolatos kockázatokat az egyénekre hárították. Így azokban az országokban, ahol van vállalati nyugdíjrendszer ott a munkáltatókra is, míg másutt teljesen az egyének kezébe helyezték jövőjük sorsát, akik persze csak igen nehezen tudnák azt meghatározni, hogy mennyit kell félretenniük ahhoz, hogy a megfelelő életszínvonalat biztosítani tudják még azután is, hogy abbahagyták a munkavégzést.

Egy logikus válasz a demográfiai, és a nyugdíj-rendszerek változtatására az volna, hogy az emberek természetszerűen emelni kezdenék megtakarításaikat, ez azonban nem így történik, mint azt az alábbi táblázat is mutatja.

Nyugdíj és amivel segíteni lehet rajta

Az OECD becslései szerint egy átlagos (medián) jövedelemmel rendelkező, 20 éves korában dolgozni kezdő a hivatalos nyugdíjazási kor elérését követően a nyugdíjazás előtti jövedelmének 40-60 százalékát fogja majd tudni megkapni, miközben szakértők szerint a kívánatos arány 70 százalék lenne. Az alábbi ábra is ezt mutatja az egyes országokban. Világos kékkel azon csoportot mutatják, amely az átlagjövedelem felét kapja, szürkével azokat, akik jövedelme átlagos, s sötétkékkel azokat, akik az átlagjövedelem kétszeresét keresik.