Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem!

jelöléseit igyekszünk bemutatni a mögöttes módszertan ismertetésével.

Magyarországon is egyre több olyan nemzetközi alap kapható, ami rendelkezik a Standard & Poor’s, vagy a Morningstar besorolásával. Ezek megkönnyíthetik a választást, de ehhez ismerni kell a mögöttük meghúzódó módszertant is. A S&P célratőrő, pragmatikus számítást alkalmaz, míg a Morningstar szofisztikált matematikai módszerekkel készít robosztus értékelést.

Az értékelések középpontjában a nyújtott hozam és pénzügyi kockázat viszonya áll, céljuk a hasonló kockázati szintet képviselő befektetési alapok közül a legkedvezőbb hozamot nyújtók kiválasztása. Éppen ezért mindkét értékelési rendszer az alapok hozamát azok ingadozásával és a hasonló alapok hozamaival veti össze.

A két szisztéma közös jellemzője, hogy kizárólag három évnél "öregebb" alapokat értékel. Erre azért van szükség, hogy az újonnan induló alapok rövidtávú hozamingadozásai ne befolyásolhassák döntően az értékelést, és kizárólag a stabilan jól teljesítő alapok kaphassák meg a legtöbb csillagot. A Standard & Poor’s és a Morningstar értékelése egyaránt egytől ötig terjedő csillaggal jellemzi a befektetési alapokat.

Fontos megemlíteni, hogy a két "csillagrendszer" kizárólag visszatekintő, kvantitatív jellemzést ad a befektetési alapokról, hiszen az értékelés meghatározásához csak hisztorikus hozamadatokat használ. Nem jelennek meg tehát a csillagokban olyan kvalitatív jellemzők, mint például a portfoliómenedzser személye, vagy az alapkezelő működésében beálló meghatározó változások. Ugyanígy nem "olvashatunk ki a csillagokból" semmilyen jövőre vonatkozó becslést, előrejelzést sem.

A két értékelési rendszer közül a Standard & Poor’s csillagai mögött áll egyszerűbb számítási metodika. Az értékelés minden alap esetén az elmúlt három év havi adatait veszi alapul. A módszer középpontjában az adott alap havi relatív teljesítménye, és volatilitása (változékonysága) áll.

A S&P a befektetési alapokat több mint hatvan, lehetőség szerint homogén csoportba osztja be azért, hogy az értékelések minél robosztusabb eredményt mutassanak.

Az alapok relatív teljesítménye nem más, mint az adott csoport átlagos havi teljesítményétől való eltérés, ennek ingadozását pedig szórásával (az átlagától való eltérések négyzetének átlaga és ennek gyöke) jellemzik.

A csillag-besorolás meghatározásához minden egyes alapra kiszámítják az átlagos relatív teljesítmény (azaz az alap átlagosan mennyivel teljesítette felül vagy alul a szektort) és a volatilitás (azaz az alap mennyire volt képes konzisztens teljesítményre) hányadosát. Minél nagyobb ez a "relatív hozam - volatilitás" arány, annál stabilabban, és magasabban teljesíti felül az adott alap a vele egy csoportba tartozó alapokat.

Ez alapján az érték alapján kapják meg az alapok a besorolásukat a következő módon:

A legmagasabb kategóriába tehát a csoport felső decilise, míg a legalsó kategóriába a csoport alsó kvartilise kerül.

A Morningstar Inc. értékelési szisztémája mögött már összetettebb számítási mechanizmus húzódik meg. A rendszer célja, hogy modellezze egy átlagos, kockázatkerülő befektető preferenciáit, ezért megalkotja a "kockázattal korrigált hozam" fogalmát.

Ez a korrigált hozam lényegében azt mutatja, hogy az adott kockázatviselésű befektető számára mekkora kockázatmentes, biztos jövedelem lenne egyenértékű az alap nyújtotta kockázatos hozammal. Ennek megállapításához a modell összetett matematikai lépések során keresztül, az alap valós hozamát összeveti a kockázatmentes eszközök hozamával bizonyos hasznossági függvények alkalmazásán keresztül.

Az S&P-hez hasonlóan ez a szisztéma is havi hozamadatokat alkalmaz, azzal az eltéréssel, hogy ha egy alap öt évnél hosszabb ideje működik, akkor az értékelést egyaránt elvégzik az öt éves időszakra és az elmúlt három évre is, és a végső besorolás ezek 60-40 arányú összegzéséből születik meg.

A Morningstar a közelmúltban vezette be értékelési rendszerének felújított verzióját, amely - S&P Stars-hoz hasonlóan - már nem a piac teljes egészéhez, hanem csak a hasonló befektetési politikával rendelkező alapokhoz hasonlítja az egyes alapokat. A Morningstar ennek érdekében 49 alapcsoportot hozott létre.

A konkrét csillag-besorolásokat az egyes csoportokon belül az említett kockázattal korrigált hozam szerinti rangsorból számítják, a következő módon:

Látható tehát, hogy a két érékelési rendszer célja hasonló: tömör, egyértelmű információ nyújtása az egyes alapok relatív teljesítményéről. Mindkét esetben az elegendő mennyiségű (36 havi) adattal rendelkező alapok automatikusan bekerülnek az értékelésbe, ugyanakkor a kategóriák a csoportban található alapok előre meghatározott hányadát képviselik. Ha tehát egy alap feljebb kerül egy kategóriával, az törvényszerűen egy másik alap visszaesésével jár.

Az S&P Stars számítási módszere rendkívül egyszerű: azt kutatja, hogy a hasonló alapokhoz viszonyított esetleges átlagos extra hozamnak mekkora részét "emésztheti fel" az alap hozamának rendszeres ingadozása. Ha nagy az extrahozam (a hasonló alapokhoz képest), vagy relatíve kevéssé ingadozik, akkor magas értékelést ad a szóban forgó alapnak.

A Morningstar ugyanakkor szofisztikáltabb módszert alkalmaz: az átlagos befektető kockázatvállalási hajlamából indul ki, és alapvetően a kockázatmentes hozamhoz viszonyítja az alapok teljesítményét bizonyos hasznossági függvények alkalmazása mellett.

Egy fontos eltérés: mihez képest?

A két módszer eredményeiben tapasztalható egy jelentős eltérés: a S&P az egyes alapokat közvetlenül a hasonló alapokhoz viszonyítja, míg a Morningstar lényegében elkészíti az alapok összesített rangsorát (a kockázatmentes hozamhoz viszonyítva), és ezután alapkategóriánként "osztja ki" a csillagokat.

Az S&P szisztémája szerint tehát, ha megváltoztatjuk a viszonyítási alapot, és az értékelést pl. a piac egészére végezzük el, akkor a csillagok mögött álló "relatív hozam - volatilitás" arány megváltozik, és így elképzelhető, hogy a rangsorban két alap helyet cserél.

Ugyanez a Morningstar esetében nem fordulhat elő, a "kockázattal korrigált hozam" értéke minden alapnál a csoport-besorolástól függetlenül állandó. Ily módon a viszonyítási alap változásával kizárólag a csillagok száma módosulhat, az alapok nem cserélődnek fel a rangsorban.

Még egy értékelési rendszer az S&P-től

Fontos említést tenni az S&P másik értékelési rendszeréről: az S&P Fund Management Ratings mélyebb, kvalitatív elemeket is magába foglaló értékelés, amely a csillagokkal szemben nem terjed ki az összes befeketetési alapra, csupán kevesebb mint 20 %-ra. Az értékelés három fokozatú, és a besorolás elnyeréséhez több lépcsőn kell átmennie az alapoknak: a kvantitatív hozamelemzések után átfogó audit, és interjú-sorozat következik, és a végső értékelés az erre szakosodott bizottság döntése alapján alakul ki.