Hatalmasra nyílhat a társadalmi olló: dolgozók tömegei zuhanhatnak kilátástalanságba az AI hatalomátvétele miatt?

A San Francisco-i Bay Area jelenleg a mesterséges intelligencia körüli láz epicentruma, ahol a csúcsprogramozók dollármilliókat érő juttatási csomagokat kapnak egy-egy munkahelyváltásért, a sikeres startupokhoz korán csatlakozó fiatal mérnökök pedig már harmincöt éves koruk előtt a visszavonulást fontolgatják. Ezt a fellendülést ugyanakkor komoly szorongás is kíséri, hiszen a Szilícium-völgyben az az uralkodó nézet, hogy aki nem bizonyul győztesnek a technológiai versenyben a következő öt-tíz évben, annak hosszú távon már csak a feltétel nélküli alapjövedelem nyújthat védőhálót.

A szilícium-völgyi elit feltűnő vakfoltja, hogy a mesterséges intelligencia elterjedése által leginkább veszélyeztetett tömegek nem az Egyesült Államokban élnek. Miközben a dél-koreai Samsung és az SK Hynix az AI-fejlesztésekhez szükséges memóriachipek iránti keresletnek köszönhetően ezermilliárd dolláros óriássá nőtt, a holland ASML pedig szinte monopolhelyzetet élvez a csúcstechnológiás félvezető-litográfiai berendezések piacán, Európa egésze meglehetősen kevés sikertörténetet tud felmutatni, Afrika és Latin-Amerika kilátásai pedig ennél is borúsabbak.

Azok az országok, amelyek nem képesek bekapcsolódni az AI-alapú gazdaságba, a jelenlegi század legjelentősebb technológiai átalakulásának veszteseivé válhatnak.

- írja a cikk.

Megfelelő profit és növekvő adóbevételek hiányában ezek az államok képtelenek lesznek tompítani a tömeges munkahelyvesztés okozta társadalmi és gazdasági sokkot. Az afrikai vállalatok indulási hátránya óriási, hiszen a kontinensen még mindig több százmillió ember él áramellátás nélkül, ami a mesterséges intelligencia alkalmazásának legalapvetőbb feltétele lenne. Latin-Amerika eközben az alacsony megtakarítási ráták és a visszatérő adósságválságok történelmi öröksége miatt képtelen előteremteni a szükséges beruházások forrásait.

Bizonyos afrikai és latin-amerikai országok, mint például Chile, Peru, Mexikó vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság, profitálhatnak abból, hogy a mesterséges intelligencia infrastruktúrája hatalmas mennyiségű ásványkincset igényel. Különösen a réz, a ritkaföldfémek, a lítium, a kobalt, a gallium és a germánium iránti kereslet ugorhat meg, bár a természeti erőforrások bősége a történelem során legalább annyiszor bizonyult átoknak, mint áldásnak a fejlődő gazdaságok számára.

India helyzete különösen sebezhető, mivel a mesterséges intelligencia éppen azokat a középszintű szellemi munkaköröket váltja ki, amelyekre az ország hatalmas szolgáltatás-kiszervezési szektora épül. Bár India bővelkedik kreatív és műszaki tehetségekben, ezt a potenciált eddig nem sikerült megfelelően belföldön kamatoztatnia, a legkiválóbb szakemberek ugyanis jellemzően Kaliforniába vándorolnak ki.

Kína ugyan már most is AI-nagyhatalomnak számít, de még ott is csak most kezdenek szembesülni a technológia okozta munkanélküliség társadalmi következményeivel. Mindeközben az Egyesült Államok a maga gazdasági dinamizmusa ellenére sem tűnik felkészültnek a munkaerőpiaci sokk kezelésére, így a keletkező profit szűk elitnél történő koncentrációja tovább mélyítheti a meglévő társadalmi törésvonalakat.

Rogoff figyelmeztetése szerint a mesterséges intelligencia globális szinten azzal fenyeget, hogy tovább mélyíti a szakadékot a technológiai fejlődés nyertesei és vesztesei között, így miközben a gazdag országok learatják a technológia előnyeit, a fejlődő világban élő milliárdok még reménytelenebbül lemaradhatnak.