Egy bipoláris szerkezet - veszélyben van-e a világgazdaság?

Stephen Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza az utóbbi napokban számos országban tett látogatást, ahol gazdasági szakértőkkel és gazdaságpolitikai döntéshozókkal vitatták meg a globális gazdasági problémákat és azok országspecifikus következményeit. A beszélgetések egyik fontos tanulsága Roach számára az volt, hogy a korábbi elképzelésekhez képest az a bipoláris szerkezet, mellyel kapcsolatosan annyi aggodalom merült fel, a véltnél stabilabb lehet.

Kína az utóbbi években 8-9%-kal növelte GDP-jét. A két fő hajtóerő az export illetve az exporthoz és az infrastruktúrához kapcsolódó beruházás. Ezek adják a GDP növekedés 85%-át, és az éves bővülés ebben a két relációban megközelíti a 30%-ot. Ezzel szemben a GDP-ben a fogyasztás aránya mindössze 42% (a fejlett államokban jellemzően 60-70% közötti). Ami elmondható, hogy egyelőre Kína és a hozzá kapcsolódó gazdaságok (Korea, Tajvan, Malajzia, Thaiföld, Szingapúr illetve Japán is) igen sérülékenyek abból a szempontból, hogy az amerikai fogyasztás hogyan alakul. Jelenleg a kínai export 35-40%-a megy az USA-ba. A kínai gazdaság növekedése azonban a belső kereslet erősödésének irányába is hat a mind jelentősebb foglalkoztatáson és a bérek növekedésén keresztül. A fogyasztás részaránya a GDP-n belül nőni fog, ezzel a növekedés mind hangsúlyosabb része helyeződhet a belső piacokra. Ezek a külső függőséget enyhíthetik, tehát az amerikai lakossági fogyasztás részben "helyettesíthetővé" válik. Természetesen ez egy igen időigényes folyamat.

A másik oldalt (amerikai lakossági fogyasztás) vizsgálva elmondható, ahogy az egyik legjelentősebb kockázatot az ingatlanpiac és az arra épülő hitelek jelentik. A lakossági fogyasztás az utóbbi években 4% körül nőtt, a fogyasztói bizalom szinten maradásához nagyban hozzájárult az ingatlanpiaci felértékelődés, a fogyasztási kiadások növekedését az olcsó hitelek érdemben segítették. Bár a kamatszint az utóbbi másfél évben kb. 3%ponttal nőtt, a piacok nem omlottak össze.

Néhány szóban érdemes megemlíteni Ázsia egy másik óriását, az egyre jelentősebb indiai gazdaságot. India fejlettségében még elmarad Kínától és nagyban a külföldi tőkeberuházásokra utalt. A befektetői érdeklődés az utóbbi időben egyre élénkebbé vált, a feldolgozóipar dinamikusan fejlődik. A kínai vonatkozásokat tekintve elmondható, hogy India fejlődése nem hátrányos Kínára, nincs olyan tőkeelszívó hatás, mely a keleti szomszéd növekedésétét gátolná. A két nagy gazdaság ezzel szemben éppen erősítheti egymást a globális versenyben.

Összességében elmondható tehát, hogy a globális kereslet meghatározója továbbra is az amerikai fogyasztó, ugyanakkor a stabilitáshoz kívánatos lenne, ha más keresleti elemek is megerősödnének. Kína belső piaca egyelőre gyenge, de a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan egyre jelentősebb lehet. Ha az amerikai fogyasztóval történik valami (ingatlanpiaci zuhanás, kamatemelések stb.) részbeni helyettesítés Európa vagy Japán oldaláról is elképzelhető. Egyelőre azonban drámai fordulatok nem várhatók. Kína továbbra is érzékeny tehát az amerikai exportra, de ez a függőség hosszú távon csökkenhet, a 8-9%-os növekedés hosszú távon fennmaradhat, de annak szerkezete átalakul.