RCM: "a felfelé ívelés azonban most következik"

negyedéves eredményeit tartalmazó jelentések alátámasztják majd a vállalati szektor kedvező helyzetét."

A tőzsdéken tapasztalt árfolyamesések kiváltó okaként a növekvő jegybanki alapkamatokat és ezeknek a likviditásra és a befektetők kockázatéhségére gyakorolt hatásait kell kiemelni - véli Glaser. Ugyanis nemcsak a nagy jegybankok, mint például a FED, az EKB és a japán jegybank szűkítik a likvid forrásokat, hanem Kanadában, Ausztráliában, Svájcban, Koreában, Dél-Afrikában és Törökországban is egyre intenzívebb harc folyik a jelenleg nagy visszhangot kiváltó inflációs veszély ellen.

Ennek ellenére a Raiffeisen Capital Management a jelenleg emelkedő tendenciát mutató (mag)inflációs adatokat nagyrészt ciklikus jelenségnek tekinti, amely az erőteljes globális növekedés átlagosnál hosszabb szakaszát követően nem meglepő. Glaser véleménye szerint azonban nem kell attól félni, hogy a globális világgazdaságnak valódi "inflációs problémával" kell szembenéznie, mivel "strukturálisan alacsonyabb inflációs rátákra van kilátás, a bérköltségek terén ez idáig nem történt figyelemre méltó emelkedés, és a növekedés várható visszaesése - különösen az Amerikai Egyesült Államokban - e területen enyhülést hoz majd" - állítja elemzésében az alapok bécsi szakértője.

Ennek ellenére még eltarthat néhány hónapig, amíg az inflációs félelmek tartósan alábbhagynak, mivel az amerikai maginfláció - részben kalkulációtechnikai okok miatt is - még tovább nő. A pénzügyi piacok számára ez azt jelenti, hogy a bizonytalanság időszaka még jobban kitolódik. Rövid távon azonban, az alábbi okok miatt, növekedés várható:

• Mivel az amerikai maginfláció (1995 óta először) egymás után három hónapban havi 0,3%-kal emelkedett, legalább a következő hónapban alacsonyabb érték várható.
• A FED két további kamatemelése már majdnem teljes egészében begyűrűzött, és a jelenlegi szempontokat figyelembe véve nagyon valószínűtlen, hogy az USA jegybankja ennél nagyobb kamatemelést hajt végre.
• A részvénybefektetésekkel szemben tanúsított pesszimista várakozások különféle mutatók szerint extrém értékeket értek el, és ez általában jó "ellenmutatóként" szolgál.
• A fejlett részvénypiacokon középtávon felfelé ívelés mutatható ki.
• A legutolsó eladási hullám részben rekord körülmények között és válogatás nélkül minden piacon és szektorban bekövetkezett, ami az eladási csúcspont elérésének jele. Ez azt jelenti, hogy a befektetők stabilizálódási és növekedési szakasznak nézhetnek elébe, azért is, mert a vállalatok második negyedévre vonatkozó jelentései alátámasztják majd a vállalati szektor jó eredményeit.

A Raiffeisen Capital Management azonban nem számol azzal, hogy ezen növekedés keretében a korábbi csúcsok újra elérhetők lesznek. Az osztrák piacvezető arra számít, hogy az elkövetkező hónapokban a piaci szereplők beszélgetéseinek középpontjában már nem az infláció és a kamatok, hanem a növekedés és a fundamentális adatok állnak majd. Ezt a következők támasztják alá:

• A pénzpolitika a reálgazdaságra késleltetett hatást gyakorol.
• Az amerikai 400 bázispontos kamatemelés ellenére eddig csak az ingatlanpiacon mutatkoznak a gyengülés alapvető jelei.
• Az ingatlanpiac meghatározó befolyással bír az amerikai fogyasztásra, azaz a konjunktúra legnagyobb részét képviselő területre.
• A vállalati nyereségek a maguk részéről az inflációhoz hasonlóan alakulnak, és részben hasonló okok miatt a konjunkturális ciklust követő indikátorként viselkednek. A konjunktúra gyengülése a vállalatok nyereségének alakulásában is tükröződik és a tartósan pozitív nyereségalakulás trendje megfordul.
• 2000-ben a részvénypiaci helyzet már az első negyedévben nagy változást mutatott, míg a vállalatok nyereségének alakulása csak a harmadik negyedév végén szolgáltatott beszédtémát.

Ezzel azonban még nem merült ki véglegesen a korrektúra lehetősége, különösen, ha azt nézzük, hogy az előttünk álló harmadik negyedév szezonális okok miatt nehézségeket rejt . A legutóbbi, 2000-2002-es ciklikus konjunkturális visszaeséssel összehasonlítva a jelenlegi helyzetben Klaus Glaser jelentős különbségekre hívja fel a figyelmet: "Egyrészt a vállalati szektort semmilyen burok sem védi, sőt épp ellenkezőleg, a vállalati mérlegek a tényleges helyzetnek megfelelőek. Másrészt pedig a részvényértékelések mérsékeltnek mondhatók, még akkor is, ha az év vége felé negatív nyereségalakulással számolunk. Ezen okok miatt a piacok gyengülése bizonyos kereteken nem lép majd túl, és belátható időn belül a közép- és hosszú távú befektetések területén érdekes piacra lépési lehetőségeket kínálkoznak majd."