Teljesen legálisan vonnak le pénzeket a magyarok fizetéséből: sokan nem is tudják, ez a bűnük

A munkavállaló azt a kárt köteles megtéríteni, amely a munkaviszonyból származó kötelezettségének vétkes megszegésével ok-okozati összefüggésben merült fel. Természetesen a kártérítés meghatározásánál érvényesülnek a Munka törvénykönyvében meghatározott korlátok is – mondta el a Pénzcentrum megkeresésére a Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda szakértője.

Szabó Gergely szerint a munkáltatónál bekövetkezett és megtérítendő kár többféle formában megjelenhet:

• Ide tartozik a károkozás következtében a munkáltató vagyonában bekövetkezett csökkenés, például a megsemmisült, használhatatlanná vált munkaeszközök, áruk értéke;
• a munkáltatóra kiszabott, a munkavállaló vétkes kötelességszegésére visszavezethető bírság, büntetés;
• a munkáltató által a munkavállaló vétkes kötelességszegése miatt harmadik személyeknek kifizetett kártérítés.

A munkavállaló köteles megtéríteni a munkáltatót ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges ésszerű és indokolt költségeket, például a károkozás körében megsérült eszközök kijavításának költségét. A munkáltató szintén jogosult követelni annak az elmaradt vagyoni előnynek a megtérítését, amelytől a munkavállaló károkozó magatartása miatt bizonyíthatóan elesett (például a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése miatt elmaradt bevétel).

EZ IS ÉRDEKELHET

Erről csak kevesen beszélnek: titkolt betegség, pedig 50 ezer magyart érint

A következő Repülős Gizi már itt él közöttünk.

A kártérítési felelősség sajátos formája a munkavállaló által a megőrzési felelősség körében átvett dologért és a leltárhiányért való felelősség. Ezekben az esetekben a munkavállaló hiány esetén az átvett dolog értékét, illetve a leltárhiány értékét köteles megtéríteni.

A kárt főszabály szerint pénzben kell megtéríteni.

Amennyibe a kár bekövetkezése bizonyított, ám a kár összegét nem lehet pontosan meghatározni, akkor a bíróság általános kártérítést is megállapíthat.

Megőrzési felelősség

A Kontroport szerint külön szabály vonatkozik a munkavállaló megőrzési felelősségére. A megőrzési felelősség három esetét különíti el a munkajog:

• az általános megőrzési felelősséget,
• a pénztárosok, a pénz- és értékkezelők őrzési felelősségét és
• a leltárfelelősséget.

Az általános megőrzési felelősség alapján a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Megőrzéskor keletkezett kárt a munkavállaló akkor köteles megtéríteni, ha a dolgot jegyzék, vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan vette át.

A munkavállalónak lehetősége van arra, hogy helyette és nevében más személy (átvevő) vegye át a megőrzésre átadott dolgot, azonban ekkor erre vonatkozóan meghatalmazást kell adni. Figyelemmel kell lenni arra, hogy mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő.

Azaz, ami lényeges, hogy megőrzési felelősség csak olyan dolog esetén áll fenn, amelyet a munkavállaló állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel;

• ezt a dolgot visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel adták át a munkavállalónak;
• a munkavállaló a dolgot igazoltan átvette (például átadás-átvételi jegyzőkönyv készült az átadásról). Ilyen például a dolgozó által átvett munkaeszköz, laptop, mobiltelefon stb.

A fenti feltételek fennállását a munkáltatónak kell bizonyítania. Abban az esetben mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Ettől különbözik az, hogy a pénztárost, pénzkezelőt vagy értékkezelőt jegyzék, vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében. Az Ecovis azonban úgy látja, további két feltételnek ebben az esetben is teljesülnie kell, ezek pedig a következőek: a pénzt, az értékpapírt és egyéb értéktárgyat visszaszolgáltatási, vagy elszámolási kötelezettséggel adták át a munkavállalónak és azt állandóan őrizetében tartja, kizárólagosan használja vagy kezeli.

Az EU-TAX Iroda szerint leltárhiányért vétkesség nélkül is felel a munkavállaló, azaz objektív felelősségről van szó, de csak ha leltárfelelősségi megállapodást kötöttek a dolgozóval, szabályszerűen átadták a készletet, a leltározási rend szerint történt a leltárfelvétel és legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen dolgozott a munkavállaló. Leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárt követő 60 napon belül kell érvényesítenie a munkáltatónak.

Mikor kell megtéríteni a teljes kárt, és mikor nem kell?

A munkavállaló a teljes kárt akkor köteles megtéríteni, ha a kárt szándékosan vagy súlyosan gondatlan magatartással idézte elő – hangsúlyozta a Pénzcentrumnak Szabó Gergely. Szándékosságról beszélünk, ha a munkavállaló előre látja magatartásának károsító következményeit és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).

Súlyos gondatlanságról van szó például, ha a munkavállaló felismeri magatartásának káros következményét, de bízik abban, hogy a kár nem következik be. Súlyos gondatlanságnak minősülhet például a gondatlan magatartás figyelmeztetés ellenére való ismétlődése is, vagy az alapvető szakmai, foglalkozási előírások betartásának elhanyagolása.

Nem kell megtéríteni a kárt, ha a munkavállalót nem terhelte vétkesség (szándékosság, vagy gondatlanság), azaz úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Ha a kár (vagy a kár egy részének) bekövetkezése a munkáltató vétkes magatartására vezethető vissza, vagy arra vezethető vissza, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, akkor a munkavállaló nem köteles a kárt (vagy az érintett részét) megtéríteni. A bíróság például abban az esetben is eltekinthet a munkavállaló kártérítési felelősségétől, ha csak nagyon enyhe gondatlanság terheli és a kár nagymértékben a munkáltató közrehatására vezethető vissza, ezért a kár megosztását a bíróság nem látja indokoltnak.

Nem kell megtéríteni azt a kárt (vagy a kár azon részét), amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható. Amennyiben a munkavállaló vétkessége enyhébb, azaz nem terheli szándékosság, vagy súlyos gondatlanság, akkor legfeljebb négyhavi távolléti díjának megfelelő összeghatárig kell megtérítenie a kárt.

Két teherautósofőr, két különböző döntés

A LegitiMo Jogvédelmi Biztosító gyakorlatában előfordult, hogy két ügyfelük is ugyanazzal a problémával jelentkezett, miszerint teherautó vezetőként kárt okoztak. A károkozás tekintetében mindkét esetben ugyanaz történt, a teherautó hátulján lévő rámpa lecsapódott. Egyik esetben a rámpa tartószerkezete az idő alatt elhasználódott és az anyag adta meg magát, míg a másik esetben azonban a sofőr nem rögzítette megfelelően a vázat. Első esetben a munkavállalót nem terhelte kártérítési felelősség, míg a második esetben igen.

Több munkavállaló közös károkozása

Szabó Gergely szerint ha több munkavállaló közösen okozott kárt, akkor vétkességük arányában viselik a kártérítési felelősséget. Ebben az esetben tehát a vétkesség súlyosságának van jelentősége, például, akinek a károkozása szándékos volt, az nagyobb mértékben fog felelni, mint aki gondatlanul hatott közre a kár bekövetkezésében. Ha a vétkesség aránya nem állapítható meg, akkor a közös károkozók olyan arányban felelnek, amilyen arányban a magatartásuk közrehatott a kár bekövetkezésében. Ha sem a vétkesség sem a közrehatás arányát nem lehet megállapítani, akkor egyenlő arányban viselik a kárt.

Abban az esetben, ha több munkavállalónak a megőrzési felelősség körében átadott dologban keletkezik hiány, akkor a hiányért a munkavállalók munkabérük arányában felelnek. Amennyiben a munkavállalók többen, szándékosan okoztak kárt, akkor felelősségük egyetemleges. Tehát a munkáltatóval szemben nem oszlik meg közöttük arányosan a kár, hanem a munkáltató bármelyiküktől a teljes kárösszeget is követelheti.

Az öregségi nyugdíj legkisebb összegét meg kell hagyni

A LegitiMo szerint sok munkáltató esik abba a hibába, hogy se szó, se beszéd a következő havi munkabérből egyszerűen visszatartja azt az összeget, amely álláspontja szerint neki jár. A munkabérből viszont ilyen formán nem lehet levonni.

A kár összegét a bérből akkor lehet levonni, ha ahhoz a munkavállaló hozzájárult. Célszerű ilyenkor egy részletfizetést felajánlani a munkavállalónak, mert vélhetően a munkáltatónak sem az a célja, hogy ellehetetlenítse akár hónapokra a saját alkalmazottját. Az egyeztetés körében meg lehet állapodni egy tartható visszafizetési ütemezésben, amellyel belátható időn belül megtérül a kár és a munkavállalót sem taszítjuk a létminimum szélére. Ennek körében nyilván azt is meg kell határozni, hogy mi történik abban az esetben, ha a munkaviszony megszűnése miatt a munkáltató nem tudja tovább vonni a munkabérből a tartozás összegét.

Fontos, hogy ha a munkavállaló bele is egyezik, hogy a követelést a munkabéréből egy összegben levonják, a kiutalt jövedelem akkor sem lehet kevesebb, mint az öregségi nyugdíj legkisebb összege.

Van azonban egy olyan eszköz, amely a munkáltatók előtt nem nagyon ismert, ez pedig a munkáltatói fizetési felszólítás intézménye. A munkáltató a mindenkori minimálbér háromszorosával megegyező összeghatárig, fizetési felszólítás útján is érvényesítheti a követelését a munkavállalóval szemben. A felszólításnak tartalmaznia kell a felek adatait, a követelt összeget, indokolást és jogorvoslati kioktatást. Ha a munkavállaló a fizetési felszólítást annak kézhezvételétől számított 30 napon belül nem támadja meg az illetékes törvényszék előtt, akkor a fizetési felszólítás jogerőre emelkedik.

Ekkor a bírósághoz benyújtott kérelemmel kell az iratra kérni egy jogerősítő záradékot, mellyel már lehet is menni a végrehajtóhoz. Olcsó, gyors és általában eredményes megoldási forma a munkáltató részéről. Ésszel kell tehát az igényérvényesítés során eljárni, ugyanis a legkézenfekvőbb megoldások lehetnek jogellenesek, míg alaposabban feltárás esetén, hogy milyen eszközök is léteznek a kártérítés érvényesítésére, sokkal gyorsabban rövidre zárható az ügy, és nem kell fejest ugrani egy peres eljárásba.

A hazai szabályozás a munkavállalóra nézve kedvezőbb

Szabó Gergely a Pénzcentrumnak kifejtette: magyar szabályozás alapvetően a munkavállalóra nézve kedvezőbb, mivel sok esetben korlátozza a felelősség mértékét és könnyebb a felelősség alóli kimentés is, mint a polgári jogi szerződések esetén. A polgári jogi szerződések megszegésével okozott kár esetén a szerződést megszegő fél felelőssége a munkajogi felelősségnél jelentősen szigorúbb.

Gyakorlati problémák minden esetben felmerülhetnek, hiszen nem lehetséges minden egyes való életben előforduló esetre jogszabályt alkotni, ezért az általánosabb jellegű előírásokat kell megfelelően alkalmazni az egyedi esetekre. Például: gondot okozhat a vétkesség különböző fokozatainak elhatárolása, például az eshetőleges szándék és a gondatlanság esetén, vagy a gondatlanság súlyos és enyhébb eseteinek elhatárolása, mivel ezekben az esetben a károkozó tudattartalmának is jelentősége van, amelynek bizonyítása nem mindig könnyű – hangsúlyozta végezetül a szakértő.