Kiderült: ennyit dolgozik, alszik, kocsmázik a magyar

Az átlagmagyar 517 percet - több mint 8,5 órát - alszik naponta, kereső- és jövedelemkiegészítő tevékenységgel 3 órát tölt, a háztartási és ház körüli munkák elvégzésére két órát szán, nagyjából ugyanannyit, mint tévézésre, a vásárlást viszont negyed óra alatt letudja, gyerekeivel pedig csupán fél órát foglalkozik. A kocsmába mindössze két percre ugrik be, de nem szán sokkal több időt az intim együttlétet is magában foglaló egyéb családi tevékenységekre sem - ez derül ki a KSH 2009-2010-es időmérleg-statisztikájából. A nemrégiben megjelent felmérés a 10-84 éves korosztály napi időfelhasználását elemzi, az előbb említett számok pedig korra, nemre, végzettségre, lakhelyre való tekintet nélküli átlagot jelentenek, vagyis például a munkával töltött idő mindössze 3 órája a gyerekek, nyugdíjasok és munkanélküliek teljesítményét is figyelembe véve jön ki.

A nagy átlagok helyett ezért érdemesebb azt megvizsgálni, hogy azok az emberek, akik egy átlagos napjukon egy adott tevékenységgel valóban foglalkoztak, e tevékenységre mennyi időt áldoztak. Ezt a statisztikát átnézve kitűnik, hogy a főfoglalkozásra átlagosan így sem szántak 8 órát, csak hét és felet, míg a mellékállásban 2 órát töltött az, akinek volt ilyen munkája. Az átlagot persze némileg lefelé húzzák nyugdíj illetve a munkanélküli státus mellett munkát vállalók.

Alszunk, kocsmázunk, gyerekezünk

Aki tanult, az erre a tevékenységre napi bő 5 és fél órát áldozott, míg a saját háztartás ellátásának valós ideje is közelebb van a három órához, mint a kettőhöz. Ez utóbbi átlag ráadásul úgy jön ki, hogy a nők idejéből ez a tevékenység naponta bő másfél órával többet visz el, mint a férfiakéból, miközben az erősebbik nem többlete a főfoglalkozás esetében 44, a jövedelemkiegészítő tevékenységnél pedig 37 perc. Természetesen aki otthon van - nyugdíjas, gyesen/gyeden van, munkanélküli - erre több időt tud áldozni és persze többet is alszik, akár napi egy órával többet, mint egy átlagos foglalkoztatott.

Aki foglalkozik a gyerekeivel, szerencsére nem csak a nagy átlag szerinti fél órát szánja erre: a felmérésbe vontak átlagosan napi 137 percet (férfiak: 103, nők: 159), azaz bő két órát. A tévéző átlagpolgár naponta két és háromnegyed órán át nézi az adást, míg az internetezők ezzel a tevékenységgel másfél órát töltenek el. Érdekes, hogy míg a kocsmázás a férfiak körében tízszer népszerűbb, mint a nők táborában (a férfiak 3,1 százaléka foglalkozott ezzel a tevékenységgel, szemben a nők 0,3 százalékos arányával), a gyengébbik nem italkimérésbe járó része ott valamivel több időt, 134 percet tölt, a férfiak 114 percével szemben. Az úgynevezett egyéb családi tevékenységre - amely a KSH rendszere szerint magában foglalja az ismerkedéstől kezdve, az intim együttléten, a családi ünnepeken, a családtagunk ébresztgetésén át a sírgondozásig, sőt, az otthon elkavart dolgaink keresgélését jelentő tevékenységeket is - háromnegyed óra jutott.

Ki dolgozik a legkevesebbet?

Az iskolai végzettséget tekintve az átlaghoz képest napi 20 perccel többet töltenek főállásukkal a szakmunkásképzőt végzettek, míg a diplomások esetében hasonló nagyságú, ám ellentétes előjelű eltérést találunk. A háztartási tevékenységekre szánt idő tekintetében viszonylag egységes a kép, míg a gyermekek ellátására fordított percek esetében elmondható, hogy a képzettség emelkedésével nő ez az idő. A felsőfokú végzettségűek esetében ez utóbbi tíz perc híján három órát tesz ki, szemben a legfeljebb nyolc általánost végzettek két órájával.

Településtípus szerinti összehasonlításban Budapesten vesz igénybe a legkevesebb időt a főfoglalkozás ellátása, 418 percet, ami 22 perccel kevesebb az országos átlagnál, de ugyanígy elmaradás látható a jövedelemkiegészítő tevékenységek esetében is, ami valószínűleg a magasabb bérekkel magyarázható. Alvásra és a saját háztartás ellátására is kevesebb idő kell a fővárosiaknak, utóbbi esetben 139 perc, szemben a skála másik végét jelentő községek 175 perces átlagával. A budapestiek az országos átlaghoz képest több időt töltenek közlekedéssel is, a napi átlag meghaladja a másfél órát. A tévézésre szánt időben nincs különbség a településtípusok között, de az olvasás terén már fél óra hátrányban vannak a községek a fővároshoz képest: a falvakban élő, olvasásra időt szánó polgárok napi egy órát töltenek ezzel a tevékenységgel.

Kádár alatt minden jobb volt?

Érdemes a közel negyed századdal korábbi, 1986-1987-es adatokkal is összehasonlítani a friss statisztikát. Ebből kitűnik, hogy az akkori bevallások szerint a mostaninál napi fél órával többet, közel nyolc órát töltöttek a dolgozók a fő munkahelyükön, önképzésre viszont kevesebbet szántak. Ennek a fél órának a családosok körében meg is lett a helye: ennyivel többet foglalkoznak átlagosan a gyerekeikkel. Anno a bevásárlás hat perccel rövidebb idő alatt letudható volt, mint manapság, és hasonló a helyzet az immár napi 82 percünket felemésztő közlekedés esetében is.

Alvásra nagyjából ugyanannyit szánunk, mint bő húsz éve, ellenben étkezésre 19, öltözködésre és testi higiéniára 25 perccel többet, rendre 101 és 74 percet. Sportra ugyanúgy másfél órát áldoznak a testedzést többé-kevésbé rendszeresen végzők, mint a nyolcvanas évek közepén, ám arányuk azóta megduplázódott és a 7 százalékot közelíti.