Az EU-s dolgozók átlagosan 17 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt két hónapban többször is előfordult vele, hogy a munkáltatója a szabad idejében lépett vele kapcsolatba munkaügyben. Az arány magasabb volt a férfiaknál (20%), mint a nőknél (14%) - derült ki az Eurostat legfrissebb kiadványából. 

Tempó van

A statisztikákból az olvasható ki, hogy 2019-ben az ilyen nem várt beavatkozással a leginkább érintett szakmák a következők voltak az EU-ban:

• ingatlan (18%),
• információ és kommunikáció (15%),
• műszaki tevékenység (14%),
• adminisztráció (14%).

Érdekes adat az is, hogy majdnem minden negyedik EU-s munkavállaló jelentette azt, hogy ha nem is gyakran, de azért ritkán szükség van arra, hogy a szabadideje kárára megoldjon valamilyen munkafolyamatot. Ezzel szemben a dolgozók 59 százaléka azt vallotta megkérdezésükkor, hogy az elmúlt két hónapban egyáltalán nem kellett a szabadidejében munkával foglalkoznia.

Több határ, több szabadidő?

Az Eurostat statisztikáiból ezzel párhuzamosan kiolvasható az is, hogy a munkavállalók 61 százalékánál egyértelműen a munkáltató rendelkezik a munkaidejük teljes egészével. Ezzel szemben csupán a munkavállalók 21 százaléka mondta azt, hogy valamelyest van beleszólása a munkaidejének szervezésébe, míg mindössze a dolgozók 18 százaléka engedhette meg magának, hogy saját időbeosztás szerint dolgozzon.

Idehaza nagy a szigor

Míg az EU-s átlag szerint a munkavállalók 61 százalékénál teljes mértékben a munkáltató határozza meg a munkaidő felügyelt tartamát, addig vannak olyan EU-s országok, ahol ez az arány messze magasabb. És igen, Magyarország bőven idetartozik.

A legdurvábban Bulgáriában szabályozzák a munkavállalók munkaidejét, itt a dolgozó 80 százaléka olyan helyen dolgozik, ahol semmilyen beleszólás sincs az időbeosztásába. A második helyen ezen a ranglistán 

Ezzel holtversenyben végeztünk a litvánokkal, magunk mögé utasítva Ciprust, Horvátországot és Lettországot is. A környező országok közül 60 százalék fölötti volt az arány Szlovákiában, Szlovéniában és Romániában is.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy csak így lehet működő gazdaságot létrehozni, a lista másik végén szereplő Finnországban csupán a munkavállalók 30 százalékának a teljes munkaidejét uralják le a munkáltatók. Miközben a dolgozók 48 százaléka legalább alkalmanként dönthet munkaidejének "optimalizálásáról". A leszabályozottság tekintetében a svéd munkavállalók 35 százalékát érint a teljes korlát, míg Hollandiában, Luxembourgban és Dániában ez az arány már majdnem a munkavállalók felénél, 49 százalékuknál van így. 

Nincs szabadság?

Igen ám, de ehhez a szabadsághoz mintha hozzátapadna az a munkáltatói eljárás is, hogy a munkavállalókat többet zargatják a szabadidejükben. A jelentés szerint a finn dolgozók mintegy 23 százaléka számolt be arról, hogy a megkérdezésük előtti 2 hónapban többször is előfordult vele, hogy direkt feladattal látták el akkor, amikor amúgy a szabadidejét töltötte. Szintén több mint a munkavállalók 15 százaléka számolt be erről Hollandiában és Svédországban.

Ugyanezekben az országokban magas volt azon dolgozók aránya is, akiket bár többször felkeresett a munkáltatója valamilyen ügyben, de azonnal elvégzendő feladatot nem kaptak. Tíz százalék fölötti volt ezek aránya Svédországban, Finnországban, Hollandiában, Észtorzságban, Németországban és Dániában.

Ezzel szemben Litvániában, Romániában és Csehországban a munkáltatók szinte teljesen békén hagyják a dolgozókat azok szabadidejében. Itt a munkavállalók csupán 3, 3 és 5 százaléka mondta azt, hogy többször zargatták elvégzendő feladatokkal az elmúlt hónapokban, mikor az éndiőt töltötte.

Az látszik tehát, hogy párhuzam vonható a szabadidős munkáltatói zaklatás, és a között, hogy a munkáltatók amúgy mennyire szabályozzák a munkaidős tevékenység idejét. Ne feledjük, ez könnyen adódhat a munkavégzési területek különbségéből is. Ezzel együtt persze vannak kivételek is, míg Bulgáriában a legdurvábban szabályozott a dolgozók munkaideje, az EU-s átlagnál nagyobb mértékben éri a munkavállalókat olyan szabadidős munkáltatói megkeresés, ami azonnali feladattal jár.