Kevés pénzzel a műkincspiacon - Semmi sem lehetetlen...

A műkincsalap azonban főleg azoknak a közepes nagyságú vagyonú befektetőknek lenne hasznos, akiknek így elérhetővé tenné az igen szép hozamokkal kecsegtető műtárgybefektetést. A tízéves futamidejű, 2004-ben létrehozott londoni The Fine Art Fund tavaly 59,47 százalékos hozamot ért el, míg a magyar műtárgypiacon az árak tíz év alatt négy-hatszorosukra emelkedtek. Az alapokon keresztül elérhetővé válna a műtárgypiac azoknak is, akik egymaguk nem tudnak jelentősebb műveket megvásárolni, vagy ha egy-két alkotásra tudnak is áldozni, inkább több művész munkáit tartalmazó, ezért kevésbé kockázatos anyagba invesztálnának, arra pedig végképp nincs pénzük, hogy különböző művészeti korszakokat felölelő (ezért a divathullámok miatti ármozgásoknak kevésbé kitett) festményportfóliót építsenek ki.

A The Fine Art Fund tőkéjének 30-35 százalékát klasszikus művekbe, 10-20 százalékát impresszionista festők alkotásaiba, 15-20 százalékát modern művészekbe, 30-40 százalékát 1960 és 1985 között alkotó kortársakba, 5-10 százalékát pedig a legkockázatosabb, de legnagyobb hasznot ígérő ma alkotó kortársak műveibe fekteti be. Ilyen portfólió összeállításához egy-egy befektetőnek tetemes vagyonra lenne szüksége.

A műtárgyak piaca ráadásul sokkal kevésbé likvid, mint más befektetési formáké egy ilyen alap viszont csökkenti annak a kockázatát, hogy egy művet a következő negyedévben megtartott aukción csak nyomott áron lehet eladni. A műtárgy mint befektetés kiválóan kiegészít egy kötvényekből és részvényekből álló befektetési portfóliót, a műalkotások hozamát mérő Mei/Moses index például semmilyen összefüggést nem mutat a részvény- és kötvénypiacokkal, gazdasági válságok vagy háborúk idején viszont kiemelkedően jól teljesít. A műkincsek áremelkedése ilyenkor ellensúlyozza a többi befektetés negatív hozamát.

A hazai tőkepiaci törvény a befektetési eszközök között nem sorolja fel a műkincset, ezért egyelőre valóban nem lehet műkincsekbe fektető alapot létrehozni. Létezhet azonban olyan alap, amely egyfajta kockázatitőke-alapként, cégekbe fektet be, olyanokba, amelyek a műkincseket birtokolják. A műkincsalapok valójában külföldön is így működnek. A The Fine Art Fund londoni befektetési alapkezelője jogilag offshore cégek számára veszi a festményeket. A The Fine Art Fund befektetői ezekben az offshore cégekben szereznek tulajdonosi hányadot. - A cégforma hasonló a magyarországi betéti társaságokhoz, ahol az alapkezelő cég a beltag, a befektetők a kültagok. Az alap futamidejének lejártakor a vállalkozást jogilag felszámolják, és a tagok befektetésük arányában részesednek az eladott műtárgyak hozamából.

Ez a forma azonban Magyarországon nem tudna működni, mert ha például egy befektető eladja részesedését, taggyűlést kellene összehívnia a cégnek, a többi tulajdonos pedig elővásárlási joggal élhetne.

Műkincsalap hiányában a pénzesebb magyar érdeklődőknek marad a műtárgyvásárlás, amikor viszont egyedül viseli az értékbecslés, tárolás, őrzés, restaurálás, biztosítás díját.

A londoni The Fine Art Fund meg tudta oldani azt is, amitől a szakemberek itthon tartanak. Olyan négyszintű döntéshozatali rendszert alakított ki, amelyben az alap műkincsvásárlóit és alapkezelőit is ellenőrzik, így nincs bennfentes kereskedelem, és a galériások sem tudják a máshol el nem adható portékákat kis protekcióval betolni az alapba. A művészeti tanácsadókat és alapkezelőket ráadásul csak a futamidő lejárta után, az alap hozamából fizetik ki. Ez a rendszer persze költséges, hiszen sok szakértőt kell foglalkoztatni.