EU-csatlakozók: fennállnak-e az optimális valutaövezet tulajdonságok?

A tanulmány azt elemzi, hogy a GMU tagországaiban és abban a nyolc új EU-tag közép- és kelet-európai országban, amelyek integrációjában a következő lépés GMU-hoz való csatlakozás lesz, milyen mértékben hasonlítanak egymáshoz gazdasági ciklusok. A témában született korábbi tanulmányok többsége a GDP és az ipari termelés adatait használta, a most készült elemzés ezeken túlmenően a GDP főbb felhasználási és ágazati összetevőit is megvizsgálta, és a hasonlóságok fokának mérésére több mérőszámot is alkalmaztak a szerzők.

A tanulmány a következő főbb eredményeket tartalmazza. Míg Magyarország, Lengyelország és Szlovénia konjunktúraciklusai a GDP, az ipari termelés és az export terén nagymértékben közelednek a GMU tagországok ciklusaihoz, ugyanez nem mondható el a fogyasztásról és a szolgáltatásokról. A többi közép- és kelet-európai országban kevésbé, vagy egyáltalán nem beszélhetünk a konjunktúraciklusok egybeeséséről. A GMU tagországaiban a GMU-hoz való csatlakozás előkészítésének kezdete óta sikerült a GDP-t és annak fontos összetevőit egyre nagyobb mértékben összehangolni.

Bár ez az eredmény alátámasztja az optimális valutaövezetek kialakulásának endogén természetét, azonban mégsem tulajdonítható egyértelműen ennek, mert a világméretű konjunktúraciklus erősödése mellett is találtak a szerzők bizonyítékot. A tanulmányk egy további fontos eredménye az, hogy bár az úgynevezett fogyasztáskorreláció rejtélye továbbra is fennáll, annak mértéke a GMU tagországokban jelentősen csökkent , amely jó hír a közös monetáris politika vitele szempontjából.

Darvas Zsolt - Szapáry György: Konjunktúraciklusok együttmozgása a régi és új EU tagállamokban